2024. március 29., péntek
KALANDTÚRA

New York, New York

Dalok, könyvek, filmek és nagyratörő álmok múzsája, a világ fővárosa, a szabadság jelképe: talán így jellemezhetnénk a Nagy Almát. New York egészen biztos benne, hogy ő a világ közepe, és ebben nem is téved sokat. Az üzleti világ fejeként, a híradás szájaként és a szórakoztatás szíveként – az első helyért lökdösődve Hollywooddal – mindent megtesz azért, hogy az őt körüllengő mítosz szájról szájra terjedjen a világ minden pontján azok között, akik bár szeretnének, valamiért nem koptathatták még sugárútjait.

New York egy iszonyatosan pörgős metropolis, ahol a világ legjobbjai küzdenek folyamatosan azért, hogy ringbe szálljanak, és aztán versenyben maradjanak a több ezer harcostárssal. Ha három szóval kellene jellemezni ezt a várost, akkor az a pénz, a munka és a hatalom lenne. A bónuszszó pedig minden kétséget kizáróan a tömeg. New Yorkban 8,5 millió ember él, ami majdnem Magyarország/Szerbia teljes (!) lakossága. Megközelítőleg 800 nyelven beszélnek a városban, ahol mindenki éppen rohan valahova.

A repülőtér előtt autók százai dudálnak folyamatosan, hatalmas a zaj, az emberáradat kígyószerűen hömpölyög mindenütt. A várost keresztül-kasul behálózza a metró, és az sem számít, ha éppen este 11-kor szeretnénk bevonatozni Brooklynba. New York az a város, amelyik soha nem alszik. Vagy, ahogy az ikonikus Szex és New Yorkban mondják: soha nem alszik ugyanazzal a személlyel… Ezt a részét a dolognak se megerősíteni, se megcáfolni nem tudjuk, de a mostani divat alapján – fiatal lányoknál kötelezően kipakolt has és zokni nélküli boka a fagyos szélben, miközben még igencsak elkel a télikabát – gyanítom, hogy a promiszkuitás nem áll olyan távol az itteni őslakosoktól. Bár az is lehet, hogy ezt csak a korom, na meg a falusi nevelésem mondatja velem.

De térjünk vissza a tényekre.

A város öt részből áll, Staten Island, Bronx, Queens, Brooklyn és Manhattan, amit a new york-iak a City-nek, a városnak hívnak. Manhattan annyi részre oszlik szét, ahány nép, kultúra és csoport formálta az idők folyamán – China Town, Little Italy és a többiek. De ott van például a Wall Street is, amely tele van öltönyös, idősödő férfiakkal, akik a Starbucksban, kávéval a kezükben vitatkoznak, bizonyára az olaj árfolyamán, és ahol még egy sima édességboltot is Kakaó Tőzsdének hívnak, csak hogy ne lógjon ki a sorból. Itt található a híres bika szobor, amely a bikapiacra, vagyis az árfolyam-növekedésre utal. A fényes szarvasmarha előtt az emberek sorban állnak egy jó fotóért, na meg a kötelező „golyó”-simogatásért, ami elviekben pénzügyi sikereket hoz. Mi lusták voltunk végigvárni a sort, úgyhogy oldalról fotóztunk, reménykedünk, hogy a tőzsde istenei ezt nem veszik tőlünk rossz néven.

New York nem lehetne önmaga a Times Square nélkül. Reklámok, fénytáblák, Broadway-showk, ez a tér egy futurisztikus kavalkád. Elviekben itt vannak a legmenőbb utcazenészek, válogatott társaság, de mi sajnos senkit nem hallottunk. Többen szerették volna azonban eladni nekünk a CD-jüket – az egyik énekes azzal szólította le Ádámot (a páromat), hogy szép a kabátja, venne-e egy CD-t. Ezt igazán forradalmi módszernek találtuk, szűk büdzsénk miatt mégsem vásároltunk.

A Central Park a város zöld ékszerdoboza, tavakkal, hidakkal és hatalmas sziklákkal, kövekkel, amelyekre nagyszerűen fel lehet mászni. Ebben a betondzsungelben minden fának és madárnak örülni kell, így nem is csoda, ha a Central Park az egyik legkedveltebb helye a new york-iaknak. Én bevallom, nem feltétlenül estem hasra tőle. Ez egy remek park, de sokkal szebbeket is láttam már. Bár lehet, hogy csak a kora tavaszi időjárás tehet arról, hogy nem lelkendezem érte úgy, mint az angol St. James parkért, a kanadai Stanley parkért, vagy akár a moravicai tóért.

