A szélsőjobboldal fölényesen vezet, a szélsőjobboldal mesterkedései a választási kampányban, terjed az euroszkepticizmus, a gyűlöletbeszéd, Marine Le Pen és Matteo Salvini veszélyezteti Európát. Ilyen és hasonló címekkel bővelkednek az európai sajtónak az európai parlamenti választások kampányáról szóló tudósításai. Elsősorban az olyan tudósítások, amelyek arról szólnak: a választási kampány egyik központi vonása lett, hogy az euroszkeptikusok minden áron a legerősebb frakcióvá akarnak válni, hogy ők jelöljék az Európai Bizottság elnökét, és átvegyék a vezetést az Európai Unióban.
A számos bizonytalansággal és kérdéssel bővelkedő kampányban a fentiek mellett már csak az biztos, hogy a vajdasági magyarok számára is jelentős ez a választás. Most történik meg ugyanis először, hogy az ő szavuk is hallatszik Európában. És abban is érdekeltek, hogy a Fidesznek legalább annyi képvielője legyen, hogy bejusson az az eddigi képviselő, aki Vajdaságot is képviselte.
E két dolgon kívül ennek a választási kampánynak csak veszélyei, bizonytalanságai és kérdései vannak. A legszembetűnőbb veszélye, hogy mint minden választási kampány, felkorbácsolja a kisebbségek elleni hangulatot. Mert még mindig nemcsak tartja magát, hanem sajnos igaz is az a meggyőződés, hogy továbbra is legkönnyebb támogatottságot szerezni a gyűlölet, a kisebbségek elleni hangulat szításával. Csak célpontot kell találni.
Erre legalkalmasabbak a cigányok. Nem véletlen, hogy Bulgáriából már cigányellenes támadásokról érkeznek hírek. (Magyarországon csak sajnálatos figyelmeztetés annak hangoztatása a Mi Hazánk nevű párt részéről, hogy náluk minden 6 éves gyerekből egy cigány. De ez a cigányellenes hangulatnak is a gerjesztője lehet.) Utána jönnek a magyarok. Nem véletlen, hogy Romániában elszaporodtak a magyarok ellen irányuló lépések és incidensek. Hogy Szlovákiában most hoztak törvényt a magyar himnusz éneklésének betiltásáról stb.
Ettől függetlenül vagy ennek tetőzésére a mostani kampány központi jellemvonása, hogy nem programokkal és elképzelésekkel folyik, hanem a másik pártnak az ócsárlásával, a másik elleni acsarkodással. Ehhez hozzájárult annak az európai szintű közvélemény-kutatásnak az eredménye is, ami azt mutatja, hogy a szavazóknak csak 6 százaléka áll ki keményen valamelyik párt mellett, de mintegy fele van valamelyik párt ellen. (Lapunk napi tudósításaiban közöltek meggyőzően mutatják ezt a jelenséget a közvetlen közelből. E tudósítások szerint a Fidesz sem takarékoskodik a többi párt ócsárlásával. De az, amit az ellenzék a Fidesz ellen, a Jobbik mind a kettő ellen bevett, már súrolja a jóízlés határát.)
Emellett a kampány és annak hatása bővelkedik olyan elemekkel, amelyek nehezen vagy egyáltalán nem magyarázhatók. Egyik ilyen jelenség egy paradox helyzet: az EU támogatottsága növekszik, közben az euroszkeptikus pártok a közvélemény-kutatás szerint vagy vezetnek, vagy jobban állnak, mint az Európa-barát pártok. Még annak ellenére is, hogy a Brexit tragikomédiája kijózanítóan hatott.
A közvélemény-kutatás ugyanis azt mutatja, hogy történelmi csúcson az EU támogatottsága. A felmérés szerint az európaiak 68 százalékának határozott meggyőződése, hogy hazájuknak előnyére vált az unióhoz való csatlakozás, ami 1983 óta a legjobb eredmény. (Magyarországon 78 százalék szerint profitáltak a csatlakozásból. De a tömegesen és gyakran Mórahalomra látogató vajdasági magyarok látva, hogy ott mit csináltak európai pénzekből, még keveslik is ezt az arányt.) Ez a 68 százalék a bentmaradás mellett voksolna egy esetleges népszavazáson, és csak 14 (Magyarországon 15) százalék szavazna a kilépésre. (Kisebb meglepetésre nem Olaszországban, hanem Csehországban a legrosszabb – 47:24 – az arány.)
Ugyanakkor ez a közvélemény-kutatás azt is mutatja, hogy az euroszkeptikus pártok jól vagy éppen legjobban állnak. (A végül mégis választó Nagy-Britanniában például az a helyzet, hogy az előrejelzés szerint a fő euroszkeptikus Nigel Farage a szavazatok 27 százalékát kapja, a Munkáspárt 24 és a konzervatívok 15 százalékával szemben. Holott ezt a Farage-t már hazugságon kapták a Brexit mellett folyó propagandában, és lemondásra kényszerítették.)
Ez a paradoxon még magyarázható azzal, hogy az euroszkeptikusok egy párt körül tömörülnek, az Európa-barátok viszont sok párt között oszlanak meg. Az azonban szinte megmagyarázhatatlan hogyan akarnak összefogni az euroszkeptikusok, amikor közöttük nagyobbak azok az ellentétek. A ki kap-ki ad ellentéttel kapcsolatban az a helyzet, hogy az euroszkeptikus pártok többségének országa több pénzt kap a közös kasszából, mint amennyit befizet. Vezérük, aki az Európai Bizottság elnökjelöltje akar lenni, Matteo Salvini pártja Északi Liga néven viszont azzal a programmal indult, hogy nem kell támogatni még az ország szegény déli részét sem.
Még nagyobb az ellentét a migránskérdésben. Az euroszkeptikus pártok többsége profitált a migránsok, elsősorban a kötelező migránskvótta elleni ágálásból. Salvinit viszont csak mentelmi joga mentette meg a börtöntől – ami utoléri, mihelyt nem lesz hatalmon –, mert emberéleteket veszélyeztetett a migránsokat szállító hajók kikötésének akadályozásával. (Szerbia büntető törvénykönyve szerint 3 év börtön jár a gondatlanságból elkövetett bűncselekményért is.) És akkor még nem is szóltunk az oroszbarátok és oroszellenesek közti ellentétről.
