Kishegyesen a falunap alkalmával átadták a falu legrangosabb elismeréseit, köztük Kishegyes díszpolgári címét. A díjátadás ünnepélyességét növelte, hogy a falu idén ünnepli újratelepítésének 250. évfordulóját. Nem meglepő, hogy a díszpolgári címet ez alkalommal olyan személy kapta, aki nagyon sokat tett a falu művelődési és sportéletéért, ám mindig szerényen a háttérben maradt. Pecze József, Jóska bácsi a helyi közösség nyugalmazott dolgozója, aki több éven át volt a művelődési egyesület elnöke, emellett több sportegyesületben is aktív szerepet vállalt.
Jóska bácsi a díszpolgári oklevéllel(Lakatos János felvétele)
Pecze József 1970-ben kezdett magyar nyelvet tanítani a kishegyesi általános iskolában, de bekapcsolódott az iskola sportéletébe is. Egy év tanítás után szerette volna folytatni tanulmányait, de ekkor bácsfeketehegyre hívták tanítani, mert ott is megüresedés volt. Egy év tanítás után az önkormányzatban, a szocialista szövetségben kapott munkát, de rövidesen besorozták. A katonai szolgálat teljesítése után a szocialista szövetségben folytatta pályafutását, majd 1979-ben a kishegyesi helyi közösségbe hívták dolgozni. Abban az időben a helyi közösség a tűzoltóotthonban volt, és Jóska bácsi jó kapcsolatot alakított ki a tűzoltósággal, s ez azóta is tart, a mai napig rendszeresen részt vesz a közgyűléseiken. A helyi közösségben 33 évet dolgozott, és pályafutása végén 40 szolgálati évvel vonult nyugdíjba.
A civil szervezetek munkájába igen korán bekapcsolódott, kb. 47 évet foglalkozott ezzel a tevékenységgel. Sok helyen egyszerre látta el az elnöki és a titkári tisztséget is, mert írástudóként neki kellett írni a jegyzőkönyvet. 1972-ben alakult meg a Csépe Emlékbizottság, amelynek Jóska bácsi alapító tagja volt. Ezt követően községi szinten meg kellett alakítani a művelődési önigazgatási érdekközösségeket, valamint a művelődési egyesületeket is, mivel az érdekközösségen keresztül finanszírozták őket. Az érdekközösségnek ő lett az elnöke, és 8 éven át töltötte be ezt a pozíciót. A helyi művelődési egyesületben is elnöki beosztást kapott. Abban az időben számos szakcsoport működött az egyesület keretében, szupán néptánccsoport nem volt – emlékezett vissza Jóska bácsi, majd arról is beszámolt, hogy akkor sikerült megoldani a színházterem fűtését, valamint felújították az épületet is. Majd 16 éven át volt a művelődési egyesület elnök.
A sportéletben úgy kapott szerepet, hogy kezdetben a pionír csapatot kísérte meccsekre. Ezt követően tudósított a meccsekről, majd titkára lett az Egység Labdarúgó Klubnak és a kézilabdaklubnak is. Abban az időszakban hétvégente kocsival vitték a játékosokat a meccsre, emellett Jóska bácsi vezette a mérkőzések jegyzőkönyvét is.
A helyi közösség tanácsának döntése váratlanul érintette Jóska bácsit, mert saját bevallása szerint sosem álmodozott ilyesmiről.
– Én tettem a dolgomat, soha nem voltam a nagy szavak embere. Mindig is gyakorlatias voltam, inkább dolgoztam, minthogy sokat beszéljek. Úgy is fogalmazhatok, hogy sosem tűntem ki. A szervezői munkát mindig elvégeztem, de a többiek is tudták, hogy nem szeretek beszélni és idegeskedni. Sok rendezvényünk volt, amiket helyi közösségi szinten szerveztünk, a nagyobbak között volt a Gyöngyösbokréta és a Durindó – mondta, majd hozzáfűzte, hogy sokan részt vettek az ilyen események lebonyolításában, de a munka oroszlánrésze általában rá hárult. Sokszor a munkaidő után is bent maradt, hogy mindent elvégezzen.
Zárószónak talán csak annyi, hogy Kishegyes díszpolgári címét az idén valóban az kapta meg, aki megérdemelte. Pecze József munkájával szolgálta és szolgálja a közösséget, miközben szerényen meghúzódik a háttérben, és a rivaldafényt átengedi másoknak. Érdemeinek méltó elismerése a díszpolgári cím.
