A bácsfeketehegyi Orosz Rózsi néni és unokája, Manuella történetéről hetek óta lehetett hallani a vajdasági médiában. A 9 éves kislányt a nagymama egyedül neveli havi alig 10 000 dinárból.
Ma sem tudom megmagyarázni, mit éreztem, amikor megnéztem a riportot róluk, de elfojthatatlan tenni akarás lett úrrá rajtam. Összefogtunk a barátokkal, rokonokkal, és gyűjtést szerveztünk nekik. Bevontunk boltokat, könyvkereskedést is, ahol a kihelyezett dobozokba lehetett vásárolni a kis család részére. A közösségi médiának köszönhetően gyorsan terjedt akciónk híre, így Vajdaság minden területéről érkeztek a csomagok. Számomra is hihetetlen volt ez a nagy összefogás. A felhívás közzététele utáni reggelen 23 üzenet várt a telefonomon, ami a kéthetes akció alatt sem csökkent. Egy emberként segített mindenki. A végeredmény: egy táblagép, ami a kislány legnagyobb vágya volt, 3-4 zsák ruha, több hónapra elegendő száraz élelmiszer, befőttek, lekvárok, 3-4 üveg méz, tisztító- és tisztálkodási szerek. A kislánynak könyvek, puzzle, minden, ami a vele egykorú gyerekeket érdekli.
Húsvét előtt, csütörtökön indultunk Zentáról. Az autónk tele volt csomaggal, a szívünk pedig szeretettel. Nagyon vártuk a találkozást, hisz a két hét alatt, ameddig gyűjtöttünk, többször is beszéltünk telefonon. Pont olyan kedves, jólelkű, a szó legszorosabb értelmében vett igazi nagymama Rózsi néni, mint amilyennek elképzeltem. Mindent megtesz unokájáért, akit a gyermek kiskora óta egyedül nevel. Nem is volt gond, ameddig el tudott járni dolgozni, de amióta megbetegedett (ízületi gondjai vannak, és az allergia is megnehezíti mindennapjait), marad az alig több mint 7000 dinár szociális segély és egy kis családi pótlék. Miután kifizeti a számlákat, pár ezer dinár marad egész hónapra. Egy darabig megpróbálta megoldani helyzetüket, de rájött, egyedül nem fog menni. Miután a médiában megjelent a róluk szóló riport, azonnal elkezdték őket hívni, hogy megtudják, mire lenne szükségük. A számukra megnyitott folyószámlára pedig lassan elkezdtek kisebb-nagyobb összegeket utalni az emberek. Rózsi néni sem remélte, hogy ennyi ember szeretne majd segíteni nekik.
– Naponta többször csörgött a telefonom az első napokban. Fel sem fogtuk igazán, mi történik körülöttünk. Manócska még kiscsirkéket is kapott, amiket most nevelgetünk. Az Isten fizesse meg mindannyiótoknak! Nézzétek, mennyi mindent hoztatok egészen Zentáról, olyan messziről! Köszönöm! – mondta szipogva a nagymama. Többször elérzékenyült közben.
Büszkén mesélték, hogy a kislány Szabadkára készül rajzversenyre, így a neki összegyűlt színes ceruzák, vízfestékek mind tökéletesek lesznek most, mert Manócska sokat gyakorol a nagy napra.
Sokan pénzt adtak nekem, amit mind egy összegként átutaltuk nekik. A számlaszám változni fog április 26-ától. Aki segítene nekik, ezentúl erre a folyószámlaszámra utalva teheti meg: 325930060058125002.
Rózsi néni nagyon szorgalmas, alázatos, talpraesett asszony. Amikor megkérdeztem, tudja-e, mennyi pénz gyűlt már össze, csak szerényen elmosolyodott:
– Fogalmam sincs. Nem néztem még meg. Ez a sok friss és tartós élelmiszer, amit kaptunk, nagyon nagy segítség. A havi kiadásunkat le tudtuk csökkenteni szinte csak a számlákra. Így most megvagyunk. Arra a pénzre akkor lesz nagy szükség, ha nem várt kiadásunk lesz, vagy jön a tél, és tűzrevalót kell vennünk. Addig jó helyen van.
Miközben kikísértek, elmondta, még csak egyvalamit várnak nagyon: az esőt, hogy a kis veteményeskertben megerősödjenek a zöldségek, amiket ültettek. Zöldell a spenót, kibújt a hagyma, sorol a répa is. Mindent megtesznek, hogy maguk tudják megtermelni, amit csak lehet.
A kapuban elbúcsúzva nem győztek hálálkodni. Többször elpityeredtek ottlétünk alatt. Sokáig integettek utánunk. Meghatottak bennünket is.
A segítségnyújtásom feléjük nem csak erre az akcióra szűkül. Hosszú távon szeretném támogatni őket. Nekem Bácsfeketehegyig kellett utaznom, hogy megérezzem, mennyire sokat ad az ember életéhez a jótékonykodás. Mindenkinek lehet egy Rózsi nénije. Nem kell városokon át utazni hozzá. Talán épp a szomszédodban találsz rá valakire, akinek megfoghatod a kezét, és felsegítheted élete egy nehéz helyzetében. Ne féljünk segíteni!
