A zentai Alkotóházban szombat este megrendezett megnyitón Fábri- Ivánovics Tünde méltatta az itt kiállított alkotásokat. Az újvidéki népdalénekes megnyitóbeszédében kiemelte, hogy a három művész az élet különböző, lélekbemarkolóan emberi nézőpontjait tárja elénk. Az emberi élet vívódással teli folyamatait az univerzum terjedésének örökké mozgásban lévő kiteljesedésével állítják párhuzamba, ki-ki a maga módján: Simon Miklós a tájakat, ember alkotta építészeti remekműveket eleveníti meg a fény titkos játéka révén, mesterien, egyedien tetten érve a szépséget. Barkos Beáta ugyanakkor a születés, a teremtés mélységeivel kutatja a keletkezés csodáit – emelte ki a megnyitó során Fábri-Ivánovics Tünde, majd pedig Gyenge Vera alkotásait méltatva elmondta azt is, hogy formabontó alkotásaiban az embert állítja a középpontba. Azt az embert, akinek szívbemarkoló fájdalmat kell feldolgoznia, s így ezekben a művekben is tetten érhető az élni akarás. A kiállításon résztvevő képzőművészek közül a nagykikindai Gyenge Vera Újvidéken végezte el a Művészeti Akadémiát és a Vajdasági Képzőművészek Szövetségének (SULUV) a tagja, ezenkívül pedagógusként is dolgozik. Áldozatos technikákkal alkot képeket és szobrokat, terrakottákat is készít. Számos kiállítása volt Szerbiában és külföldön is. A kiállítás másik résztvevője, Simon Miklós szegedi festőművész, hagyományos olajfestményeket alkot, valamint egyéb technikákkal készülő műalkotásokat és tűzzománc képeket. Számos művészeti díjjal tüntették ki. Kiállításait általában feleségével, Barkos Beáta szegedi festőművésznővel közösen szervezik. Beáta a Kaposvári Egyetemen végzett, Szegeden él. A festés mellett 1995 óta tűzzománcozik, s ezt a Piarista Gimnáziumban tanítja is, s a magyarországi városban is erről ismerik.
– Nagyon sokat foglalkoztam a magyarság őstörténetével, s keresztény is vagyok, s valahogy ki kellene mondani, hogy micsoda értékeket hordozunk magunkban, s meg kéne mutatni – ecsetelte napilapunknak nyilatkozva, és elmondta, hogy kereszteket is készít, amelyeket honfoglalás kori motívumokkal is díszít, mert nem a korpuszt akarja bemutatni, hanem a feltámadást, az életet.
Beáta ezzel a technikával kis és nagy képeket, valamint dísztárgyakat és ékszereket is készít. A művésznőnek már több száz kiállítása volt Magyarországon és külföldön, sőt meghívták a Firenzei Biennáléra is. Ezt az alkotását sajnos nem tekinthetjük meg Zentán, de hozott ötvöstechnikával készült zománcokat és festői zománcokat is. A Firenzei Biennálén egyébként férjével közösen vett részt, aki úgyszintén foglalkozik tűzzománcozással.
A három képzőművész közös kiállításának ötlete egyébként egy ebéd során merült fel, amelyen Fábri Géza és Fábri-Ivánovics Tünde is ott voltak, akik miután körbenéztek Beáta műtermében, felvetették, hogy tartományunkban is be kellene mutatni ezeket az alkotásokat. Ezután kapcsolatokat keresett a megszervezéshez, és így került sor az első tárlatra Újvidéken, az Egységben, majd pedig itt Zentán, de amennyiben sikerül megszervezni, akkor Szabadkán is bemutatják a három képzőművész alkotásait – mesélte Beáta, aki elmondta, hogy nagyon örülne, ha az elkövetkezőkben is tudnának még több kiállítást szervezni, mert vidékünkön nem igazán lehet tűzzománcokat látni, s hogy az ez iránt érdeklődő kollégáknak szívesen tanítaná is ezt a technikát.
– Elhoznék egy kemencét és egy képzés keretében szívesen megtanítanám őket a tűzzománcozásra – nyilatkozta, s elmondta azt is, hogy tartományunkban két emberről tud, akik ezzel foglalkoznak, de ekkora méretben nem dolgoznak, mivel nincsenek meg a technikai feltételeik. Ezzel szemben Magyarországon egyre többen foglalkoznak vele, de a tűzzománcozók száma itt is mindössze százakban mérhető – jegyezte meg beszélgetőtársunk.
A kiállítássorozat zentai állomásán is Fábri-Ivánovics Tünde újvidéki népdalénekes és a zentai Fábri Géza kobzos, pengetős hangszeres énekmondó működött közre alkalmi műsorral, s akik az általuk előadott népdalokkal még varázslatosabbá tették a kiállítás megnyitóját.
