Komoly fejtörést okoz több országban is, hogy klórvegyületek kerültek az Oroszországból érkezett nyers kőolaj egy részébe. A szennyezés miatt a múlt héten ideiglenesen le kellett állítani a Barátság csőrendszeren érkező „küldemény” átvételét. A probléma megoldása folyamatban van, ám az Európába irányuló kőolajellátás az orosz vezeték zűrös (déli) szakaszán várhatóan csak május közepére áll helyre.
A globális piacon azonban akár hiány is keletkezhet a gazdaságok számára nélkülözhetetlen energiahordozóból. Elsősorban azért, mert az Egyesült Államok teljesen be akarja fagyasztani az iráni olajexportot.
Washington büntetéssel fenyegette meg azokat az államokat, amelyek május 1-je után is vásárolni merészelnek iráni kőolajat. A közép-keleti ország (bevételei szempontjából alapvető fontosságú) olajiparát már tavaly november 4-e óta sújtja büntetőintézkedésekkel az USA.
A lépésre azután szánta rá magát, hogy Donald Trump amerikai elnök 2018. május 8-án kiléptette hazáját a Teheránnal 2015-ben megkötött, s az ENSZ-ben jóváhagyott többhatalmi megállapodásból, amelynek célja az iráni nukleáris program korlátozása. Trump szerint Irán nem tartja be az alkut, s emiatt szigorú intézkedésekkel kell rákényszeríteni egy új egyezségre, amelyben vállalná, hogy nem gyárt atombombát, és a hordozására alkalmas rakétákat sem.
A novemberben kivetett szankciók alól nyolc ország 180 napra mentesült, azzal a kikötéssel, hogy a határidő lejártáig fokozatosan csökkenteniük, végül pedig le kell állítaniuk az Iránból származó kőolajimportjukat.
Washington a minap jelezte, hogy a nyolcak, azaz Dél-Korea, Görögország, India, Japán, Kína, Olaszország, Tajvan és Törökország nem számíthatnak újabb kedvezményre. Május 1-jétől már más forrásból kell pótolniuk a kiesést, és nem nézi el nekik, ha folytatják eddigi gyakorlatukat. Az érintettek fele már a télen leállította a vásárlásait, ám a többiek nem. Közéjük tartozik Kína és Törökország is, amelyek továbbra sem hajlandóak befejezni iráni beszerzéseiket. Az ellenszegülőket az USA azzal fenyegeti, hogy kizárja őket a dollár elszámolású pénzügyi rendszerből.
A Fehér Ház célja Irán külföldi kőolajeladásainak lenullázása, s ezzel tárgyalóasztalhoz kényszerítése. Az ország a fontosabb exportőrök közé tartozik, s a szigorítás jelentős bevételtől fosztja meg (már eddig is dollármilliárdokat bukott), egyszersmind fennakadásokat okozhat a világ olajpiacán.
Teherán azzal fenyegetőzik, hogy válaszlépésként lezárja a kulcsfontosságú Hormúzi-szorost, amelyen keresztül a Perzsa (Arab)-öböl menti országok a kőolajuk egy részét külföldre juttatják. Bár Washington óva inti ettől Teheránt, ha mégis sor kerül a nemzetközi hajózási útvonal blokádjára, ugrásszerűen megdrágulhat az energiahordozó. (Az amerikai–iráni katonai összecsapás veszélye is megnőhet, aminek szintén árfelhajtó hatása lesz.)
Irán olajkivitele az idén áprilisban már napi egymillió hordó alá esett, ám a tavaly életbe léptetett amerikai szankciók előtt olykor elérte a napi 3 millió hordót is.
Washington szerint a nemzetközi forgalomból kieső iráni kőolajmennyiség rövid idő alatt pótolható. Trump abban bízik, hogy Szaúd-Arábia és a Kőolaj-exportáló Országok Szervezetéhez, vagyis az OPEC-hez tartozó többi tagállam eladásainak megnövelése „több mint elég” lesz a szankciók hatásának ellensúlyozására.
Az elemzők többsége nem ilyen derűlátó. A piac sem. Tavaly december eleje óta az OPEC ugyanis jelentősen visszafogta a kitermelést, hogy feljebb srófolja az árat, ami sikerült is neki.
Elképzelhető, hogy az iráni (és a venezuelai) kínálat amerikai letiltásával a szervezet ismét engedélyezi tagjainak az export növelését, ám ezt aligha sieti el. Főleg most nem, amikor egyre többet hallani a globális gazdaság lassulásáról.
Az USA régi szövetségeseként Szaúd-Arábia már jelezte: a világpiac kiegyensúlyozott ellátása érdekében egyeztet a fontosabb partnerekkel, ám ettől nem mindenki nyugodott meg. Erre utal az is, hogy a nyers kőolaj ára már a múlt hét elején meglódult (a washingtoni bejelentésre), s gyorsan elérte az idei rekordját is. A nemzetközi kereskedelem legjelentősebb két nyersolaj-típusa, a West Texas Intermediate (WTI) és az északi-tengeri Brent árfolyama ráadásul féléves csúcsot döntött. Az előbbiért múlt hétfőn már 65,55 dollárt kellett fizetni hordónként, az utóbbiért még többet, 74 dollárt. Azóta picit változott a helyzet: a WTI hordónkénti ára május 2-án 63 dollárra, a Brenté 72 dollárra esett vissza.
Sok kereskedő attól tart, hogy a szűkösebb kínálat és az amerikai–iráni viszony esetleges elmérgesedése miatt ismét emelkedés következik. Mások szerint globálisan nem okoz nehézségeket az iráni olaj kiesése, mert majd sikerül pótolni a hiányzó mennyiséget.
