A matematika nem tartozik a diákok többségének kedvenc tantárgyai közé, ám ha olyan tanár adja elő, aki érdekessé tudja tenni az órákat, akkor a tanulók is nagyobb lelkesedéssel állnak hozzá. A diákok hozzáállásáról, felkészültségéről, a digitális eszközök matematikaórán való használatáról, illetve arról, hogy miként lehet velük megszerettetni a tantárgyat, két régóta oktató matematika-tanárnővel beszélgettünk. Apró Szilvia, a szabadkai Október 10. Általános Iskola, és Szűcs Emese, a szabadkai Svetozar Marković Gimnázium tanárnője nyilatkozott lapunknak.
Milyen a diákok hozzáállása a matematikához?
Apró Szilvia: Nagyon eltérő, és a tapasztalat azt mutatja, egyre nehezebb motiválni őket. A motivációjuk és a lelkesedésük foka abban is lemérhető, hogy a matematikaversenyeken a negyedikesek és az ötödikesek sokkal nagyobb számban vannak jelen, mint a hetedik és nyolcadik osztályosok. Általában ötödikben és hatodikban eldől, hogy kik azok a diákok, akiket még lehet motiválni, és még szeretik a tantárgyat. A hetedikesek és a nyolcadikosok körében egyre kevesebb a matematika iránt lelkesedő tanuló, mert a többségük rájön, hogy az osztályában vannak jobb tanulók, vagy hogy nem nekik való a matematika. A harmadikosok és a negyedikesek sokkal lelkesebbek. Szerintem a tanár személyiségétől sokkal több függ, mint attól, hogy az órán milyen modern eszközöket vet be azért, hogy érdekesebbé tegye a tananyagot.
Szűcs Emese: A Z-generáció tagjai, azaz ahogy a szakirodalom hívja őket, a digitális bennszülöttek a modern technika világába születtek bele, nem ismerik az internet előtti életet. A vizuális megjelenítést részesítik előnyben, szemben a hosszú, tagolatlan szövegekkel. Ezért van az, hogy a geometria jobban közel áll hozzájuk, mint az algebra vagy analízis. Ezek a diákok már úgy érkeznek az iskolapadba, hogy rendelkeznek bizonyos ismeretekkel, a digitális világnak köszönhetően pedig minden információt könnyen elérhetnek. Számukra az a fontos, hogy hatékony rendszerben, érdekes, interaktív órákon fejlődhessenek. Nem hajlandóak megtanulni azt, amit eléjük tesznek, csupán azért, mert a tanár erre utasítja őket. Meg akarják érteni és át akarják élni azokat a dolgokat, amelyekről tanulniuk kell.
Mennyire felkészülten érkeznek a diákok az általános iskolából az ötödik osztályba, illetve a nyolcadik osztályból a középiskolába?
A.SZ.: Különböző felkészültséggel érkeznek az ötödik osztályba. Mindig konzultálok a tanítónőkkel, és ilyenkor azt szoktam nekik mondani, hogy a fő probléma nem az, hogy a diákok nem mélyedtek el a tananyag legapróbb részleteiben, hanem az, ha nem tudják az alapokat. Nekem elegendő, ha megtanulják a négy alapműveletet, és úgy érkeznek ötödikbe. Alsó osztályban mindenféle téma előfordul, még a törtek és a szögek is. A diákok alapműveletekkel kapcsolatos felkészültsége is változó, és azoknak, akiknek nehezebben megy a matematika, ötödik osztályban kell bepótolniuk a hiányosságaikat.
SZ.E: Az utóbbi 30–40 év alatt számos dolog megváltozott a hazai iskolarendszerben. A 80-as évekhez képest az általános iskolások heti óraszáma csaknem 20 százalékkal megnövekedett (némely évfolyamokon egy kicsit többel is). Számos iskolában szaktanárhiány miatt nem matematikatanárok oktatnak. Emiatt nem olyan felkészülten érkeznek a diákok a középiskolába, mint régen. Véleményem szerint a fent említettek alapján nagy hiba lenne ezt a felelősséget kizárólag rájuk hárítani. A diákok kis hányada, még ilyen emberpróbáló körülmények között is megállja a helyét. A Svetozar Marković Gimnázium azon szerencsés középiskolák közé tartozik, amelyben minden évben számos ilyen nagy kapacitással bíró, tanulni vágyó, ambiciózus és határozott elképzelésekkel rendelkező diák érkezik.
Milyen hiányosságaik vannak a tanulóknak? Mi okoz nekik nehézséget az órán?
A.SZ.: A szöveges feladatok értelmezésével sok diáknak gondjai vannak. Ez nemcsak matematikából, hanem más tantárgyakból is kitűnik. Ennek oka, hogy nem olvasnak eleget. A szövegértést gyakorolni kell, és ezt legjobban az olvasással lehet elérni.
SZ.E.: A hiányosságokat elsősorban a gyakorlatlanságban látom, nevezetesen, hogy a számtani alapműveletek nincsenek kellően begyakorolva, másodsorban a kifejezőkészségükben. Nehezen fogalmazzák meg gondolataikat, véleményüket egyes dolgokkal kapcsolatban, valamint a szövegértelmezés során gyakorta elvesztik a fonalat, leblokkolnak. Harmadsorban nincs kialakult munkamódszerük. Ezeken az elmaradásokon kell legtöbbet dolgoznunk a négy év alatt.
