Módszeres selejtezés

Homolya Horváth Ágnes

2019. május 7., 16:23

Kommentek száma 0  A cikkhez tartozik képgaléria  Megjelent nyomtatásban

Azt hiszem odáig fajult a dolog, hogy én is egy gyűjtögető, kacatokat felhalmozó típussá kezdek válni, pedig sosem akartam rendetlenségben élni. Mindenhez kötődök valamilyen formában, és nagyon nehezen szabadulok meg dolgoktól, mert úgy érzem, akkor elpocsékolom őket. Ezért inkább kerülgetem a dolgokat, és így képtelen vagyok rendet rakni, elpakolni, valami mindig marad valahol, ami egyébként nem lenne oda való. Elnézem például, amint a belépőben legalább hat darab mellény hever a szekrényen és a padon, miközben pontosan tudom, hogy a lányaim mindig ugyanazt a két példányt veszik fel, amelyiket szeretik, vagyis a többire semmi szükség, mert azok már vagy passzentek rájuk vagy csak nem tetszenek nekik eléggé, de mégis ott fogják a helyet, hátha a tavasz folyamán majd kétszer belebújnak. Mivel sokszor útban vannak, ide-oda hányódnak, én meg pár naponta összehajtogatom őket, amiből teljesen elegem van. Ugyanez sok másra is érvényes odahaza, például a játékokra, a dísztárgyakra, a kamrában található dolgokra. Persze ezt én engedem meg, én teremtem meg ezeket a körülményeket. Ugyanez van a saját ruháimmal is. Némelyiket már tíz éve rakosgatom ide-oda, egyik szekrényből a másikba, de sajnálom kidobni, továbbadni. Persze azért selejteztem már néha, de tuti, hogy nem elég hatékonyan. Káosz van körülöttem, ami egyébként rettenetesen idegesít, hiszen folyton pakolásra ösztönöz, aminek nem tudok a végére érni. Mókuskerékben nyavalygok, folyton rakodok, mégsem látszik.

(Illusztráció – www.flyerz.hu)

Az imént a kolléganőmmel éppen erről a halmozásról beszélgettünk, arról, hogy ebben a fogyasztói társadalomban több mindent megveszünk, felhalmozunk, mint amire szükségünk van, és aztán nem tudunk vele mit kezdeni. Mondott is egy módszert a rendrakásra, tárolásra vonatkozóan, amire rákerestem a neten, és nagyon izgalmasnak találtam. Teljesen fellelkesültem tőle, és alig várom, hogy hazaérjek, és nekifogjak a megvalósításának.

A módszer a japán Marie Kondo nevéhez fűződik és KonMari módszernek hívják, mely egy alapos selejtezéssel kezdődik, de nem akármilyen sorrendben, hanem úgy, hogy először a ruhákat, azután a könyveket, majd az iratokat, utána minden egyéb tárgyat, legvégül pedig a szentimentális, érzelmi kötődésű tárgyakat válogatjuk ki. Marie szerint ha nem ezen kategóriák szerint, hanem szobáról szobára lomtalanítunk, egész életünkben folyamatosan ezt tehetjük majd, viszont ha betartjuk az általa összeállított menetet, akkor elég az életünkben egyszer rendet rakni, és az örökre megmarad. Azt tanácsolja, hogy selejtezés közben ne arra fókuszáljunk, mi az, ami már nem kell, inkább arra, hogy mire van szükségünk. Véleménye szerint csak olyan tárgyat őrizzünk meg, ami örömet szerez, csak olyan ruhát tartsunk meg, amit szívesen viselünk, és nem akkor, amikor majd tíz kilótól megszabadulunk. Úgy írja, hogy a legfontosabb szabály, hogy minden egyes tárgynak legyen saját helye az otthonunkban, hogy egyből tudjuk, hol kell keresnünk, vagy hová kell visszatennünk. Így nem arra pocsékoljuk az időnket, hogy a reggeli rohanásban megpróbálunk felkutatni egy-egy ruhadarabot, tárgyat, vagyis sokkal nyugodtabbak leszünk.

Mindehhez elengedhetetlen a dolgaink kategorizálására és fix helyen tartása. Ruháink tárolására külön módszert ajánl, melyben a ruhák függőlegesen vannak a szekrényben, fiókban, nem pedig egymás tetejére rakva. Sajátos hajtogatási módszereket mutat, amik először meredeknek tűnnek, hiszen mindent viszonylag kicsire és függőlegesre hajt össze, de érdemes lehet kipróbálni. Én teljesen fellelkesültem, és mivel erre a nyárra egy alapos „tisztogatást” terveztem, belevetem magam.


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége