2024. március 29., péntek
SZABADKAI HISTÓRIÁK

A sándori grafológus füvesasszonyok

A közelmúltban járta be a világot az a hír, miszerint New Yorkban egészségügyi szükségállapotot hirdettek ki a terjedő kanyarójárvány miatt. Ezt a lépést azért kellett megtenni az amerikai nagyvárosban, mert az ijesztő mértéket öltő oltásellenes mozgalom miatt könnyebben terjed a veszélyes betegség. Persze az oltásellenesség hazánkban is meglévő probléma. Itt is egyre többen választják a mai modern orvostudomány helyett az úgynevezett alternatív gyógymódokat. A történelemben sem kell sokat kutatni hasonló esetek után. Szabadka múltjában is gyakran előfordult, hogy a város polgárai gyógyulás reményében az orvosok helyett természetgyógyászokhoz vagy javasasszonyokhoz fordultak segítségért. Ami elkeserítő, hogy nem kell évszázadokat visszamenni az időben azért, hogy ilyen esetekre bukkanjunk. Elég csak az ötven évvel ezelőtti Magyar Szót fellapozni.

Egyetlen napilapunk 1969. április 27-ei számában jelent meg Miavecz Márton újságíró Szabadkai füvesasszonyok című vasárnapi riportja, amelyben részletesen foglalkozott a Sándorban ténykedő „csodatévőkről”. Miavecz Márton meglátogatta a füvesasszonyokat, beszélgetett velük, sőt vásárolt is különös készítményeikből. Személyes tapasztalatait az olvasókkal is megosztotta.

„Szabadkán, Sándorban vannak a minden betegségre gyógyfüvet adó grafológus és nem grafológus füvesasszonyok. Némelyikük még vidékre is kijár.

A napokban Temerinben, a Papp Pál utcában rendelt az egyik. Maga is mondta, hogy talán ötszáznál is több betege volt. Mások is így állították. Valószínűleg azért határozta el magát a terepjárásra, mert már kombival jártak fel hozzá a betegek (Temerinből is) gyógyteáért a maguk és a szomszédok, ismerősök részére. Személyesen ugyanis meg sem kell jelennie a betegnek. Elég, ha kézírását küldi el, a grafológus füvesasszony abból is kiolvassa betegségét, és azt is, milyen szer kell a részére” – olvashatjuk a riportban.

Ez a fajta szolgáltatás bizony jól jövedelmező üzletnek bizonyult.

„Említettük, hogy csak az egyik »kirándulás« alkalmával legalább ötszázan voltak nála fűért. Ha csak kétezer régi dinárt fizettek neki a betegek fejenként, mint én is (pedig sokan még borravalót is adtak, maga dicsekedett vele), az egymillió régi dinár egy nap, azaz egy este. Ennyit talán még egy amerikai orvosprofesszor sem keres” – írta Miavecz Márton.

A riportból az is kiderül, hogy a sándori füvesasszonyok borsos áron kínált készítményei mit is értek valójában.

„Szabadkai ismerősömnél két földimmel találkoztam. Kitűnt, hogy ők is a füvesasszonynál jártak. Ismerősök kérték meg őket, hogy hozzanak gyógyfüvet. Megmutatták az írásokat is. Az egyik búskomorság ellen kért és kapott gyógyírt, a másik meg lábfájás ellen. A füvesasszony még a diagnózist is odaírta a kérőlapra, de úgy vélem, nincs olyan gyógyszerész, aki azt a kriksz-krakszot el tudná olvasni.

Összehasonlítottuk a teákat. Mind egyforma volt.

Tehát csodaszert árusítanak a szabadkai füvesasszonyok, vesebaj, lábfájás, búskomorság és minden más ellen egyaránt gyógyító hatással bíró füveket” – osztotta meg tapasztalatait az olvasókkal Miavecz Márton.

Az újságíró még egy ingyenes tanácsot is kapott az egyik füvesasszonytól. E szerint a hússal együtt egy évig füstölt spárga kigyógyítja a gyermekeket az ágybavizeléstől, csak rá kell kötni a derekára. Így nem véletlen, hogy a riport a következőképpen zárul:

„Sajnos egyes betegségek ellen még nincs gyógyszer. Ezek legveszélyesebbike az emberi butaság.”