Hogyan lehet a diákokkal megszerettetni a matematikát?
A.SZ.: A tanuló motiválását kulcsfontosságúnak tartom, mert nem kell a gyermekekkel megutáltatni a tantárgyat. Nem szabad, hogy odáig fajuljanak a dolgok, hogy ha a diák annyira elveszítse a fonalat az órán, hogy ne érdekelje a tanagyag. Minden tanulónál van olyan pont, amikor oda kell menni, és segíteni. Ehhez egyéni foglalkozásokra lenne szükség, amikor a tanár bele tud látni a diák képességeibe. Vannak olyan tanulók, akik hajlandóak erre. A mai diákoknak minél gyorsabban szükségük van az információkra. El kell őket kápráztatni, mert különben unalmas az óra.
SZ.E: A gondolkodtató, érdekes, szép matematika nem csak a tehetséges diákok monopóliuma. Az átlagos képességű gyerek is megismerheti a gondolkodás örömét. A felszabadult gondolkodás épp olyan öröm lehet a kevésbé jóknál, mint a nagyon jóknál. Ennek érdekében rendkívül fontos ügyelni a tanóra felépítésére a fokozatosság elvét és a logika elvét követve, a tanóra dinamikájára, a tanulók mozgósítására, valamint a munkamódszerek sokszínűségére.
Vajon a digitális eszközök vagy a hagyományos módszerek nyújtanak több segítségét az órán a matematikatanárnak?
A.SZ.: Nem zárkózom el teljesen a digitális eszközök használatától. Kivetíthetem nekik a GeoGebrát a háromszög pontjairól (Ez egy nyílt forráskódú geometriai és algebrai oktatóprogram. A szoftver alkalmas az általános és középiskolai matematikaoktatás céljaira – a szerkesztő megjegyzése). Látványos lesz, de attól nem biztos, hogy a diák meg tudja szerkeszteni a súlypontot. A digitális eszközök tényleg segítenek, a gyerekeket el is kápráztatják, csak nem biztos, hogy vissza tudják adni a tananyagot. A tanulók nehezen nyelik le, hogy nekik is dolgozniuk kell azon, hogy megtanulják az anyagot. Gyakori, hogy ha odafigyelnek az órán, és értik az anyagot, elkezdenek lelkesedni. A diákok hiába értik a műveletet, önállóan is el kell végezniük, le kell vezetniük. Azok közé a tanárok közé tartozom, akik minden órán adnak házi feladatot a diákoknak. Kevés házi feladatot adok, hogy a gyerekek otthon önállóan gyakoroljanak és átvegyék az órán tanultakat. Vannak a notórius házifeladat-kerülő tanulók, akik az ellenőrzők során találkoznak először a feladattal, illetve a helyzettel, amikor adva van a feladat, és a diáknak egyedül kell megoldania. Azt szoktam a tanulóknak mondani, hogy próbálják meg elkerülni ezeket a helyzeteket, mert ebből nem származik jó. A házi feladat nem azért van, hogy a diákok rossz jegyeket kapjanak, hanem azért, hogy önállóan megoldják a példákat.
SZ.E.: Az elsősök esetében rendkívül fontosnak tartom a munkalapok készítését úgy az elméleti, mint akár az egyes gyakorlati részeknél. Ők még nehézkesen jegyzetelnek, nagyon lassan írják át a tábla tartalmát. A Power Point-prezentációkat is praktikusnak tartom, de tapasztalataim szerint hosszabb igénybevételre nem alkalmasak, mert a tanulók figyelme egy idő után a tanár legnagyobb erőfeszítése ellenére is lankad. Rövidebb megvillanásokra viszont kiváló: animációk, bonyolult ábrák szemléltetésére, valós jelenségek, tárgyak matematikával való korrelációjának ismertetésére. Manapság már számos kész anyagot is felfedezhetünk az internet világában, amelyeket a gimnázium korszerűen felszerelt tantermeiben könnyen kivetíthetünk. Ezeket később továbbítjuk diákjainknak. A mobiltelefont tanítási célból akkor szoktam bevetni, amikor az új fogalmak eredeteit vizsgáljuk vagy azt boncolgatjuk, hogy honnan is eredhet maga a jelölés. Fontos, hogy ezek az akciók rövidek legyenek, mert különben elvesztik a hatásukat. Kiemelném a matematikai viccek, logikai viccek és a matematikai szóviccek jelentőségét. A kedvenc segédeszközeim közé tartoznak az ördöglakatok, logikai játékok, logikai kirakósok, Nim játékok, 2D-s és 3D-s kirakósok, „keresd a hibát” játékok, sakk, matematikai alapú bűvésztrükkök, paradoxonok, amelyek kiválóak év végi órákon, egyfajta könnyed, ám hasznos szórakozás gyanánt. A siker garantált, egy hibája van csak, hogy egy tanóránál többet sajnos nem szánhatunk rá, mert az idő korlátoz bennünket.
