2024. április 19., péntek

Miként válasszunk testvért?

Olykor nemcsak a barátainkat, hanem a testvéreinket is megválogathatjuk; legalábbis olyankor, ha várost vagy falut szándékozunk testvérül fogadni magunknak, azaz településünknek. Mert jó dolog megismerni tőlünk távol eső településeket és lakosaikat, hagyományaikat és kultúrájukat, és nem szégyen az, ha kölcsönös hasznot – erkölcsit, szellemit és anyagit – is remélünk a testvérré válástól. A múlt rendszerben és a még szét nem hullott jugoszláv országban gyakran megtörtént, hogy hazai városok írtak alá megállapodást a testvérré fogadásról, hiszen a köztársaságok történelme, kultúrája nemegyszer olyan távol esett a miénktől – a vajdaságiakétól vagy épp a vajdasági magyarokétól –, hogy megismerésükhöz és elfogadásukhoz szorosabb együttműködésre volt szükség. Úgy tűnik azonban, hogy sokak között csődöt mondott a testvérség (miként a testvériség is), érdemes volna hát – most már a külfölddé vált országok között – ismét szövögetni a barátságot, hátha testvérivé alakul. Tudjuk, persze, hogy maradt is a régiekből, tehát vannak városok, amelyeknek nem kell az alapoktól építeni a kapcsolatokat.

Zenta (Gergely József felvétele)

Zenta (Gergely József felvétele)

Érdemes volna hasznosítani a korábbi európai tapasztalatokat, hiszen a testvérkapcsolatok építése erőteljesen épp a második világháború után indult el – nem mellékesen a német–francia megbékélést (is) szolgálva –, amikor az emberek belátták, hogy a lerombolt és elszegényedett kontinens csak akkor léphet előbbre, ha a szomszédok szorosan együttműködnek. Még akkor is, ha nem sokkal korábban ádáz ellenségként feszültek egymásnak. Így indult el a különböző régiókhoz és országokhoz tartozó települések között az a gazdasági és kulturális közeledés, amely különösképp Európa-szerte (de azon kívül is) olyannyira terjedt, hogy 1957. április 28-án Franciaországban megalakulhatott a Testvérvárosok Világszövetsége. Ennek emlékére ünnepeljük minden évben április utolsó vasárnapján (ezúttal éppen 28-án) a testvérvárosok világnapját. Települések tízezreinek és a lakosok millióinak lehet okuk ünnepelni, mivel hatalmas népességet érintenek – lakhelyüknél fogva vagy közvetlen részvétel által – ezek a kapcsolatok.

Hogy mennyire barátiak, szorosak, testvériek? Az eredményességben már lehetnek kételyeink. Vannak kiválóan működőek; akadnak olyanok, amelyek jóformán kimerülnek egy-egy protokolláris városnapi kölcsönös látogatásban és alkalmi beszélgetésben; mások pedig teljesen elhaltak, mert nem valósultak meg az elvárások, elképzelések.

Ma már tudományos munkák szólnak a testvértelepülési kapcsolatokról. Ha kölcsönös hasznot várunk az ilyesféle együttműködéstől – különben mi értelmük lenne? –, akkor valóban szinte csak tudományos alapon érdemes belevágni a testvérválasztásba. Eldönteni, hogy egyik és másik fél is mit vár az együttműködéstől. Szinte pezsgő élet alakulhat ki közöttük, ha összefonódnak a művelődési rendezvényeik; a sportegyesületek szorosra fűzik a kapcsolataikat; együttműködést kezdeményeznek az iskolák; együttesen vesznek részt uniós pályázaton határon átívelő közös programok megvalósítása céljából… Az sem ritka eset, hogy a szegényebb testvér megsegítése céljából létesítenek baráti kapcsolatot. Kevés olyan területe akad az életnek, amely ne szolgálna tapasztalattal vagy ne kínálna együttműködési lehetőséget a másik fél számára. Gondolhatunk akár a környezetvédelemre, a szociális ellátás megszervezésére, az egészségügyre vagy éppen a nyelvtanulásra. Ilyen alapokra épülve hosszú ideig működőképes lehet a testvéri kapcsolatrendszer, igazán mégis azáltal válik szilárdabbá a kapcsolat, ha a gazdasági érdekeltség is megjelenik: elindul a turizmus, érdekeltséget fedeznek föl a kereskedelemben, gazdasági befektetésekre kerül sor. Tehát már a célok kijelölésekor figyelembe kell venni az akadályokat: a nagy távolságot, az esetleges nyelvi gondokat, a közös pontok, témák hiányát, amelyek csakhamar a testvérek elidegenedéséhez vezethetnek. Éppen ezért bizonyulnak rendszerint gyümölcsözőnek azok a kapcsolatok, amelyek alulról jövő kezdeményezésként teljesednek ki: rendszerint civil szervezetek hosszabb-rövidebb ismeretségére, gyakran baráti együttműködésére épülnek, majd ezek a már meglévő kapcsolatok terebélyesednek ki hivatalosan is testvéri együttműködéssé. A személyes ismeretségek vagy barátságok által szerzett tapasztalatok többet érhetnek egy alapos tanulmánynál.

A Kárpát-medencei magyarság sajátos helyzetéből adódóan – a külhoni magyarok nagy létszáma miatt – másokhoz képest rendkívüli szerep jut(hat) az anyaországi és a határon kívüli városok és falvak testvértelepülési együttműködésének. A magyar nemzetpolitikai államtitkárság például az idén elkölthető kétszázötvenmillió forint támogatással serkenti a magyarországi településeket a határon kívüliekkel közös programok megvalósítására, mert kiemelten fontosnak tartják, hogy személyes kötődések által erősödjenek a magyar–magyar kapcsolatok, és ezáltal a nemzeti összetartozás a Kárpát-medencében. Van tehát okunk arra, hogy ünnepeljük a testvérvárosok világnapját, de sokat is lehet tenni azért, hogy még nagyobb ünnep váljék belőle.