Utolsóként Ausztria és Németország fejezi be az 500 eurósok nyomtatását. A két ország április 26-a után már nem ad ki bankjegyet ilyen címletben, amely a legnagyobb a 19 tagú euróövezetben. A többi társállam január 26-án fejezte be az ötszázasok kibocsátását.
Ezentúl tehát már nem kerül forgalomba egyetlen új példány sem ezekből a címletekből.
A kibocsátás megszüntetését még 2016-ban határozta el az Európai Központi Bank (ECB). Lépését több tényező befolyásolta. A döntéshozók leggyakrabban azzal érveltek, hogy a bűnözők illegális gazdasági tevékenységek finanszírozására használják a bankjegyet. Rendszerint elhangzott az a kritika is, hogy terroristák és maffiózók kedvenc fizetőeszköze, sőt a feketepiaci (készpénzes) tranzakciókban, illetve a megvesztegetéseknél is előszeretettel használják.
Az ötszázasokat többnyire azért hozzák összefüggésbe a törvénytelenségekkel, mert a kereskedelmi forgalomban található legnagyobb címletű egyéb devizák közül ebből fér el a legnagyobb összeg egy borítékban, aktatáskában vagy épp szatyorban, így könnyen csempészhető akár külföldre is. Ezenkívül alkalmas az illegális jövedelmek tisztára mosására, és viszonylag könnyen is szállítható. Ha például valaki tízmillió eurót akar ötszázasokban elajándékozni, elég neki 22 kilónyit előkészíteni belőle, ami simán belefér egy nagyobb táskába. Persze kevesebbel is lehet kedveskedni.
A szervezett alvilág, az adócsalók, gazdasági bűnözők, terrorista bandák és a korrupt alakok pénzének tartott 500 eurós többször a viták középpontjába került az utóbbi években. Olaszországba nemcsak beszéltek, hanem cselekedtek is: a jegybank 2008-tól korlátozza az ominózus bankók kibocsátását. Előzőleg pedig – a pénzmosás elleni harcra hivatkozva – elrendelte az ilyen címletekben (legálisan) befizetett összegek eredetének ellenőrzését.
Az ECB szerint az Unióban jelenleg 522 millió darab ötszázas van forgalomban, ami az euróbankjegyek mindössze 2,4 százaléka. Igaz, az értékük a használatban lévő közös uniós pénz húsz százalékát teszi ki.
Bár az EU-ban sokan azt tartják, hogy be sem kellett volna engedni a pénzpiacra ekkora címletű bankjegyet, mások nem ennyire ellenségesek vele szemben. Bevezetését leginkább Németország támogatta, ahol azóta is ragaszkodnak hozzá, miként a készpénzhasználathoz is. Mit sem törődve azzal, hogy sok országban már az egyéb fizetési módokat részesítik előnyben.
A német jegybank a kijelölt napon ugyan befejezi az ötszáz eurósok nyomtatását, ám szerinte még egyetlen kutatás sem igazolta, hogy a nagy címletű bankjegyek elleni hadjárattal sikerült volna visszaszorítani a feketegazdaságot. A törvénytisztelő uniós átlagpolgárok közül is sokan szeretik az ötszázasokat; általában otthon tárolják őket, megtakarítási céllal.
Persze az is igaz, hogy az eurózónában élők fele még életében nem tartott a kezében egyetlen ilyen bankót sem. A tagországok üzleteiben pedig – a kevés kivételtől eltekintve – el sem fogadják.
Nyomtatásuk végleges leállításával azonban nem ér véget az ötszázasok karrierje. A már meglévőket ugyanis nem vonják vissza, ezentúl is forgalomban maradnak. A megtakarításokat így továbbra is lehet velük gyarapítani, és fizetésre is használhatók, legalábbis ott, ahol elfogadják. Sőt a bűnözőknek sem kell lemondaniuk róla.
A kibocsátás megszűnése miatt nem kell senkinek sem a bankba szaladnia, és kisebb címletekre váltania az 500 eurósait. Ha valaki mégis nagyon akarja, megteheti. Ám ez nem kötelező, mert értékét (elvben) korlátlan ideig megőrzi.
A bankjegy tehát nem tűnik el, nem szűnik meg, csak újak nem készülnek belőle. A régieket pedig bármikor fel lehet váltani a pénzintézetekben.
