A Magyar Néprajzi Társaság által meghirdetett a VII. Tradíció néprajzigyűjtő-pályázaton a legmagasabb, vagyis kiváló minősítésben részesült a moholi Boja Patyi Sarolta óvónő és a magyarkanizsai Szalai Lilla, a szabadkai tanítóképző kar negyedéves hallgatója közös pályamunkája, amelynek címe Asszonysorsok Székelykevén a szocializmus időszaka alatt 1945-től 1990-ig.
A két vajdasági amatőr néprajzkutató munkáját a legjobb négy pályamunka közé sorolták a beküldött hatvankilenc dolgozatból, így bemutathatták a pályázat ünnepélyes eredményhirdető konferenciáján május 11-én Budapesten az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum épületében. A tanulmányuk emellett bekerült a Néprajzi Múzeum etnológiai archívumába, hogy felhasználható legyen a további kutatásoknál.
– A pályamunkához az anyaggyűjtés 2017 augusztusában indult el a székelykevei gyűjtéssel, amelyen a Kiss Lajos Néprajzi Társasággal karöltve többen is részt vettünk a dél-bánáti Al-Duna mentén, majd 2018 augusztusában ismét terepmunkára kerül sor, amikor a Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar és a Verbi Nyelvi Kutatóműhely szervezésében vettünk részt a kutatásban – magyarázta Boja Patyi Sarolta.
– A saját kutatásom a táplálkozás köré összpontosult, Szalai Lilla kutatása pedig a gyermekkorral foglalkozott. Szerencsés helyzetben voltunk, hogy sikerült olyan asszonyokhoz eljutnunk, akiknek az életpályája méltó arra, hogy elkészíthessünk belőle egy ilyen jellegű munkát. A kettőnk gyűjtési anyagában ötvöztük a begyűjtött életrajzi adatokat, a mindennapjaikban történteket, a családi állapotukat és a férfi-női kapcsolatok átalakulását, majd ebből született meg a pályamunkánk, amelyet a topolyai A vajdasági magyar családok átalakulása a szocialista Jugoszláviában 1945 és 1990 között című konferencián az ősz folyamán már egyszer bemutattunk. A dolgozatunk tizenkét oldal terjedelmű, a múlt év végére összeállt, de akkor még nem volt írásos formában, mivel a topolyai konferencián csak szóban mutattuk be. Januárban dolgoztuk fel írásos formában, hogy közölhető legyen, majd átadtuk a Magyar Néprajzi Társaság néprajzi gyűjtők alosztályának. A mentorunk a munkában dr. Raffai Judit, a Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar tanára volt. A tanulmányunk a Néprajzi Múzeum etnológiai archívumában került elhelyezésre, tehát méltónak tartották arra, hogy további kutatásoknál is fel tudják használni. Szalai Lillával könnyen megtaláltuk az összhangot, nemcsak a dolgozat összeállítása, hanem már a terepmunka során is, mivel hasonló az érdeklődési körünk, hasonlóképpen dolgozunk, egymást nagyon szépen ki tudtuk egészíteni, valamint a kutatómunkában is kisegítettük egymást. Az idén még nagyon szeretnénk eljutni Székelykevére, mert vannak olyan részletek, amelyeket jó lenne még jobban átlátni, akár az asszonysorsokat, akár az eredeti kutatási területünket illetően, ami Szalai Lillánál a gyermekkor, nálam pedig a táplálkozás. Nagyon elégedett vagyok a bírálóbizottság értékelésével, mert megerősített abban, hogy jól csináltuk, amit csináltunk, jól kutattunk, valamint olyan támpontokat is adott, amivel tovább tudunk lépni olyan irányban, ami érdemes további kutatásra, vagy hiánypótlónak tekinthető a dolgozatunkban – közölte Boja Patyi Sarolta.
