2024. március 28., csütörtök
EGY GYAKORLÓ ANYUKA NEM MINDENNAPI MINDENNAPJAI

Óvodára várva

Egyre többen kérdezik meg Pepétől, jár-e már óvodába. Az első kérdésnél, azt se tudta, miről van szó. Mivel erről mi eddig nem beszéltünk, halvány lila fogalma se volt róla, mi is az az óvoda, amibe járni kellene. Most már nagyvonalakban tisztában van az ovi szó jelentésével, a múltkor meg látott is egy nagy csapat ovist, sőt játszott is velük.

Eddig is tudtam, hiányzik neki a társaság, de úgy véltük, egy évet még otthon marad, aztán lesz még két éve így is az intézményben. Barátai vannak, eljönnek játszani, vagy mi megyünk. Szóval annyira nem kell sajnálni, köszöni jól (el)van így. Viszont, amikor kirajzottak az ovisok a játszótérre, Pepe láthatóan nagyon örült nekik. Futkároztak, fogócskáztak, csúszdáztak, hintáztak. Majd egy órán át barátkoztak, amikor egyszer csak odajött hozzám Pepe, és arra kért, menjünk haza. Azt hittem, valaki bántotta. Nem, hanem, ahogy a kicsi mondta, azért menjünk, mert olyan sokan vannak.

Egyszerűen sok és túl tömör volt az élmény. El kellett vonulni, hogy eméssze az átélteket. Érdekes, hogy ez a kisgyerek a majdnem öt évével pontosan tudta, mikor kell lépni. Vajon ezt az oviban megteheti majd? Vagy megszokja az állandó nagyüzemet?

Nem vagyok naiv, sőt egy gyerekem már kijárta az óvodát, csak nála fel se merült, hogy szeretne egyedül lenni, kicsit elszöszölni, élményeket feldolgozni. Pepe meg ilyen. Imádja a társaságot, a nagy játszásokat, a zavarócskát. De szeret nyugiban emészteni. Nem evés után, hanem az élmények begyűjtése után.

Most, hogy tudja, mi az ovi, a barátja meg a barátnője is ovis, meg több ismerős gyerek, még egyszer sem említette, hogy szeretne óvodába járni. Ezen meg is lepődtem, mert azt hittem, állandóan az után fog sóvárogni, főleg, hogy mindenki szuperlatívuszokban beszél az intézményről. De nem, egy szó sem.

Ellenben minden reggel egyre nehezebb elindulni munkába. Már úgy kel föl, hogy, ugye, nem megyek dolgozni. Rámtapad, kijelenti, nem fog elengedni. Szerencsére nem hisztériázik, nincs nagy műsor. Csak egyszerűen nem szeretné, ha elmennék. Átölel, milliószor elmondja, ne menjek. Leginkább meg tudjuk beszélni. Megegyezünk, hogy mit fogunk csinálni délután, mikor jövök. És akkor tényleg azt is csináljuk. Mert csak így működik a dolog.

Néha simán elfelejti, hogy ébredéskor még mit mondott. Reggeli után odacuppan a monitor elé, és felőle a házat is ellophatnák, én is vígan elmehetek. Nem igazán vagyok híve a képernyő előtti bambulásnak, de néha megváltás. Például ilyenkor, vagy amikor rohamban kell ebédet készíteni azonnalra. Még jó, hogy van egy kölyökkutyánk, mert ő a biztosíték, hogy Péter nem fog egész nap a gép előtt ülni. Leszavazott a család, így lett kiskutyánk. Én csak „a kutyÁTOK”-nak hívom, ha emlegetem, mert, mindamellett, hogy rém cuki, maga az ördög. Pontosan, mint a kisebbik gazdája: mindenütt ott van, sose nyugodt, mindent behatóan megvizsgál, mindent kipróbál. Szóval eleven. Nálunk papucs nem marad egészben, a széthagyott cuccok egy kiadós rágás után átlényegülnek szemétté, a macskák elvesztették egyeduralmukat az udvar fölött, nem lehet teregetni (vagyis lehet, de úgyis leszedi a ruhákat), és amint sepregetni kezdek, ugatva nekiesik a seprőnek, és cincálja. És varrodát nyithatok: minden este varrom a kutya által szétrágott (szétszaggatott) ruháinkat. A zembör váltig állítja, hogy ez csak addig lesz így, míg a bestia tejfogai kihullanak. Nekem ez gyanús, de meglátjuk. Remélem, igaza van, mert Pepe cuccai sokkal alkalmasabbak tésztaszűrésre, mint viselésre.

Ha ezt a cincálós, fogzós szokását nem vesszük számításba, egész jópofa kutyink van. Sőt okos. Megneveli a csapatot, mert miatta tényleg nem szabad szerteszét hagyni a játékokat, lábbeliket az udvaron. A zembör tanítja a kis kutya-tulajdonosokat a felelősségteljes kutyatartásra, arra, hogy nem bántjuk, viszont dicsérjük, megsimogatjuk, ha ügyes, hogy rendszeresen etetjük… Mondjuk, nem bánnám, ha ebből valamit magukra is vennének a gyerekek (ne adj’ isten a zembör). De, no, megelégszem azzal, ha a kutyit rendre szoktatják.

Ha esetleg ez nem sikerül, akkor májusban nem csak Pepét intézményesítjük, hanem Fifinek is kerítünk egy kutyaovit.