Nemes Fekete Edit szabadkai születésű kerámiaművész kedden ünnepli a 75. születésnapját. A kiváló képzőművésznek eddig 103 önálló kiállítása volt, mintegy 400 csoportos tárlaton vett részt. Szakmai elismerései közül megemlíthetjük a Forum Képzőművészeti Díjat, a Nagyapáti Kukac Péter Képzőművészeti Díjat, kitüntetései közül a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjét. Kishegyes község díszpolgára. A Magyar Művészeti Akadémia 2017-ben nem akadémikus köztestületi tagjai közé választotta.
A születésnap kapcsán tekintettünk vissza a több mint ötvenéves munkásságára, valamint azt is megtudhattuk tőle, hogyan viszonyul a kerámiához mint anyaghoz. Mint mesélte, a pályafutása 1962-ben kezdődött, és azóta egyfolytában dolgozott. Munkájában voltak megszakítások egészségügyi okok vagy munkahelyváltás miatt.
– Az életem során nem ment minden úgy, ahogyan elképzeltem. Tíz évig tanítottam, majd tervezőként, grafikusként kezdtem el dolgozni. Ezután ismét váltanom kellett. Az ember szívesebben csinálja azt, amit szeret, de sokszor alkalmazkodnunk kell. Ez velem is így volt, amikor a kerámiáról át kellett váltanom a könnyebb műfajra. Jelenleg segítséggel tudok dolgozni, mert valakinek oda kell készítenie nekem az anyagot – mondta Nemes Fekete Edit. Hozzátette, hogy annak idején azért esett a választása a kerámiára, mert olyan anyagra talált benne, amely engedelmeskedik, és nem kell megharcolni vele.
– A kerámia mindig nagy alázatot kíván. Ismernem kellett az anyagot, minden tulajdonságát, a festékeket, és az égetés minden csínját-bínját, mert ezen ismeretek nélkül nem tudtam volna zöld ágra vergődni az anyaggal. A szakmát sem tanultam volna meg rendesen, ha nem ismerem az anyagot, tehát ha nem vagyok elég alázatos vele. Ezt a szakmát művészi szintre kellett emelni. Ez az a szint, amikor tudtam közölni azt, amit szerettem volna. Aztán ki kellett egészítenem a „szótáramat”, hogy mindent el tudjak mondani úgy, hogy a közönségnek is érthető legyen, valamint szükségét érezzék annak, hogy visszajelzést adjanak – emelte ki Nemes Fekete Edit. Mint mondta, hogy akadnak még „megoldatlan dolgai”, és reményét fejezte ki, hogy Istentől kap annyi időt, hogy meg tudja valósítani mindazt, ami még a tarsolyában van.
