Január 29-én rendeltem meg egy apró technikai kütyüt, gépkocsiban történő – mobilról, memóriakártyáról és más forrásokból lehetséges – zenehallgatást nyújtó apró eszközt Kínából. Máskor is vettem már technikai cikkeket interneten, igaz, eddig egyszer sem Kínából, de a tapasztalataim mindig maradéktalanul jók voltak. Egy dolgot leszámítva. A hazai postánál már nem mennek olyan zökkenőmentesen a dolgok a csomagokkal, mint addig, amíg azok be nem futnak Szerbiába.
Gyakran sem a csomagok, sem a számlák, levelek nem érkeznek meg idejében (Gergely Árpád felvétele)
A Nyugat-Európából korábban rendelt fülhallgató például egy hét alatt eljutott Szerbiába, onnan azonban még két hét kellett ahhoz, hogy a hazai vámilletékesek leellenőrizzék a csomagot, majd az végül be is fusson az újvidéki lakcímre. Talán sokan nem tudják, az ötven eurónál magasabb értékű árucikkek esetében a hazai vám tíz százalékot tesz ki, majd erre még felszámolnak további húsz százalékos áruforgalmi adót is, így ezeknek a termékeknek az esetében eleve nagyjából az eredeti ár harmadát még ki kell fizetni az államnak, amikor kézhez kapjuk. Ötven euró alatt, az előírások szerint, vámot nem kell fizetni, de áruforgalmi adót akkor is. Ha nem vásárlásról, hanem két magánszemély (természetes személy) közötti csomagforgalomról van szó, akkor a vámkötelességi határösszeg ötvenről hetven euróra emelkedik, s a hetven euró alatti értékű tárgyakra sem adót, sem vámot nem számolnak fel.
A különféle kategóriák miatt tehát a postának és a vámilletékeseknek alaposan szemügyre kell vennie minden csomagot, meg kell állapítani, hogy vásárlásról, vagy személyek közötti csomagküldésről van-e szó, hogy a feltüntetett ár megfelel-e a valóságnak, és így tovább – bizonyára ez is lassítja a munkafolyamatot. Nem lehet még mindig olyan könnyen, egyszerűen és gyorsan vásárolni, rendelni és kézhez is kapni valamit, mint két uniós tagállam esetében. A Posta tájékoztatása szerint a küldeményeket mindig együtt tekinti meg a postai hivatalnok és a vámellenőr, a gyorsaság így tehát két láncszemtől is függ.
Ami a kínai kis csomagomat illeti: mivel tizenöt dollárt fizettem érte, aligha ítélik vámkötelesnek, mégis ott vesztegel már egy ideje a belgrádi postán. Az internetes küldeménykövetésnek köszönhetően tudni lehet, hogy február 23-án már Szerbiába érkezett az áru, a 11003-as irányítószámú posta továbbította azt a vámra, s azóta sem történt semmi mind a mai napig, pedig immár március közepén vagyunk…
Nem is olyan régen még naponta láttuk a bicikliző postásokat, ma már szinte nem is látni őket (Dávid Csilla felvétele)
Hogy a postai szolgáltatások terén egyébként sincs minden rendben, arról az utóbbi időben egyre többet hallhatunk. Nincs elég postai alkalmazott, nincs elég küldeménykihordó sem. A postán a feltételezések szerint a jobban kifizetődő, például az úgynevezett expressz szolgáltatásokat részesítik előnyben, a „máról mára” és „máról holnapra” történő gyors csomagküldésen dolgoznak többen, más részlegeken azonban nagy a munkaerőhiány, így csökken a szolgáltatás minősége is. Különösen nagy a gond a falvakban, egyesekben már a postahivatal sem létezne, ha a helyi közösségek nem szerveznék meg a Szerbiai Posta helyett a munkát és nem gondoskodnának a postások megfelelő számáról és a teendők ellátásának folytonosságáról, mutatott rá minap az egyik riportjában a Szabadkai Magyar Rádió is. A Ludason kialakult helyzet kapcsán a nyilatkozatában Aladics Tibor, a helyi közösség közgyűlésének elnöke elmondta, abba is beleegyeztek, hogy hozzájárulnak a postás bérének kifizetéséhez, ha arra szükség mutatkozik a Ludas Közösségfejlesztő Egyesület támogatásával. Arra ösztönözte a lakosságot, hogy minél nagyobb mértékben vegye igénybe a postai szolgáltatásokat, nehogy megkérdőjelezzék ennek az egy személy alkalmazásának a létjogosultságát is. A Ludason dolgozó postáshölgy tolóablaknál is dolgozik, de levélkihordó is. Sokat mondó adat, hogy Szabadkán és a környező településeken mindössze 55 postás hordja ki a küldeményeket a lakcímekre.
Szerbia más kistelepülései kapcsán is hallani, olvasni lehetett hasonló információkat, felkerestük hát a Szerbiai Posta illetékeseit, megkérdeztük, mi a helyzet a munkások létszáma kapcsán, különös tekintettel a vajdasági állapotokra, pontosan mekkora a létszámhiány, terveznek-e esetleges bővítést a közeljövőben. A Posta sajtószolgálatának illetékesei úgy döntöttek, hogy egy nyilatkozó alany kijelölése helyett – melyre mi javaslatot tettünk – e-mailben válaszolnak egy egybefüggő szöveggel a feltett kérdéseinkre. A rövid magyarázatban rámutattak arra, hogy a Posta „mindig figyelemmel kíséri, sikerül-e optimálisan teljesíteni a postai, pénzügyi, küldeménytovábbítási, csomagküldési, Post Express, logisztikai és más feladatokat, időben és zavartalanul megérkeznek-e a különféle küldemények a címzettekhez, a begyűjtött adatokat és paramétereket folyamatosan elemzik, különös figyelmet szentelnek a munkafolyamattal, műszaki felszereltséggel és munkaerő számával kapcsolatos információknak.” Mint hozzátették, a káderállományt akként csoportosítják a különféle munkafeladatok ellátására, hogy a munkafolyamat minősége ne sérüljön, a küldemények mindenhol megfelelő időben megérkezzenek. A Szerbiai Posta 2200 településen van jelen. Folyamatos az új munkaerő kiképzése, továbbá a megüresedett munkahelyek feltöltése is, áll a Magyar Szónak eljuttatott rövid reakcióban.
Félő, hogy a Posta jóakarata ellenére sem tudja feltölteni az összes megüresedett munkahelyet, mert ahogyan más munkakörök iránt, ez iránt sincs már megfelelő érdeklődés, vagy egyszerűen külföldön próbál inkább szerencsét az, akit eddig itthon postásként fizettek alul.
