Geneteikai kódjuk szerint a szerb férfiak mintegy fele a szláv népcsoporthoz tartozik, ám a másik felüknél a Balkán-félsziget őslakosainak génjei dominálnak – állapította meg Milan Rajevac, annak a Szerb DNS projektumnak a vezetője, amelyet hét évvel ezelőtt indított el a Poreklo (Eredet) Szerb Származástani Társaság a Belgrádi Egyetem Biológiai Karának Törvényszéki és Alkalmazott Molekuláris Genetikai Központjával együttműködve.
A DNS-adatbázis szerint, amelyben jelenleg több mint 4500 vizsgált szerb adatai szerepelnek az egykori Jugoszlávia minden területéről, kimutatható, hogy a szerbek többségének eredete a szláv népek között kereshető, ám a genetikai kódjukban jelen vannak a germán, a kelta, de a kaukázusi és a közel-keleti népek kódjai is.
Rajevac a DNS világnapja alkalmából tartott beszámolójában elmagyarázta, a vizsgált férfiak felénél két olyan haplocsoportot véltek felfedezni, amely a szláv népeknél jelentkezik, a másik felénél pedig rendkívül színes eredet jegyezhető, amely a szlávok előtti időkre utalnak.
– Az I1 haplocsoport, amely a germán népekhez köthető, jelen van a lakosság mintegy 9 százalékánál, így minden tizedik vagy tizenegyedik szerb germán származásra tekint vissza – magyarázta Rajevac, majd kommentálva azt a megjegyzést, hogy a szerbek DNS-ébe jelen van a viking eredet, elmondta, hogy Prijepoljéra és környékére ez a megállapodás igaz lehet, hiszen a vikingekre utaló genetikai nyomok az itteni lakosság 20 százalékánál jelen van. Ezért az az R1a haplocsoport felel, amely a Drobnjak törzsre volt jellemző, és ma is a legelterjedtebb a szerb populációban.
A keltákra jellemző haplocsoport a lakosság hat százalékánál jelentkezik. Rámutatott ugyanakkor, hogy a kutatások cáfolták azt a feltevést, miszerint a szerbek génjei az évszázadok során a legnagyobb mértékben a török génekkel keveredtek. A jelenlegi vizsgálatokban nem jelentek meg azok a haplocsoportok, amelyek a török vagy a közép-ázsiai népekre lennének jellemzőek. Még a bosnyákoknál sem bizonyítható ez a genetikai kapcsolat.
Kiemelte ugyanakkor, hogy a szerbek, a montenegróiak, a bosnyákok és a horvátok is nagyon hasonló genetikával rendelkeznek, őnáluk az észak-európai népekre jellemző I2a és az I1a haplocsoport jelentkezik a legnagyobb arányban.
A kutatást a génkutatók a DNS Y kromozómáját vizsgálják, vagyis a férfiak génkulcsát követik figyelmmel, mert Rajevac elmondásai szerint így tudnak a legmegbízhatóbb származási információkhoz jutni, s akár ezer évre visszamenőleg is fel lehet tárni a származási adatokat.
