Szabad játék a szabadban

Homolya Horváth Ágnes

2019. április 9., 16:23

Kommentek száma 0  A cikkhez tartozik képgaléria  Megjelent nyomtatásban

Néha mi szülők azt sem tudjuk, milyen játékot vegyünk a gyerekünknek. A televízióban rengetegfélével ámítják őket két rajzfilm között, és mind hiper-szuper, extra anyagból készült, egyik zenél, másik beszél. A gyerek meg sorolja, hogy most éppen Lorenz babát kér, ami mászni is tud, szülinapjára valami újabb Legó-huncutság kellene, aztán a nyuszi hozzon lehúzható gyerekkörömlakkot, de kifordítható és illatos muffin baba is jó lenne, aztán meg valami rajzfilmből vett plüsskutya, meg póni, meg sétáló kutya következzen. Nehéz válogatni az ajánlatok között, hiszen olyan marketinget építenek köréjük, hogy könnyen úgy érezhetjük, ezek nélkül a gyerekünk kevesebb lesz. Azt tapasztalom, hogy semmi értelme a túl sok játéknak, pláne az agyoncsinált dolgoknak, amik állítólag extrán fejlesztik a gyereket. Ezt a fejlesztés szót egyébként is túlmisztifikálták, hihetetlen erővel bír, mindenki mindent fejleszteni akar, pláne a gyereket, nehogy középszerű, vagy fejletlen legyen egy-egy játék, társasjáték hiányában. Pedig inkább szabadság és tér kellene nekik, engedni kellene őket szabadon játszani, rohangálni, fára mászni, kiabálni, néha őrjöngeni. És kell hozzá a szülő is, aki időt szakít a gyerekére, hiszen számára a legkedvesebb időtöltések közé tartozik a szüleivel való mókázás, legyen az fogócska, bújócska, vagy bármi más érdekesség.

A hétvégén éppen abban az elméletemben kaptam megerősítést, hogy hagyni kell őket játszani, nem szabad tőlük mindent eltiltani, hiszen igazán jót nem csak kimondottan játékszerrel lehet játszani, lévén, hogy fantáziával mindenből lehet játék.

Rögtönzött tűzhely egy vasállványon (Fotó: Homolya Horváth Ágnes)

Az udvarunk egy félreeső részében minden nyavalyát lehet találni, az egy abszolút rendezetlen terület, hiszen arra már sosem jut idő, ezért ami nem kell, amit nem tudunk hová tenni, de kidobni még nem akarunk, az oda kerül. Vannak ott „ezeresztendős” dolgok is, régi nyúlketrec, valami vas állvány, egy kiszuperált frézerhez kapcsolható pótkocsi, egy halom tégla, régi üst, a fészerben szalma, mindenféle fából készült doboz, deszkák, ősrégi lábasok még a nagyanyám idejéből, szóval egy halom limlom, ami néhány ötletgazdag gyerek kezében csodálatos játékká minősül. Mi egész délután a terepet egyengettük a fű elrakásához, hengereltük a talajt, szedtük ki a földből az elszáradt gazdarabokat, a köveket, a lányok pedig a szomszéd kislánnyal saját birodalmat építettek ott hátul. Minden érdekesség előkerült a fészerből, főztek, kalapáltak, drótoztak, szögeltek. Mi csak annyit láttunk az egészből, hogy nagy a sürgés-forgás és nincs nyafogás, hogy menjünk már mi is játszani. Se éhesek nem voltak, se szomjasak, semmi sem hiányzott nekik. Teljes álomvilágban éltek, saját otthont építettek, saját tűzhellyel és folyton beszéltek. Megvolt, ki az anyuka, ki a mama, kinek mi a dolga. Úgy telt el négy óra hossza, hogy oda sem jöttek hozzánk. Teljesen kirekesztettek bennünket a világukból, és élvezték a játék minden pillanatát. Csak a sötétedés tudott véget vetni a kalandozásnak, és legnagyobb meglepetésemre, mindent visszapakoltak a fészerbe, az is a játék része volt, azt is élvezettel tették, és úgy pakoltak el, hogy kincseiket legközelebb is megtalálják.

Ez alatt a pár óra alatt úgy szárnyalt a képzeletük, annyit ügyeskedtek, szögeltek, építettek, egyensúlyoztak a pótkocsin, hogy mindenféle fejlesztésnek eleget tettek a nélkül, hogy tudnának róla, az meg a ráadás, hogy olyan boldogság és elégedettség sugárzott róluk, amit mi felnőttek csak irigyelhetünk.


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége