A Gruppo Zilio Kft. április 5-én bejelentette, hogy egy (rövid) időre leállítják a nagybecskereki vízgyárat.
Folytatódik a huzavona (Kecskés István felvétele)
Ezt azzal indokolták, hogy a bejövő nyersvíz mechanikai szennyezettsége elzárta a szűrőket, s ezért veszélybe került a víztisztító-berendezés működése. Ennek bizonyítására a beruházó képeket is közölt, melyeken a kávézacchoz hasonló szennyezettség látszik a szűrőkön. Akkor azt is közölték, hogy a kényszerszünet ellenére nem odázzák el a berendezés hivatalos üzembe helyezésének a dátumát, amit korábban ez év júniusára jelentettek be.
Az ideiglenes leállás azonban elhúzódott, a városi vízvezetékben pedig egyre sárgább a víz. Közben kiderült, hogy a beruházó magyarázata nem felel meg a valóságnak: a Nagybecskereki Közegészségügyi Intézet és a Tartományi Közegészségügyi Intézet által végzett elemzések azt mutatják, hogy a nagybecskereki Városi Vízművek által működtetett kutakból származó víz minősége az elmúlt öt év alatt nemigen változott. Vagyis a víz vegyi összetétele nem felel meg a követelményeknek, de nincs benne nagyobb mennyiségű mechanikai szennyezés, homok, kőszemcsék. Ezzel pedig elhárul a vízművek esetleges felelőssége az ügyben, mivel nekik kell biztosítani a nyersvizet a vízgyár számára, amelyet aztán a berendezésben megtisztítanak a káros vegyi anyagoktól.
S miközben a becskerekiek – immár 2004 óta – továbbra palackozott vizet vásárolnak, addig újabb kérdések merültek fel a vízgyárral kapcsolatban. A szakemberek felvetik, hogy mi lesz a víz tisztítása után maradt hulladékvízzel. Azt biztonságos helyen kellene elhelyezni, mert hogyha a szennyvízcsatornába eresztik, akkor az arzénes víz visszakerül a természetbe. Becslések szerint ez nem is kis mennyiség: a feldolgozott víznek a tíz százalékáról van szó.
