Kiss Gábor harmadik alkalommal vesz részt május 18-án Zobnaticán a Vajdasági Vágtán Vihar nevű lovával Adát képviselve, Girizd Anna pedig másodízben száll nyeregbe Moholt képviselve Baba nevet viselő kancájával. Mindkét lovas számára a részvétel a fontos a versenyen, mégis szinte mindennap keményen edzenek a lovakkal, amelyeket Adán tartanak Kiss Gábor istállójában, ezért sokszor együtt is készülnek. Girizd Anna, aki a zentai Egészségügyi Középiskola végzős gyógyszerész szakos tanulója, az iskola mellett szakít időt a felkészülésre a nyolcéves félvér, pej kancával, Babával.
Kiss Gábor és Girizd Anna Viharral és Babával (Fotó: Csincsik Zsolt)
– A Vajdasági Vágtára március 22-én kezdtük meg a felkészülést. Nem várok nagy eredményt. Kevesebb mint két hónapot edzhetünk a versenyre, mert egészségügyi okok miatt nem tudtam előbb elkezdeni a tréninget. Ennek ellenére reméljük a legjobbakat, Baba tavaly jobban fel volt készítve, de szerintem most is kihozza magából, amit kell, mert nagyon készséges, kedves és okos ló. A versenyen számomra a legfontosabb, hogy ne utolsónak fussak be, ha harmadik lennék, akkor már ujjongva örülnék – magyarázta Girizd Anna.
– A felkészülés során változatos tréningtervet alkalmazok, hogy ne unjon rá se a pályára, se az egyéb dolgokra. Hétfőnként futószáras edzést tartok, keddenként, amikor a segítségem is ráér, akkor ugróedzést, szerdánként egy hosszabb tereplovaglásra megyek, a maradék három napot pedig galopptréninggel töltöm. Ezenkívül egyéb gyakorlatokat is végzek, elsősorban azért, hogy jó legyen a rajtom. A pálya menetét is szoktam változtatgatni, ügetés közben jobbra-balra fordítgatom, hogy szokja a kanyarokat, így a kígyózó lovagló alakzatot is. Egyéb felkészülést nem végzek vele, hanem igyekszem a legjobbat nyújtani neki, hogy ő is a legjobbat nyújtsa nekem. A felkészülés főleg az adai lóversenypályán zajlik, ahol futószáron futtatom, és ott tákolok össze akadálypályát is. A tereplovaglást a Tisza-parti töltésen, a rekreációs parkban vagy a kikötőnél bonyolítom le. Néha Moholra is átlovagolok, bár azt nagyon ritkán. Hetente hat napot edzek, egyet kihagyok vagy önmagam, vagy a ló miatt. Az edzéseket igyekszem rendszerbe szervezni, és nem lestrapálni a lovat, mert egy magas, nyurga jószágról van szó, amelynek nagyon oda kell figyelni a lábaira – mondta a lovas.
Kiss Gábor a munkahely és a tenyészkancák tartása mellett szakít időt az edzésekre, mert számára nagy élmény, hogy szerepelhet a Vajdasági Vágtán, amelyen az idén már harmadik alkalommal indul lovasként. Megjegyezte, hogy 2014-ben Finlandia nevű lovuk Nagy Norbert zsokéval Tornyos színeiben kijutott a Nemzeti Vágtára Budapestre, ahol azonban sajnos nem tudtak jó eredményt elérni.
– Adát fogom képviselni most már harmadik alkalommal a Vajdasági Vágtán, amelyen a Vihar nevű fehér félvér lipicai lóval veszek részt. A télen elkezdtem a felkészülést, január óta tréningezek. Hetente öt-hat napot edzek, ebből hét-nyolc kilométer ügetés és egy kis galopp a lóversenypályán vagy tereplovaglás a Tisza-parti töltésen. Nagy eredményre nem számítunk, fő a részvétel, és az, hogy Adát képviseljem. Meglepetés lenne, ha továbbjutnánk, de sohasem tudni, hogy mit hoz a jövő. A vágtán mindenki a győzelemért hajt, de én mindig azt mondom, a legfontosabb, hogy a pályáról épségben jöjjön le a ló is, és a zsoké is. Kiskorom óta foglalkozunk lovakkal Zoltán öcsémmel, tíz éve aktívan lovagolok, előtte ügetőlovakkal versenyeztünk Vajdaságban és Budapesten, a Kincsem Parkban. Én is hajtottam sulkyt, de legjobban mégiscsak a lovakat szeretem felkészíteni a versenyekre, az ügetésre és a vágtára is – közölte Kiss Gábor.
