Nemcsak a politikai propaganda része, hanem valóban vannak bíztató jelek, pozitív trendek, melyek – ha nem törnek meg a jövőben – kitörést jelenthetnének az elmaradottságból. Vannak azonban negatív jelek és negatív jóslatok is.
A globális GDP-növekedés lassulása nagy valószínűséggel negatív hatást gyakorol majd már a közeljövőben az exporttól jelentős mértékben függő gazdaságunkra is.
A legtöbb aktuális elemzésben az olvasható, hogy 2018 utolsó negyedévében a térség országaiban még erős növekedést mértek, valamint az idei évet is jó eredményekkel kezdték. A kiskereskedelmi forgalom a közép- és kelet-európai országokban januárban is erősödött, ahogyan az ipari termelés is pozitív tendenciákat mutatott. Kivétel Románia, ahol az ipari termelés 1,5 százalékkal csökkent. Ez viszont talán azokat látszik igazolni, akik azt mondták, hogy a román gazdaság túlfűtött, és ennek negatív következményei hamarosan kiütközhetnek.
A régióban, a kereslet növekedése már tavaly is fontos szerepet játszott az erős GDP-növekedési eredmények elérésében. Idén a béremelkedés volumene várhatóan nem változik, de akár még nőhet is, a kereslet az idén is húzhatja a növekedést. A hitelezés bővülése és az Európai Unió által finanszírozott beruházások is hozzájárulhatnak 2019-ben a gazdasági növekedéshez. Borúlátó elemzések szerint azonban ez nem lesz elegendő, hogy ellensúlyozza a csökkenő külső kereslet okozta gyengébb exportteljesítményt.
Az Erste Bank elemzői például a közelmúltban már rontottak többi között Horvátország és Szerbia idei GDP-növekedési kilátásain is. A horvátok esetében 2,3, országunk esetében pedig 3,3 százalékos eredményt várnak. Mint ismeretes, tavaly a horvát gazdaság 2,8, a szerb 4,4 százalékkal bővült.
Ami nálunk történik, azt jelentősen befolyásolja majd az, ami legnagyobb kereskedelmi partnerünk, Németország gazdaságában történik. Bízzunk benne, hogy csupa jó dolog történik, de nem árt óvatosnak lenni.
PESSZIMISTÁK
A pesszimista közgazdászok szerint egy 2008-ashoz hasonló válsághoz egészen közel kerültünk. Úgy vélik, több tényező is erre mutat, illetve a mutatószámok alapján is erre következtetnek. Ugyanakkor azt is megállapítják, hogy jelenleg a nemzetállamok kevésbé vannak felkészülve egy ilyen válságra, a 2008-as krízis következményeinek elhárítására ment el ugyanis minden erejük. Ezenkívül jelen pillanatban Kína és az Amerikai Egyesült Államok között zajló kereskedelmi háború, az Európai Unió krízise, valamint a latin-amerikai országok problémái is erre mutatnak.
A borúlátók szerint a kínai gazdaság lassulása és számos más jel is egy közelgő válságra utal. De számos politikai kockázat is felmerül, melynek kibontakozása önmagában is hatalmas válságot okozhat.
Ha kialakulna egy ilyen válság, Szerbiára nézve az súlyos következményekkel fog járni. Bedőlhet például a dinár árfolyama, aminek következtében egyfajta adósságválság is jelentkezhet. Ugyanakkor, ami a válaszlehetőségeket illeti, valószínű, hogy országunk legfeljebb a Nemzetközi Valutaalaphoz fordulhat majd segítségért, ahogy tette azt legutóbb is. Egy ilyen válság esetén ugyanis tőke távozik az országból, megnő a munkanélküliség és valószínűleg a szegénység mértéke is.
A VALÓSÁG
A hazai valós állapotok és a között, amit az ország hivatalos intézményei próbálnak lefesteni, hatalmas a különbség. Ezt sokan veszélyesnek értékelik, főleg annak tükrében, ha valóban küszöbön egy új világgazdasági válság. Az tény, hogy a gazdasági trendek többnyire pozitív irányba mutatnak, tudni kell ugyanakkor, hogy ezek a trendek nagyon gyorsan meg tudnak változni, ha sokkhatás éri a gazdaságot. Szerbia hatalmas átalakuláson megy keresztül. Nemcsak gazdasági téren, hanem politikai, kulturális, mondhatjuk úgy, hogy civilizációs szempontból is. Ebből ered az úgynevezett agyelszívás, illetve hogy a fiatalok külföldre vándorolnak, aminek egészen mély gyökerei lehetnek. Az elmenők többnyire úgy tekintenek erre a társadalomra, mint egy beteg társadalomra, és nem kívánnak itt élni.
Sokat hangoztatják azt, hogy Szerbia kész a negyedik ipari forradalom vívmányainak a befogadására. Ugyanakkor tudni kell, hogy valójában az országnak talán nincs is megfelelően komoly stratégiája, illetve nincs elegendő képzett kádere sem egy ilyen technológiai ugráshoz.
A tavalyi 4,4 százalékos gazdasági növekedés valóban biztató, ugyanakkor, ha kicsit tágabb periódust szemlélünk, a GDP az utóbbi kilenc év alatt összességében alig több mint nyolc százalékkal nőtt. Így már nagyon lassúnak tűnik a tempó.
Talán túlzóak egy kicsit, de érdemes odafigyelni azokra a véleményekre, figyelmeztető elemzésekre is, melyek szerint Szerbia gazdaságának ismérvei a gyarmati országok ismérveivel egyezik meg. Elsősorban ara hivatkoznak, hogy ami csak ér valamit, minden külföldi tulajdonban van.
Csak remélni tudjuk, hogy nem a borúlátók, a pesszimisták jóslatai válnak majd be, ugyanakkor azért mindig érdemes elgondolkodni azon, amit mondanak.
