A népszerű tévéműsorok után hamarosan a valóságban is az államfőt alakíthatja Volodimir Zelenszkij. A tisztségbe az áprilisban tartott ukrajnai elnökválasztás résztvevőinek többsége juttatta. Annak ellenére, hogy nincs is tényleges politikai tapasztalata.
Támogatói mindenesetre jól ismerik, hiszen – bár még csak 41 éves – két évtizede része a nyilvánosságnak. Humoristaként, komédiásként, színészként, producerként. Hírnevét nem is annyira a kabaréműsorainak, hanem A nép szolgá(ló)ja című, általa kitalált közkedvelt televíziós vígjátéksorozatnak köszönheti, amelyben évekig az ukrán államfőt alakította.
Sokáig Oroszországban is önálló tévé show-ja volt, így ott is jól ismerik. Anyanyelve is orosz.
Csodákat maga sem ígér és remél, de támogatói bíznak abban, hogy új politikai kultúrát honosíthatna meg (fotó: AP/Beta)
Ellenzéki jelöltként földrengésszerű győzelmet aratott. Sikere beleillik abba a folyamatba, amelyben többfelé is olyan populisták kerültek hatalomra, akiknek megválasztásukig szinte semmilyen politikai tapasztalatuk nem volt. Új tisztségüket pedig hangzatos ígéretekkel szerezték meg.
Zelenszkij azonban néhány fontos dologban különbözik tőlük. A kampányban mondott ugyan szépet s jót, ám a vérbeli populistáktól eltérően nem ígért fűt-fát. Sőt, ha csak lehetett, óvakodott egyértelmű elkötelezettséget vállalni valami mellett. Igaz, igyekezett elhitetni magáról, hogy szembe akar szállni a kiterjedt korrupcióval, és jelentősen szeretné javítani a lakosság életszínvonalát, illetve mérsékelni a szegénységet s a mindennapi élet nehézségeit.
Ez jó ötletnek bizonyult a súlyos gazdasági-pénzügyi gondokkal küszködő hazájában. Sok szavazót szerzett azzal is, hogy a – hivatalából távozóban levő Petro Porosenko elnöktől eltérően az öt éve tartó kelet-ukrajnai – háborús konfliktus lezárását ígérte, vagyis békülne a válságért felelősnek tartott Oroszországgal. Ezenkívül csökkentené a katonai kiadásokat is.
Ha sikerülne (nyugati segítséggel) békét kötnie Vlagyimir Putyin orosz elnökkel, Ukrajna pénzügyileg és gazdaságilag is megerősödhetne. Az ország ugyanis évente legalább ötmilliárd dollárt költ válságkezelésre és a hadseregre.
Az összeg nagyon megterheli az államkasszát. Az ellenségeskedés befejezése esetén a pénz más területekre, ágazatokba mehetne (akár a gazdaság erősítésére vagy a szociális kiadások növelésére lehetne fordítani), és az ukrajnai belső helyzet is lenyugodhatna.
Kérdés, érdekében áll-e ez Putyinéknak, hiszen a Kreml számára elsősorban nem egy erős, stabil Ukrajna felel meg, hanem olyan, amely az orosz érdekekhez igazodik.
Kijev azonban igyekszik eltávolodni Moszkvától, s inkább az euroatlanti integrációra törekszik. Zelenszkij a kampányban ugyan keveset árult el arról, mit is akar csinálni, ám az EU- és a NATO-tagság elérését többször is célként nevezte meg.
Moszkva ezt ellenzi, és a Nyugat sem túlságosan lelkesedik az ötletért, de időnként bátorítja Kijevet, gesztusokat is tesz neki, olykor jelentős összegekkel, hitelekkel segíti. Persze nem önzetlenül, inkább azért, hogy bosszantsa Oroszországot.
Az Ukrajnában elhangzó Nyugat-barát szólamok ellenére az ország esélyei a NATO- vagy az EU-csatlakozásra jelenleg csekélyek, sőt a következő évtizedben is azok maradnak. Annak ellenére is, hogy a lakosság többsége támogatja a közeledést a nyugati demokráciákhoz.
Nem így Putyinék. Ezért inkább az valószínűsíthető, hogy az államközi viszony és a kelet-ukrajnai konfliktus átfogó rendezése még jó ideig várat magára. Bizalomerősítő gesztusokból valószínűleg több is lesz a következő időszakban, ám a megbékélés csak egy hosszú alkufolyamat után következhet, amiből Moszkva mindenképp ki akarja majd hagyni a Krím félsziget kérdését.
A tárgyalásokat Zelenszkij elkezdheti ugyan, de aligha fejezi be. Ő ugyanis már jó előre közölte: csak egy (ötéves) mandátumot vállal. Ennyi pedig nem lesz elég a békekötés megszervezésére. Hacsak csoda nem történik.
Arra viszont legfeljebb június 3-áig lehet várni, mert aznap át kell vennie az elnöki tisztséget és utána meg kell valósítania programját. Munkájához (idővel) számottevő segítséget nyújthatna neki a nemrég alapított pártja, ám ahhoz előbb be kellene jutnia a parlamentbe.
Az októberi választáson derül majd ki, mire képes, milyen eredményt ér el az őt támogató politikai erő, amely a tévésorozat nyomán kapta A nép szolgá(ló)ja nevet.
Zelenszkij és hivatala addig a jelenlegi kormánypártokkal kényszerül együttműködni. Lehet, hogy ez nem lesz könnyű, hiszen a megválasztott elnök nem baloldali, de a másik térfélhez sem tartozik. Inkább arról ismert, hogy a nemzet pragmatikus egységesítésére törekszik.
Sok honfitársa támogatja is ebben, ám a többség inkább azt szeretné, hogy szálljon szembe a korrupcióval és az oligarchákkal, közben mindent tegyen meg a kelet-ukrajnai békéért. Támogatói ugyanakkor remélik, hogy új politikai kultúrát is meghonosít.
Ha sikerülne neki, az intő példa lehetne az autoriter kelet-európai és közép-ázsiai exszocialista országokban működő rendszereknek. Sőt vezetőik elkezdhetnének rettegni, hogy előbb-utóbb náluk is felbukkan egy kívülálló (talán épp egy komédiás vagy cirkuszi mutatványos), és társadalmi-politikai felfordulást okoz. Pillanatok alatt elsöpri az addigi zagyva állami propagandát, a népet félrevezető és az ország vagyonának jó részét kisajátító főurakkal együtt. Az útmutatást ehhez Zelenszkij már meg is adta, amikor megválasztása utána a térségnek megüzente: „Nézzenek ránk, minden lehetséges.”