A World Trade Center és az Empire State Building büszkén magasodik a felhőkarcolók között, és a legtöbb épület úgy csillog a napfényben, mintha minden reggel lemosnák, majd szorgos kezek fényesre suvickolnák őket egyesével. A Rockefeller Központ tetején lévő kilátóról van rálátni az egész városra. A 9/11-es események miatt két hatalmas fekete medenceszerű szökőkutat alakítottak ki, mellettük pedig megnyitottak egy múzeumot. A nagy épületek közül talán a legérdekesebb formája a háromszög alakú Flatiron épületnek van, és egy nagyon magas vasalóra hasonlít. Minden rendezett, minden új, minden fénylik.

Coney Island egy csodálatos szórakoztató negyed a tengernél, amely óriáskerekeivel, körhintáival pontosan úgy néz ki, mint ahogy azt bármelyik filmben láthattuk. A tengerparton sirályok röpködnek, a bódékban céllövölde és vattacukor. Egyetlen szépséghibája a helynek, hogy március közepén még nem volt nyitva, viszont öröm az ürömben, hogy így nem költöttünk el egy vagyont kisuatókra és hullámvasútra. A vidámpark mellett egy hatalmas piac húzódik, ahol rengeteg orosz üzletet, orosz kiírást láttunk – álláshirdetések, szőrmebolt, újságok. Az oroszokon kívül ázsiai boltokból láttunk még sokat, de a China Town Manhattenben van, Coney Island pedig Brooklyn része.

New York nem a gyengék városa. Itt folyamatosan minden azt üvölti, hogy: ha lemaradsz, kimaradsz. Ha valaki akarsz lenni, gyere ide, és mutasd meg, mit tudsz. Ez a művészekre duplán igaz. A Broadway ontja magából a jobbnál jobb show-kat, és más, egyszerűbb városokhoz képest itt minden show-nak külön színháza van. Bizony. A jobb előadásokra néha hónapokat kell várni, és az árak szívbemarkolóak. Harry Potter-fanként nagyon sokat adtam volna, ha megnézhetem Rowling drámáját, a Harry Potter és az elátkozott gyermeket, de legalább egy hónapot kellett volna várnom egy jegyre. Arról nem is beszélve, hogy a jegyek ára 250 dollárnál kezdődik… Némileg átértékeltem a vágyaimat.

A Brooklyn híd Brooklynt és Manhattant köti össze, és gyalogosan is járható, ingyen. Éjjel-nappal remek kilátást nyújt a City-re. A gyalogos út alatt autók cikáznak a többsávos úton, alattuk pedig a Hudson folyó hömpölyög. Tériszonyosoknak nem ajánlatos ez a 20–30 perces könnyed séta, amúgy talán a Brooklyn híd volt a legszebb, legturistásabb élményünk.

The Vessel néven az idén, március 15-én megnyitott még egy turistacsoda, amely egy 8 emeletes lépcsőházra hasonlít; nyitott, réz-bronz színű és az emberek sorban állnak azért, hogy bejuthassanak. Ha kétszer ekkora lenne, akkor remekül rá lehetne látni a városra a tetejéről, de mivel körülötte is hatalmas épületek vannak, csak egy jót lépcsőzhetünk rajta. Persze, biztos lesz valaki, aki majd elmeséli, hogy mire is való ez az új dolog, de ez nem én leszek. Minden esetre ingyenes, és igazán egyedi élményt nyújt, ahogy emberek ezrei lépcsőznek rajta fáradhatatlanul.

Mi mással is fejezhetnénk a new york-i minibeszámolónkat, mint a Szabadság-szoborral. Az ikonikus szobor a francia Bartholdi munkája, amely 1885-ben érkezett meg New Yorkba. A tervek alapján világítótoronynak készült, de a mérnökök sosem tudtak elég fényt „csiholni” a fáklyába ahhoz, hogy kellő fényt adjon. Mivel a szobor egy kis szigeten áll a Hudson folyón, így már nincs is arra szükség, hogy eredeti célját kielégítse.

New York egy csodálatos nagyváros, amelynek számtalan arca a világ egy-egy szeletét rajzolja ki azon bevándorlók által, akik elhagyták szülőföldjüket egy jobb élet reményében. Ez a város a végtelen lehetőségek városa, amely szinte kötelezően magában hordozza a metropolisok közönyét, embertelenségét és élhetetlenségét is. Biztos vagyok benne, hogy számtalan ember álmodja magáénak a Nagy Almát ma is, és nem az én tisztem megítélni, hogy ez jó döntés-e. Fiatalnak, kitartónak és tehetségesnek vagy gazdagnak lenni New Yorkban álomszerű életet ígér. A többiekből pedig nem lesz más itt, mint hömpölygő tömeg. De itt erre is szükség van, hiszen ez a színes kavalkád, ez a milliónyi álmodozó nélkül New York nem lehetne New York.

(Aki több képet szeretne látni, és további érdekességeket olvasni, látogasson el a https://www.facebook.com/SuhannaAFoldkorul/ oldalra.)