A rendelkezésemre álló következő operatív jelentés már 1983-ból való. Keltezése alapján három héttel az után fogalmazták, hogy Újvidéken a lap alapítója, a Vajdasági Szocialista Ifjúsági Szövetség Tartományi Választmányának Elnöksége megvonta a bizalmat Sziveri János fő- és felelős szerkesztőtől, és megállapította, hogy „a folyóirat szerkesztősége az addigi összetételben nem képes eleget tenni társadalmi és programfeladatainak”. A határozat egyúttal jelezte az alapító igényét a szalámizás módszerének alkalmazására, mondván, „az új szerkesztő bizottság tagjai lehetnek azok az eddigi tagok is, akik készek valóra váltani a folyóirat kijelölt koncepcióját”. Ugyanezekben a napokban fegyelmi eljárások kezdődtek Sziveri János és Mák Ferenc ellen, ennek folyományaként mindketten az utcára kerültek. Mák érdekében Herceg János a Magyar Szó munkaközösségéhez fordult. Siflis Lajos, a lap főszerkesztő-helyettese rendkívül cinikus levélben utasította vissza kérését. Május 10-én, egy nappal a VSZISZ elnökségének ülését követően az Új Symposion szerkesztőbizottsága levélben tiltakozott a határozat ellen. Válaszként a politikai fórumokon és a vajdasági magyar tájékoztatási eszközökben támadássorozat indult a leváltott szerkesztők akciója ellen. A hisztéria napról napra fokozódott, ennek egyik maradandó gyöngyszeme a Forum Hetilapok KSZ-alapszervezetének 1983. május 19-ei gyűlése, illetve annak jegyzőkönyve. Talán nem tévedek, amikor megállapítom, hogy az egész alkalmas volna egy alapos pszichopatológiai analízisre. Vlaovics József például, aki Milošević idejében már az újvidéki báni palota, a Szerb Radikális Párt háza táján sertepertélt, nem tartotta szükségesnek visszatartani az indulatait: „Nem így kellene működnünk. Az események egész sora zúdult ránk. Megvonják a bizalmat, s azok leveleznek, kétségbe vonva azt is, hogy ez a pártszervezet jól végezte-e el a dolgát. Az egész országnak elküldték leveleiket. Lesz egy-két lap, amely le is közli. Talán azért is, mert másképp tekintenek Vajdaságra. A Szabad Európa is bőven foglalkozott ezzel a kérdéssel. Ami újabban történt, az érvágás a magyarság tekintélyén. A nem hivatalában levő szerkesztő bizottság működik. Most súlyosabb büntetést javasolok az állhatatos kiállásért. (A keményvonalasok, így Vlaovics is, ki akarta záratni a pártból Sziverit, erre a javaslatra hatan szavaztak, a kizárás előtti büntetésre, amit egyébként a Symposion-ellenes sajtókampányban részt vállalt Dudás Károly javasolt, kilencen – Cs. B. megjegyzése). De ne csak rajta csattanjon az ostor, mögötte erők sorakoznak fel, például Tolnai Ottó, Csorba Béla – aki lepiszkított itt mindent. Csoportosulások állnak mögötte. Ez a legnagyobb aknamunka, a meglévő hidakat robbantják, kiélezik a nemzeti kérdést. Sziveri bábként viselkedik. Kik azok, akik mögötte állnak. Klozetirodalom az, amit írnak, seggköltők ők.” Hangnemében ugyan jóval mérsékeltebb, de mondanivalójában nem volt kevésbé súlyos Szűcs Imre felszólalása sem: „Sziveri hallgat. Mind a mai napig nem tudom, hogy követi-e Tito útját. Ők kiemelték, hogy Tito tévedett.” Ő emelte be a vitába Illyés Gyulát is, ti. a folyóirat egyik politikai vétke az volt, hogy közölte Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című versét. A szerkesztőségre nézve – a Magyarországon tiltott vers tartalmától függetlenül is – veszedelmes politikai konnotációt teremtett a határon túli magyarok rossz helyzetét a Franfurter Rundschauban felpanaszló és a kisebbségi értelmiségi elitet megalkuvással vádoló Illyés elleni jugoszláv politikai akció, amelynek érdemi végrehajtását a legtekintélyesebb vajdasági magyar irodalomtudósra, Bori Imrére bízták, s aminek ő derekasan eleget is tett.
