Tudományos kutatások sora igazolja ma már, hogy az állandó fotózás tönkreteszi azt a képességünket, hogy a látott információk beépüljenek a memóriánkba. Ráadásul azzal, hogy folyton mindent, mindenhol lefényképezünk, elveszítjük a jelenlétünket, nem átéljük, hanem lefényképezzük az eseményeket, látnivalókat.
A Psychological Science című tudományos szaklapban megjelent tanulmány szerint, az, amit lefényképezünk, nem ugyanaz, mint amit látunk. Ugyanis az, amit a fényképezőgép lát, nem feltétlenül azonos azzal, amit az agyunk érzékel.
Egy kísérletben egyetemistákat két csoportra osztottak. Mindkét csoportot elvitték egy korábban még nem látott tárlatra. Az egyik csoport minden festményt lefényképezett, a másik csoport tagjai azonban csak nézegették a képeket. Egy hét után megkérték a résztvevőket, hogy mondják el, mit láttak a tárlaton. Kiderült, hogy azok, akik fényképeztek jóval kevesebb képet tudtak felidézni, mint a többiek.
Más kísérletekből is kiderült, hogy a folyamatos fotózás rossz hatással van a memóriánkra. És nem csak azért, amit a kísérlet vizsgált. Azért is, mert ma már semmit nem akarunk megjegyezni. Mindent rögzítünk valamelyik kütyünkön, ezért egyetlen adatot, telefonszámot sem rögzítünk a memóriánkban. Márpedig a memória is olyan, mint az izmaink. Ha nem használjuk – elsorvad.
Arról nem is beszélve, hogy bár a fényképeinket azért készítjük, hogy vissza tudjunk emlékezni kellemes pillanatainkra, komolyan rontjuk ennek esélyét azzal, hogy az egészből részeket fényképezünk ki, s a valódi hangulatot később már nem tudjuk majd felidézni.
