A dőzsölés ünnepe

Ahogyan közeleg május elseje, egyre nagyobb feszültség érezhető a levegőben, az emberek idegesek, sietnek mindent elvégezni, bevásárolni, hogy aztán a munka ünnepén elkezdődhessen a dőzsölés. Azért nem volt ez mindig így, illene megemlékezni azokra a munkásokra, akik kiharcolták a 10–16 órás munkaidő 8 órásra való csökkentését, nélkülük a majálisozást is elfelejthetnénk.

A munka ünnepének előzményei egészen a brit ipari forradalomig vezethetők vissza, amikor is 1817-ben Robert Owen gyártulajdonos megfogalmazta és közzétette a munkások követelését, többek között a munkaidő nyolc órára csökkentését: „nyolc óra munka, nyolc óra rekreáció, nyolc óra pihenés”, ez volt a szlogen. A dolgozók követelései sztrájkokhoz vezettek, de a mozgalom kudarcba fulladt. Nem úgy az 1886. május elsejei chicagói munkás szakszervezetek többnapos sztrájkja és tüntetéssorozatai, amelyen 350 000 munkás vett részt. Sajnos, a tüntető munkások közé vegyült szocialista-anarchisták bombát robbantottak, a rendőrök pedig tüzet nyitottak az ártatlan dolgozókra, amelynek következtében sokan meghaltak. Ennek emlékére a következő években egyre több szakszervezet felvonulásokat szervezett május elsején, először Párizsban, majd az Egyesült Államokban is. Lassan a mozgalom világméretűvé dagadt, és a 20. század folyamán ünneppé nőtte ki magát.

Manapság is sokan utcára vonulnak a munka ünnepén, a munkások jogaiért tüntetnek, de ez a szokás főként a nyugati államokra érvényes. Európa közép-keleti részén inkább más hagyomány dívik, ez pedig a természettel, a rostélyozással és a vedeléssel függ össze szorosan. Mint ahogyan azt a szöveg elején jeleztem, május elseje közeledtével egyre nagyobb a sürgés-forgás, óriási tumultus van a boltokban, a henteseknél fölvásárolják az összes húst, a bevásárlókocsikban tornyosulnak a sörösládák, csörögnek a töményitalos üvegek. A pénztárhoz vezető kacskaringós sorokban elkezdődik a majálisi „bemelegítés”, mindenki ideges, és a szokásokhoz híven, mindig akad valaki, aki „okosabb” a többinél, nem akar várni, beugrik valaki elé, vagy azt mondja, hogy neki nagyon sietnie kell, várja otthon a beteg anyukája, vagy éppen fut ki a tej, stb., és kezdődhet a veszekedés.

Aztán április 30-án délután elkezdődik a „népvándorlás”, a tapasztaltabbak már ezen a napon elfoglalják a majálisozáshoz kiszemelt területet. Leverik sátraikat, sokan rögtönzött kerítést állítanak „birtokuk” köré, nehogy véletlenül valaki megzavarja őket másnap. Aztán május elsején reggel, amikor más országokban a munkások jogait feltüntető transzparenseket készítik nagyban, megindul a városokból, falvakból az áradat a szabadba, a természet lágy ölére. Tavaly a reggeli tumultus idején éppen a Kamenicára vezető út mellett sétáltunk a gyerekekkel, és nem mindennapi látványban volt részünk. A majális sokak számára úgy kezdődött, mint az ezt megelőző napok is: sorban állással. Hosszú dudáló autósorok vonultak ki a városból. Természetesen ilyenkor mindig lerobban egy-két személygépkocsi, ami borzasztó forgalmi dugókat eredményez, ilyenkor kezdődnek a verbális összetűzések. Hiába készülődtek napokon ár erre a napra, most még ki sem tudnak jutni a városból. Rendőrök sehol. Az emberek kínjukban egy ideig kiszálltak az autókból, a sor nem mozdult. Egyesek úgy gondolták, ők akkor elkezdik az ünneplést, kibontották az első söröket, elkezdtek üvöltözni, mások hogy ezt ellensúlyozzák, jól „rátekerték” a zenét személygépkocsijukban. Gyorsan elvonultunk a környékről, a Duna mellett már nyugisabb volt a hangulat.

Nem úgy az erővel ünnepelni akaró tömeg, számukra csak akkor kezdődött a buli. A Duna partján sétálva láttuk, hogy egyre több helyről füstölgött a Kamenicai park és a Fruška gora, elkezdődött a rostélyozás. Olyan üresek ilyenkor az utcák, mint valamikor 30–40 évvel ezelőtt, csakhogy akkor ez volt a megszokott helyzet hétköznap is Újvidéken. Lassan beindult az üzem a mentősöknél is, mindig van egy pár jómadár, aki idő előtt „kiüti” magát, a nagy türelmetlenségükben már a délelőtti órákban részegre isszák magukat. Aztán az idő múlásával egyre több mentő szirénázik a kirándulóhelyek környékén. Azok, akik délelőtt sorban álltak, hogy kijussanak a városból, délután újrajátszhatják a délelőtti epizódot, csak ezúttal visszafelé a városba. Az alkoholtól túlfűtött, fáradt tömeg megkezdi a majálisozás utolsó fázisát. Az autókban sokan rosszul lesznek, a mentők nem tudnak a helyszínre érkezni a dugók miatt, mások az utak helyett az út melletti ösvényeken haladnak autóikkal, teljes a káosz.

Érdemes lenne meggondolni, hogy vajon hogyan lehetne másként majálisozni. Muszáj-e mindig a természetben rostélyozni, piálni május elsején, vagy esetleg másról is szólhat a munka ünnepe?