Az Új Symposion szerkesztőségének menesztése nem maradt visszhang nélkül Magyarországon sem, ami természetszerűleg felkeltette a BM III Főcsoportfőnökség Operatív Koordináló , Ellenőrző és Titkársági osztályának érdeklődését is. Az 1983. május 30-ai, 106. számú NOIJ 7. oldala 13. pontjának másolatában a következők olvashatók:
xxxxxx iró budapesti lakos arról tájékoztatja szegedi kapcsolatát, a xxxxxx fn. bizalmas nyomozás célszemélyét, hogy 29 irótársának aláirásával levelet intéztek az Irószövetség elnökségéhez. Levelükben kifejtik, hogy nyugtalansággal értesültek az ujvidéki Symposion szerkesztőségi tagjainak hivatalos megbizatásuk lejárta előtti felmentéséről. Indokoltnak tartják, hogy az Irószövetség hivatalos formában mondjon köszönetet az eddigi szerkesztőbizottságnak, s ugyanakkor fejezze ki aggodalmát a szerkesztők adminisztrativ uton való eltávolitása miatt.
A napi operatív jelentés a Csongrád megyei Rendőrfőkapitányság állambiztonsági szervének jelentése alapján készült.
A megbízhatónak és ellenőrzöttnek minősített információt jelentették a BM III/III Csoportfőnökségének, és tájékoztatták az MSZMP Csongrád megyei bizottságának első titkárát is. S természetesen felterjesztették „Miniszter elvtársnak” és „Államtitkár elvtársnak”.
Szorosan ehhez az ügyhöz tartozik a III/III-B Önálló Alosztály 1983. május 31-ei, 93. számú napi jelentésének alábbi részlete is:
xxxxxx /”F” do./ és xxxxxx /b. ny./ aláirattak xxxxxx -vel /b. ny./ egy – a Magyar Irók Szövetségének szóló – levelet. A levél a jugoszláviai Uj Symphosion (sic!) című folyóirat közelmúltban leváltott szerkesztőségének érdemeit méltatja, amelyeket a magyarországi kultura megismertetésével szereztek a szerkesztők.
Intézkedés: – az információ további pontositása
– az ellenőrzés folytatása
(III/III) Mészáros Béláné r. alezredes
alosztályvezető
Megjegyzés: Ugyanennek a dokumentumnak van egy másik hivatalos másolata is, ahol a kifehérített helyeken K. Csaba, FIÚ és SZERVEZŐ olvasható.
Nem az általam kapott anyaggal ugyan, de előkerült az elsődleges forrásul szolgáló 1983. május 27-ei információs jelentés is. (Az eredeti helyesírással közlöm.)
radnoti sándor budapest, lakos tájékoztatja ilia mihály szegedi kapcsolatát arrol, hogy az iroszövetség elnökségének iratk (sic!) egy levelet, melyben kifejtik, hogy nyugtalansággal értsültek az ujvidéki uj symposíon szerkesztöségének felmentéséröl. a magyar irok szöveségének alulirott tagjai indokoltnak tartják, hogy szövetségük hivatalos formában mondjon köszönetet az eddigi szerkesztőbizottságnak, s ugyanakkor fejezze ki aggodalmát, hogy az anyanyelvü nemzeti irodalom ezen mühelyének irányitoit hivatalos megbizatásuk lejárta elött adminisztrativ uton eltávolitották. ugyvélik a magyar irok szövetsége alapszabályának 1. 2/a és n/ pontjai szerint járna el, melyek kimondják: szervezetünk célja és feladatai közé tartozik az egyetemes magyar irodalom figyelemmel kisérése, illetve ahatárainkon tuli magyar irodalmi mühelyekkel a kapcsolatok fejlesztése, ösztönzése.
a levelet eddig az alábbi személyek irták alá:
béládi miklos, csoori sándor, karinthy ferenc, képes géza, kiss gy csaba, köncöl csaba, oravecz imre, pomogáts béla, radnoti sándor, ronai lászlo, tornai jozsef, veres andrás, szakolczai lajos, csalog zsolt, kiss benedek, veres miklos, czako gábor, mézöly miklos, berkovits györgy, bella istván, esterházy péter, réz pál, balassa péter, jávorszy béla, balázs jozsef, csurka istván, bernáth istván.
mezei andrás, vészi endre és göncz árpád azzal értenek csak egyet, hogy az iroszövetség választmánya tárgyalja meg az ügyet.
intézkedés: tájékoztatjuk az mszmp csongrád megyei bizottsága elsö titkárát.
tájékoztatjuk a bm. iii/iii -5 osztályát.
az informáciot „szerkesztö”, fn. bizalmas nyomozásban használjuk fel.
