„Szépség, igazság lassan megy előre, / Egy szebb, igazabb, boldogabb jövőbe.(…) / Ó nagy nap, szép nap, légy örökre áldott, / Hozz mindig új fényt, új dalt, új virágot!” – Juhász Gyula Március idusára c. költeményét Botka Andrea mondta el, a Kossa János Magyar Nyelvművelő Egyesület és Olvasóklub szervezésében, az 1848–’49-es forradalom és szabadságharc 171. évfordulója alkalmából, kedden este, a Magyar Szó-házban megtartott emlékesten.
Fésűs Mária (balról), Törőcsik Rozália és Botka Andrea (Stanyó Tóth Gizella felvétele)
Tóth Bátori Erzsébet köszöntötte a vendégeket, a résztvevőket , majd elmondta, hogy a korábbi évek gyakorlatához hasonlóan, a jövőben is havonta egyszer alkalmi, tematikus estéket szervez a MNYEOK a belvárosban, napilapunk székházában.
A megmaradásunk, az összefogásunk, a szülőföldünkön való emberhez méltó boldogulásunk előfeltétele a tudással együtt a történelmünk alapos ismerete, hangsúlyozta Erdődi Edvina, a Magyar Nemzeti Tanács alelnöke köszöntőjében. Fontos lenne, hogy a diákok, a fiatalok minél jobban megismerjék a múltban történteket, hogy valós ismeretekre alapozva küzdhessenek a jelenükért, a jövőjükért. Törekvéseiket mindig is támogatni fogják az idősebb, tapasztaltabb nemzedékek, a nemzeti intézményeinkkel együtt.
A legismertebb márciusi ifjak – Petőfi Sándor, Jókai Mór, Vasvári Pál, Irinyi József – mellett még nagyon sok költőt, írót megihletett a forradalom, emelte ki történelmi összefoglalójában Törőcsik Rozália. Példaként Arany Jánost, Vörösmarty Mihályt, Madách Imrét, Juhász Gyulát, Orgoványi Anikót, valamint Donászy Magdát, Mentovics Évát, Sarkady Sándort és Weöres Sándort említette. Mint mondta: Egyedülálló a magyar nép történetében a márciusi ifjak rendíthetetlen, szenvedélyes hazaszeretete és küzdelme a polgári átalakulásért. Ránk, az utókorra hárul, hogy a megmaradt, számos történelmi, irodalmi emléket továbbadjuk a felnövő nemzedékeknek.
Az MNYEOK első ilyen jellegű rendezvényét versek, megzenésített költemények tették még ünnepélyesebbé. A dalokat Fésűs Mária adta elő. Az emlékest végén a jelenlévők együtt énekelték Petőfi Távolból (Kis lak áll…) c. költeményét.
