Az egyik legjelentősebb kortárs zeneszerzőnek számított, munkája szerteágazó volt és maradandó lesz, felvételeit a mai napig használják, hallgatják – mondta el a száz évvel ezelőtt született Király Ernő jeles vajdasági zeneszerző, népdalgyűjtő sírjánál az emlékezés virágainak elhelyezését követően megtartott alkalmi beszédében Lakner Edit, az Újvidéki Rádió szerkesztője.
Fotó:Ótos András
Koszorút helyezett el a Pirosi úti Városi temetőben található síron Hajnal Jenő, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke, Gondi Martina, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet igazgatója, Sutus Áron, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség elnöke, Bordás Győző a Kiss Lajos Néprajzi Társaság képviseletében, továbbá megjelentek Király Ernő családtagjai, pályatársai, tisztelői, ismerősei és barátai is. Emlékezésében Lakner úgy fogalmazott, hogy akkor ismerte meg igazán Király munkásságát, amikor a rádióban egy portrésorozatot kellett készítenie róla.
Akkor jött rá, mekkora művet is hagyott a zeneszerző az utókorra: gyűjtötte a népszokásokat és -dalokat, feldolgozta őket, tudományos munkákat készített, behatóan foglalkozott a citerával, cigányzenével is. Az Újvidéki Rádió zenei szerkesztője, producere lett, ekkor születtek meg a ma is hallgatható hangfelvételek. Zeneszerzőként elsőként vajdasági magyar költők műveit zenésítette meg, gyerekdalokat szerzett, később a filmzene, színpadi zene, utóbb az elektronikus zene világába is belekóstolt. Saját hangszereket alkotott meg: a citrafont és a tablofont, megszülettek az első citrafon-kompozíciók is. Munkássága folyamán ötvözte az avantgárd stílust a népzenével.
Fiatalabbik fia, Király Bíbor Szilárd elmondta, nyolc csodálatos évet tölthetett el édesapjával Újvidéken, mielőtt még édesanyjával Horvátországba költöztek volna. Mint mondta, ő nem ismeri eléggé azt a Király Ernőt, akit a vajdasági magyar közösség ismer, de egy olyan Király Ernőt ismer tökéletesen, akit a nyilvánosságnak nem volt alkalma megismerni. Gyerekkorában a helyes gondolkodásra, elképzeléseinek a magvalósítására ösztönözte az édesapja – fejtette ki, neki köszönhetően vált maga is művésszé. Megtiszteltetésnek számít, hogy alkalma volt Király dolgozószobájában játszani gyerekként, nézni, hogyan is születik meg a citrafon.
Király Dávid Zsolt, az idősebb fiú arra tett kísérletet, hogy meghatározza: milyen ember is volt az édesapja. Elsősorban talán azt lehetne kiragadni – mondta –, hogy inspiratív személynek számított, de már annak a ténye, hogy valakiről születése századik évfordulóján megkérdezik, milyen ember volt, tanúsítja, ami a legfontosabb: a szó szoros értelmében embernek számított. Ma már, elgépiesedett, automatizált világunkban, nem mindenki mondhatja ezt el magáról – tette hozzá. Soha nem hódolt be a politikának, az érdekeknek – tette hozzá –, a valódi tehetség így is utat tudott törni magának. Hagyatékát a Magyar Művészeti Akadémiának adta – emlékeztetett, s méltatlannak nevezte, hogy a mai politikai körülmények miatt, más világnézete miatt, az MMA nem akar róla saját tagjaként megemlékezni. A valósághajlítás esete ez – szögezte le. Személyesebb vizekre evezve elmondta: apja példáját követte, amikor maga is zeneszerző lett.
Az Újvidéki Rádió M Stúdiójában szombat este a Király Ernőről szóló műsor nyilvános felvételét is megtartották a délutáni megemlékezést követően.
