Az újvidéki Zsinagógában a Vajdasági Szimfonikus Zenekar a NOMUS keretében Gustav Mahler 7. számú e-moll szimfóniájának fenséges előadásával szombat este elbűvölte a fesztivál közönségét.
Büszkék lehetünk arra, hogy Újvidéknek ilyen zenekara van – mondták egymásnak az emberek a fenséges hangverseny után. Aleksandar Marković karmester arca a fellépésük végén ragyogott a boldogságtól és gyöngyözött az izzadságtól – a szakmabeliek tudják, mit jelent ilyen mű sikeres előadása és vezénylése. A kiváló zenekar remekül együtt dolgozott a karmesterrel, lendületesen, pontosan, magával ragadó módon szólaltatta meg Az éj dala elnevezésű, 1905-ben komponált 7. e-moll szimfóniát, amelyet Gustav Mahler (1860–1911) életművének egyik legnehezebb és legabsztraktabb darabjaként, és egyik legkevésbé kedvelt és legkevésbé sikeres zenekari darabjaként tartanak számon.
Egyes kritikusok szerint a Habsburg Birodalomban született cseh–osztrák komponistára jellemző már-már abszurd teatralitás és bizarr túláradás ebben a szimfóniában a legnyilvánvalóbbak. De a mű legnagyobb értéke a kreativitás, és rengeteg ötlet, szellemesség, eredetiség van benne.
Az öttételes 7. szimfónia hosszú és örömteli utazás története a sötétségből a fény felé, amely fény nem a túlvilágé, hanem az evilágé. Az éj dala szimfónia hihetetlen fantáziával és eredetiséggel festi meg előttünk egy éjszakai séta minden apró mozzanatát. Egyszerre félelmetes és andalító, egyszerre titokzatos és kristálytiszta. Mahler ötletei önmagukban is elképesztők, de a hangszerelése még inkább azzá teszi. Az éj árnyai, sötét tájképei valóban borzongató feszültséget teremtenek, amely a végén egyfajta haláltáncban csúcsosodik ki – írja Varga Bálint az ekultura.hu honlapon.
A sikeres NOMUS-koncert egyik főszereplője Aleksandar Marković karmester és zongoraművész, aki a másik főszereplőt, a Vajdasági Szimfonikus Zenekart „kiváló, motivált, flexibilis” együttesnek tartja, amelynek tagjai sok szeretettel és energiával muzsikálnak.
Az újságírók kérdésére, hogy mi motiválja, ezt válaszolta:
– A zene iránti nagy szeretet motivál. Az elmúlt harminc évben tanultam, műveltem magam. Két szimfonikus zenekar és két operaház vezető karmestereként rengeteg gyakorlatra tettem szert, mintegy száz próbát, koncertet vezényeltem. Idővel megtanultam, hogy legnagyobb erőt a mély családi és baráti kapcsolatokból meríthetek. Élvezem a természetet és a síelést. Arra törekszem, hogy ne veszítsem el az élet, az emberek és a művészet iránti szeretetemet. A zene az emberi faj egyik elsődleges szükséglete. Az elementáris zene az ember ösztöneit elégíti ki, a művészeti zene pedig a lelki életét gazdagítja – mondta Aleksandar Marković, aki Bécsben, Amerikában, Olaszországban szerzett szakmai gyakorlatot, és tanult meg németül, angolul, olaszul, és mindennek köszönhetően vált magabiztossá a legkülönfélébb zeneművek előadásakor, vezénylésekor. Tizenhat éve a remek ljubljanai Szlovén Filharmóniának és 10 éve a kiváló Horvát Rádió-Televízió Szimfonikus Zenekarának a karmestere, s nemrég kezdett dolgozni a Szarajevói Filharmóniával.
