2024. április 23., kedd
A XXIV. VMASZT szerdai napja

Mérnöki színjátszás

Szerdán Kupuszinán mindössze egy előadást láthatott a nagyközönség. Bár úgy volt, hogy korábban kezdjük a napot, a MAdT alkalmi társulata mégsem tudott színre lépni. Így azt már nem tudjuk meg, hogy az Óperenciás tenger melyik felén is van az a bizonyos Papírsárkány Királyság. Ám azt még megtudtuk, hogy mi van a nagybecskerekiek kulisszái mögött. A Madách Amatőr Színház Michael Frayn Függöny fel! c. drámáját állította színpadra, melyet Tóth Irén rendezett. Tóth Irén rendező elmondta, hogy az újoncokat rögtön színpadra állította, a mély vízbe dobta, hogy a játékon keresztül értsék meg a helyzeteket. A kupuszini előadásuk volt a második, a premiert egy nappal korábban tartották a hazai deszkákon.

A csoport elmondta, hogy a próbafolyamat közben több színész is távozott a produkcióból. Mindannyiuknak nyomós indokuk volt erre. Az egyikük például ikreknek adott életet. Végül három beugrás és egy szerepcsere után sikerült közönség elé állniuk.

Brestyánszki Boros Rozi kezdte az értékelést. Szerinte a darab nagy erőpróbát, felkészülést, koncentrációt kívánt meg, s az eredmény is a várt volt: hihetetlen szórakozást nyújtottak a közönségnek. Az előadás nagyszerűen építkezett: mértéktudással, csepegtetve adagolták a humort, fokozatosan ment át az őrületbe a teljes szétesésig, káoszig. Az előadás sima matematika volt: Kiszámoltak minden jelenetet.

Fridrik Noémi elmondta, hogy szerinte frenetikus volt az előadás, kívülről fújja a darabot, hiszen rengetegszer látta. Egymásra figyelő, pontos előadást látott. Az átállások is lenyűgözőek, bizsergetőek voltak. Azt látta, hogy boldog emberek boldog, vidám játéka volt. Elsöprő volt a lendülete, nem volt sok, pont elég volt.

Czajlik József azzal kezdte az értékelést, hogy ismer egy igazgatót, aki levette repertoárról az előadást, mert nem ment. Profi színházban. Ez a szöveg egy nagy kérdőjel mindenkinek, aki egyszer nekifog. Ám a közönség és a zsűri azt láthatta, hogy itt az egymásra kerülő sorozatok, jelenetek mérnökiek voltak. A kassai Thália Színház igazgatója szerint a színészi alakítások egyformán erősek voltak. Elmondása szerint egészen kivételes volt az előadásban az, ahogyan a színpadon előállt helyzetek kezdtek el annyira elviselhetetlenül nevetségessé válni, hogy úgy tűnt, mintha nem is a játszók akarnának nevettetni, hanem egyszerűen akkora pácban vannak, amiből már csak a közönség kitörő nevetése szabadíthatja ki őket.