2024. április 19., péntek

Kenterbe ver

Hogyan lehet valaki sorstalan, ha valamilyen sorsa (jó vagy rossz) mindenkinek van? Mi a fene? Ha nem egy hely, hogyan tudunk oda elküldeni bárkit is? Miért mondjuk, hogy emelkedik vagy esik a hőmérő higanyszála, ha a mai alkoholos vagy digitális hőmérők már nem higannyal működnek? – Néhány azok közül a kérdések közül, amelyek az évek során olvasóinktól vagy ismerősöktől érkeztek egyes furcsa nyelvi jelenségekkel kapcsolatban. Ezek alapján láthattuk, hogyan válik egy nyelvtani ellentmondást rejtő szó bizonyos élethelyzetek, a tehetetlenség, kiszolgáltatottság pontos kifejezőjévé; körbejárhattuk azokat a szavakat, amelyek egykor súlyos betegségeket jelentettek, ma már szitokszóként használjuk őket; és megállapíthattuk, hogy ugyan a fizika szempontjából pontatlan a hőmérő higanyszáláról beszélni, nyelvi értelemben, állandósult kifejezésként mégis megállja a helyét. Ezek a fölvetések arról tanúskodnak, hogy olykor mindannyian rácsodálkozunk egy-egy különös kifejezésre, érdekel bennünket, honnan eredhet – vagyis gondolkodunk a nyelvről.

Mai írásunkhoz is egy ilyen kérdés szolgál alapként: honnan ered a kenterbe(n) ver szókapcsolat?

A kifejezést akkor használják, amikor valaki könnyen, nagy fölénnyel, megerőltetés nélkül győz. Ismert még kenterben győz formában is. Általában a sportnyelvben találkozunk vele, illetve olyan helyzetek alkalmával, amikor a nagy fölény érzékeltetésére van szükség. Választékos szövegkörnyezetben ritka, leginkább a kötetlen, bizalmas társalgási stílusra jellemző. Olykor vita tárgyát képezi, hogy melyik változat a helyes: kenterbe vagy kenterben ver. A mérvadó források – az Osiris szótára, valamint a legújabb helyesírási szabályzat és szótár – mindkét változatot közlik, így biztosan mondhatjuk, hogy mindkettő meghonosodott a nyelvünkben.
Arról, hogy mi is az a kenter, könnyen tájékozódhatunk, akár az interneten is: a kifejezés angol eredetű, valamikor a lovassport szakkifejezése volt, innen került át más sportágak nyelvébe, és ma már nemcsak sporttal kapcsolatban használatos, hanem tágabb, átvitt értelemben is. A lovassportban a kenter a könnyű vágtát, galoppot jellemezte, ha tehát a ló kenterben győzött, akkor könnyen, messze a mezőny előtt tört a cél felé. Az eredeti angol szókapcsolat így hangzik: win in a canter, ill. win at a canter; a magyarba minden bizonnyal nem közvetlenül az angolból került át, hanem német közvetítéssel.

A szólások legtöbbje mögött valamilyen régi hagyomány rejlik, fölismerhetünk bennük egy népszokást, amely valaha élt az emberek körében, megelevenedik általuk egy bibliai vagy görög mitológiai történet, korábbi ismeretekbe, történelmi eseményekbe nyerhetünk betekintést, ha kutatjuk a szólások eredetét. Ebben az esetben Bárdosi Vilmos Szólások, közmondások eredete című frazeológiai etimológiai szótárának segítségével hámozhatjuk ki azt az egykori valós képet, amely alapul szolgált a kenterbe(n) ver szóláshoz. A lovassport kenter (canter) szakkifejezése ugyanis a régi angol Canterbury gallop szószerkezetre vezethető vissza, amelynek tulajdonképpeni jelentése ’a Canterburybe tartó zarándokok kényelmes lovagló tempója’. A canterburyi katedrális a megépítése óta ismert zarándokhely, mivel ezen a helyen gyilkolták meg 1170-ben Thomas Becket (magyarosan Becket Tamás) érseket, a későbbi Canterburyi Szent Tamást, akinek a sírja Anglia egyik legfontosabb zarándokhelyévé vált.

Ez tehát az a kép, amely megelevenedik előttünk a kenterbe(n) ver szólás eredetét kutatva: ha valaki kenterben győz, vagy másokat kenterbe(n) ver, számára a megmérettetés könnyű vágtának, sétagaloppnak, megerőltetés nélküli bandukolásnak tűnik, mintha csak zarándokként a canterburyi katedrális felé vezető úton poroszkálna kényelmes lovagló tempóban.