Nem sokkal az impériumváltást követően Újvidéken a városi tanács értekezletének napirendjére kerültek a város utcáinak elnevezései is.
1920. szeptember 10-én, a városi tanács értekezletén ad hoc bizottságot állítottak fel a városi utcanevek revíziója ügyében. A napirendben már az új utcanevekre vonatkozó javaslat állt. Lévén, hogy több utcának új elnevezést javasolt a bizottság, a városi tanács nem szláv származású tagjai megtették észrevételeiket. Bruck Géza, a városi tanács tagja elvben elfogadta a névváltoztatást, de arra vonatkozóan figyelmeztette a tanács tagjait, hogy nem „politikai, hanem praktikus okokból” az utcaneveket, a szerb nyelven kívül, magyar nyelven is írják ki. Majd az ellen emelt panaszt, hogy a katonai ügyosztályon Beszély szerbül feliratot függesztettek ki, és hogy az ott alkalmazott személyzet, még ha tud is, nem hajlandó magyarul szólni. Arra kérte a városi tanácsot, hogy ha már a minisztérium engedélyezte azt, hogy az ügyintézés folyhat magyar nyelven, akkor a szóbeli ügyintézésben is tegyék lehetővé a magyar nyelv használatát. „Az idősebb embereknek így is nehezére esik egy új nyelv tanulása, de gyerekeik és unokáik már tanulnak és meg is fogják tanulni a nyelvet.” Arra is kitért, hogy a magyarok önérzete már így is igen megsérült, és hogy az ilyen nagy mértékben tovább ne sérüljön, jó volna, ha „nagyobb szabadságot élvezhetnének”. Bruck Ferenc javaslatát Fáth Ferenc támogatta, aki arról szólt, hogy Újvidék sajátos központja a körülötte elhelyezkedő, magyar, német és szerb falvaknak, és a faluról jövő emberek nem tudják majd magukat föltalálni, mert nem tudják olvasni a cirill betűket. Az elégedetlenkedő hozzászólásokra dr. Stevan Adamović polgármester, különös ridegséggel válaszolt, mondván, hogy: „a szerbeknek sem gyógyultak be sebeik, de majd eljön az az idő, amikor eleget tudnak tenni a kéréseknek. Az összes szerb ellenzi a javaslatot”. A javaslatot korainak tartja, és arra kérte a felszólalókat, hogy álljanak el az indítványuktól. Ami a probléma praktikus oldalát illette, szerinte „nem volt ok az aggodalomra, hiszen az utcaneveket a cirill betük mellett latin betűkkel is fölírják. A magyarok meg a németek ismerik a latin betűket”. Majd a jegyzőkönyvvezető konstatálta, hogy a polgármester magyarázatát követően, Bruck Géza visszavonta javaslatát. Ezt követően pedig Újvidék város kibővített városi tanácsa 30 utcanév megváltoztatásáról és új elnevezés bevezetéséről döntött. Voltak olyan utcanevek, amelyeket csak átírtak, de voltak olyanok is, amelyeket átneveztek, így a Honvéd utcát és a Magyar utca egy részét, ezek után Vám utcának, a Kamendini utcát Čarnojević pátriárka utcának, a Kazinczy utcából Petőfi utca lett, a Mikes Kelemen utca Jelačić bán utca lett, az Oroszlán utca Miloš Obilić, az Örmény utca Lázár cár, a Rákóczi átjáró Toldi átjáró lett, a Széchenyi utcából Laza Kostić, a Templom utca Mite Ružića, Ferencz Józsefet Jovan Subotić váltotta fel, József főherceget Dusán cár, az Árpád utcából Deák utca, a Bodza utca Ðorđa Brankovića, a Strand útból pedig Sremska lett. Az egyedüli, aki kegyelmet nyert, Mátyás király volt, a róla elnevezett utcának nem változott meg a neve. Ekkor kaptak elnevezést a rakpartok is. A csatornától az új hídig húzódó rész a Belgrád rakpart, az Új hídtól a Vasút hídig Pétervári (Petrogradska), a vasúti hídtól a Strandig Párizsi rakpart, a Strandtól a töltés végéig a Londoni rakpart elnevezés lépett érvénybe.
Hogy az egykori államban hatályos elnevezésekre és föliratokra érzékeny volt az új hatalom, arról az az utasítás is ékesen tanúskodik, amely arra vonatkozott, hogy minden településnek az egykori Monarchia területéről nyilatkoznia kellett a helység elnevezésével kapcsolatosan, arról, hogy az megfelel-e az új történelmi körülményeknek. Újvidék esetében a városi bizottság úgy találta, hogy nem javasolja a névváltoztatást, mert az megfelelő történelmi „háttérrel” rendelkezik. Röviden, így maradt Újvidék, Újvidék – azaz, Novi Sad – Novi Sad, amiről a hivatalos állami döntés majd csak évek múltán születik meg.
