2024. április 16., kedd

Elutazva

Szerbiában a vasútról nem éppen a gyors és pontos tömegközlekedés jut eszébe az embernek, hanem sokkal inkább a hatalmas késések és a helyenként 30 kilométerórás sebességgel döcögő vonatok. Az évek óta elhanyagolt vasúttársaság, az évtizedek óta elhanyagolt vasúti pályák megtették a hatásukat. Ma csak az közlekedik vonattal, aki rászorul, ugyanis sok helyütt még ma is ez a legolcsóbb megoldás. Csak győzzük megvárni, amíg megjön a vonat.

Késni nem jó. Ha az ember csak a szomszéd faluba megy rokonlátogatóba, akkor legfeljebb bosszantó, ha késik fél órát, de ha munkába igyekszik, vagy netalán egy másik tömegforgalmi csatlakozásra tart, akkor igencsak kellemetlen tud lenni a helyzet. Kevés olyan hely van, ahol elnézik a késést, ha pedig az embertől függ valami fontos, akkor annak komoly következményei is lehetnek. Akinek pedig a továbbutazása hiúsul meg, az kereshet alternatív közlekedési eszközt, rosszabb esetben szálláshelyet és mindez további költségekkel és kellemetlenségekkel jár. Mondhatni, a menetrendet azért találták ki, hogy az ember tudjon igazodni és tervezni. A pontosság ma már nem csupán a királyok udvariassága, hanem társadalmunk alapelvárása. Természetesen a pontosság jelentősége országonként változó, kiváltképp ha nem hivatalos alkalmakról van szó, hanem családi vendégségről. A németek eme tulajdonsága legendás, az angolok pedig egyenesen megkövetelik. Ugyanígy ügyelnek a pontosságra a kínaiak és a japánok is. Az Egyesült Államokban hivatalos alkalmakkor a pontosság mindig betartandó, New Yorkban azonban az állandó közlekedési dugók miatt a 20–30 perces késés még normálisnak számít. Vannak országok, ahol akár hosszabb késést is elvárnak, ha Brazíliában megy vendégségbe az ember, az egyórás késés is normális.

Egyes országok tömegközlekedési vállalataiban, méghozzá olyanokban, ahol külső tényezők nemigen befolyásolják a közlekedést – például a vasúttársaságokban – a pontosság igen komolynak vett követelmény. Tavaly Japánban egy vonat 25 másodperccel korábban indult el, és ezért a vasúttársaság közleményben kért bocsánatot az utasoktól: „Óriási kellemetlenséget okoztunk az ügyfeleinknek, ami tényleg megbocsáthatatlan. Az eset miatt alaposan átvizsgáljuk a tevékenységünket, és minden erőnkkel azon leszünk, hogy ilyen incidensre soha ne kerüljön még egyszer sor.” Az Európai Unióban, ha késik a vonat, akkor a jegy árát részben megtérítik. A napokban a Politika közölt egy cikket, miszerint Olaszországban 59 perces késés esetén legfeljebb 25 százalékos kártérítést kap az utas, amit csupán menetjegyvásárlás esetén használhat fel engedmény formájában, 60 és 119 perc késés esetén a menetjegy értékének 25 százalékát kapja meg pénzbeli formában, 2 órás késés esetén pedig a menetjegy 50 százalékának értékét kapja meg készpénzben. Eme jogait az utas akkor valósíthatja meg, ha az eset megtörténte után 24 órán belül kitölt egy erre vonatkozó elektronikus formanyomtatványt. Erre az országot az Európai Bizottság kötelezi, ugyanúgy, mint a többi uniós országot is. Németországban tavaly a Deutsche Bahn 53,6 millió eurót fizetett ki kártérítésként az utasoknak. Egy statisztika szerint napi 10 vonatjáratot mondtak le és az év során 3500 járat nem indult el az állomásról. A kártérítés jogával összesen 2,7 millió utas élt és átlagban 20 eurós összeget kapott kézhez.

Kért-e valaha kártérítést a vonat késése miatt?

Igen: 14 (6,50%)

Nem: 142 (66,05%)

Nem utazom vonattal: 59 (27,45%)

Ha hisszük, ha nem, Szerbiában is hasonló jogaik vannak az utasoknak, csak nem tudunk róla. A vasúttársaság pedig nem kürtöli szét, hogy mik a jogaink. A srbvoz.rs oldalon beszámolnak arról, milyen jogaink vannak, amennyiben a társaság hibájából nem indul el egy járat, teljes egészében visszaigényelhetjük a menetjegy árát, azonban ha önhibánkból nem használjuk fel a vonatjegyet, akkor a cég levon a jegy árából 10 százalékot. Jogunkkal 24 órán belül kell élnünk, és az adott állomás pénztárában kell kérnünk a kártérítést. Amennyiben 1. osztályra vettünk jegyet, de a vonatra érve kiderült, hogy nincs szabad hely, így csak a 2. osztályon ülhettünk le, akkor is kártérítés illet minket. Sőt, ha nagyobb rangú járatra veszünk jegyet, és egy kiesebb rangú járaton utazunk, akkor is megillet minket a különbözet kártérítésként. Az oldal viszont jól eldugta, hogy mi történik késés esetén, az oldal szerint az európai normatíváknak hasonlóan csak a nemzetközi járatokon lehet kártérítést kérni késéskor. Egy órás késésért a menetjegy 20 százalékát kaphatjuk meg, két órás késkor pedig 30 százalékát.

A közvállalat szerint tavaly 6 utas kért kártérítést késés miatt és csupán négy személy kapta azt meg, összesen 10 160 dinárt (fejenként 2540 dinár). Nem tudom mely járatokra vonatkozhatott – talán Belgrád–Bécs retúrjegy –, de ma már ilyen probléma nincs, hiszen a vasúti fejlesztések érdekében szinte minden külföldi járatot megszüntettek. Budapestre napi egyszer indul vonat Újvidékről, Bécsbe nem jár vonat, és még sorolhatnám. Mondhatni, hatékonyan megoldották a problémát. Vonatpótló járatok helyett megszüntetés. Ez a hozzáállás az, amely elveszi a polgárok bizalmát a szerbiai vasúttársaságtól, és éri el, hogy nem csak, hogy ne kérjük vissza a jogosan járó pénzünket, de ne is utazzunk velük. Legfeljebb elutazzunk az országból.