Bosznia úttalan útjain II.

Bácskai és torontáli honfoglalók között

Mák Ferenc

2019. május 5., 21:48

Kommentek száma 0  Megjelent nyomtatásban

Günther Ferenc zombori hivatalnok 1910-ben beutazta a tartomány azon területeit, ahol bácskai és torontáli magyar és német kivándoroltakkal találkozhatott, s akiknek szorgalma, kétkezi munkája nyomán virágzó termőföldekké váltak a korábban parlagon hagyott területek. Élményeiről, tapasztalatairól hazaérkezését követően Bosznia Szávamellékén című útirajzában számolt be. Útja először Boszna-Bródba vezetett, onnan délnek fordult, s Brezovopolje, Orasje, a különös nevű Franz Josefs Feld és az ismeretlen Branjeva voltak a megállói, ahol alkalma volt elbeszélgetni az új honfoglalók lehetőségeiről, életkörülményeinek alakulásáról. Ez utóbbi településen találkozott a zombori utazó Simon Pistával, aki családjával a bácsmegyei Pincéd községből tizenhárom évvel korábban, tehát valószínűleg 1897-ben érkezett Boszniába.

Simonék nazarénus tótok voltak, Pincéden kisebb birtokuk, s házuk volt. A családfő két évig járta Bosznia vidékeit, míg végre alkalmas helyet talált magának a birtokalapításra. A földet egy Trebics [Trebich] nevű német zsidótól vette, aki az előző 14 év során 10–15 kisebb-nagyobb parcellaként vásárolta össze azt a területet, amely most egy tagban 202 holdat tesz ki, s amelynek vételára 1897-ben 27 000 forint volt. A terület új gazdája szorgalmának köszönhetően kiváló szántófölddé vált, amelyen bőségesen megtermett annyi kukorica, búza, zab, lucerna, takarmányrépa, bükköny, rozs és árpa, amennyire a gazdaságnak szüksége volt. A gazdasági épületeket, a széles, szép istállót, a sertés- és a baromfiólakat, valamint a kukoricagórét is maguk építették. Simon István és családja Bosznia talaján virágzó gazdaságot teremtett.

Másként alakult Ljeljence falu magyarjaink sorsa, ahol a sovány, kimerült erdei földek csak nyomorúságos körülményeket biztosítanak az élethez. Az ott lakók legnagyobb része, mint bácskai „szegény munkás-népek” telepedtek a vidékre. Nagy István szüleivel 1884-ben érkezett Magyarkanizsáról, s szereztek maguknak keserves munkával vagy 23–24 hold földet. Dolguk nem is menne rosszul, ám keserűen panaszolták, hogy sem papjuk, sem tanítójuk nincs, „a gyerekek úgy nőnek fel, mint a vadak, mint a barmok”. Ebben kérték mindazoknak a segítségét, akik szívükön viselik az elszakadt magyarok sorsát. „Dolgos, szorgalmas magyar nép – sóhajtott föl Günther Ferenc panaszaik hallatán –, a semmiből otthont alapított magának, s hagyjuk őket elveszni nyomorultul, mert gyermekeik nevelés hiányán szüleik mögött maradnak műveltségben.” Ljeljence falu magyarjai – köztük a 32 hold birtokkal rendelkező, Bajsáról ideszármazott Gáspár Péter és a bácsszenttamási Horváth Sándor gazda is – magyar tanítót, iskolát kérnek, hadd taníttassák gyermekeiket magyarnak.

A zombori látogató szerint Bosnyákországban a magyarjainknak nincs egyetlen pártfogójuk, egyetlen jóakarójuk sem, mindenütt mellőzöttségben, elutasításban van részük, pedig „igazán megérdemelnék, hogy hazánk nemes lelkű, jobb érzésű társadalma, ha nem is hivatalos köreink, megmozdulnának értük”. Boszniában, 1910-ben ellenséges hangulat veszi körül a magyar betelepülőket, hiszen „a bennszülöttek sokan, ha nem is nyíltan, de szívükben Szerbiával egyesülni szerettek volna, kik csak a mi katonai nagy erőnk előtt húzódnak vissza félelmükben” – fogalmazott útirajzában Günther Ferenc. A tanulságait pedig így foglalta össze: „Meggyőződésem, hogy a bácskai nép, kikkel utunkon találkoztunk, megelégedett lenne a sorsával, ha lenne valaki, úri ember, [a] hivatalokban jártas, ki őket munkájukban segítené. Jellemző, hogy a bácskai németek, tótok, magyarok, kik itthon a Bácskában, ha bár csak mint munkások a legjobb bőtermő humuszt művelték, ott silány erdei-hegyi talajon is kultúrát teremtettek. Különösen áll ez a branyevói német s a ljeljencei magyarjainkra.”

A visszafelé vezető út során megjegyezte „az épülő házról és a jobb, nagyobb lovakról látszik, hogy ismét bácskaiakkal van dolgunk. Leszállunk, s csak a nemzetiségben csalódunk, mert nem bácskai németek, hanem tótok Pincéd és Petrőc községeinkből. A bácskai népet messziről megismerni itt, legyen az német, tót vagy magyar, más a külseje, más a megjelenése, más a munkája, más a lakása, másként fest a földjük, jobb a termésük. Pedig a Bácskában minő más földek vannak, pláne a Dél-Bácskában, hol vannak jobb földek országunkban?”

A magyar politikának végre be kellene látnia, hogy gazdasági gondjainak megoldását nem az Amerikába vándorló magyarok fogják megoldani. Bosznia 1910-ben egy idegen test, egy darab itt felejtett kelet, része a forrongó Balkánnak, amelyet „csakis a magyar-osztrák haderő tart csendben, félelemben!” – fogalmazott az utazó. „Lehetne-e szebb, ideálisabb cél, mint a kettős Monarchia munkásfeleslegét Amerika helyett Boszniában, a mi szerzeményeinkben helyeztetnénk el, hol megmaradhatnának továbbra is a mi fiaink, hol családot alapítva, új otthont teremthetnének maguknak.” A földkerekség nagy államai, jelentős nemzetei nem engedik veszni fiaikat, csak a mi magyar vérünk pusztul el messze idegenben?

Csak az Amerikába kivándorlók hajójegyért és az ügynöki jutalékért kiadott pénz elegendő lenne Boszniában tetemes birtokok megvásárlására. Menjünk hát Boszniába! – kiáltotta lelkesen az útirajz szerzője – „mert a történelmi jog csak üres frázis, ha nem támogatja azt erős közgazdasági élet, nemzeti eszme, mely meghódíthatná […] azt a jogállapotot, mely másképp elvesz örökre a mi részünkre!” Boszniában a bácskai és a torontáli népeink szorgalmukkal, a mezőgazdasági munkákban való jártasságukkal a gazdasági kultúra úttörői lettek, s a magyar nemzetnek föltétlenül számolnia kell velük – fogalmazott Zomborban, 1910. augusztus hó 5-én kelt emlékiratként is olvasható könyvecskéjében az ismeretlen hazafi, Günther Ferenc. Írása segélykiáltás volt a Boszniában kallódó magyarjainkért.


!A cikkhez nem tartozik képgaléria.


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége