A húsvétvárás és a külhoni magyar gyerekek éve jegyében zenés ünnepi műsort tartott Zentán pénteken a kárpátaljai Kovács család. A családi zenekar immár mintegy egy évtizede működik, jelenlegi tagjai az édesapa, Kovács Sándor (ének, gitár), az édesanya, Kovács Erika (ének), valamint a három idősebb gyerek: Kovács Abigél (ének, fuvola), Kovács Dániel (hegedű) és Kovács Tamás (nagybőgő). A család legkisebb tagja, Áron, még óvodás, és bár otthon szívesen csatlakozik szüleihez és testvéreihez, a zentai föllépéssel járó hosszú utazás még nem neki való.
A Kovács család vajdasági körútjuk zentai állomásán (Gruik Zsuzsa felvétele)
Az előadáson – bár a család jobban szereti a vallási tartalommal is átitatott szolgálat szót – egyházi énekeket, különböző tájegységek népdalait és énekelt verseket is hallhatott a közönség, mindezt pedig Kovács Erika átvezető szövegei színesítették.
Erika szerint a szemek fontosak, mert így érezhetjük egymás lelkének a rezdülését. Ezért is kérte, hogy ne csak a színpadot, hanem a közönséget is világítsák meg:
– Nekünk az a fontos, hogy elmondjunk valamit. Ha szívtől szívig, lélektől lélekig hat, akkor van eredménye. És ez ott van a szemekben: ott vannak a szikrák. Látom, ha unják, és látom azt is, ha fáj nekik. Ma este azt láttam, hogy nyitott volt a közönség, és többnyire istenhívő emberek voltak jelen. Ilyenkor nekünk is sokkal könnyebb a szívbe találni, hiszen egy a rezgés.
Erika elmondta azt is, hogy azokat a gondolatokat szeretnék továbbadni, amiket hoztak otthonról, a szívükből, Krisztusról. Így a húsvét közeledtével az ünnepi koncert meghatározó eleme volt a vallási áhítat, az istenbe vetett hit. A körülöttünk zajló világi borzalmak (hiszen nem feledkezhetünk el a kárpátaljai magyarságot közvetlenül is érintő ukrán–orosz konfliktusról) közepette fontos, hogy időt szakítsunk a kereszt alatti elcsendesülésre. A Kovács család a körülöttünk lévő panaszt és szomorúságot is felülíró örömként tárta elénk a húsvéti örömöt, a feltámadás ünnepét.
A húsvétvárás és a feltámadás mellett a magyarságtudat és a hazaszeretet is hangsúlyos és visszatérő eleme volt az előadásnak. Trianonról, nemzeti összetartozásról is énekeltek, és elhangzott a nemzeti himnusz földolgozása is.
Zárásként az ismert Házi áldás sorai csendültek föl. Ekkor már együtt énekelt zenészcsalád és közönség.
A rendezvény a Magyar Nemzeti Tanács támogatásával valósult meg.
