A fúvószenekar fellépését követően a Himnusz eléneklésével kezdődött március idusának előestéjén a temerini színházteremben a Szirmai Károly MME szervezésében az 1848–49-es forradalom és szabadságharcra való ünnepi megemlékezés.
Az ünnepséget jelenlétével megtisztelte Csorba Béla, a VMDP elnöke, Losoncz Dávid és Ternovácz István, a Magyar Nemzeti Tanács Végrehajtó Bizottságának tagjai, Pásztor Róbert, a községi képviselő-testület elnöke, Urbán Izabella polgármesteri tanácsos, Erdély Lenke, Madarász Áron és Kiss Gyula, a VMSZ újvidéki képviselői. Jelen voltak a helyi civil szervezetek képviselői, valamint a pécsi diákok egy csoportja, akik a magyar kormány Határtalanul programjának keretében Temerinben tartózkodtak.
– Két alapvető oka van annak, hogy közösen ünnepelünk – mondta ünnepi beszédében Losoncz Dávid ügyvéd, az MNT Végrehajtó Bizottságának tagja. – Emlékezünk arra, hogy a polgári egyenlőség, a sajtószabadság, az önálló magyar nemzet és a magyarság eszméje mindannyiunk közös öröksége. Másrészt március 15-ének nemcsak emléke, hanem üzenete is van számunkra. Emlékezzünk, de nem csupán a múltba merülve, hanem azokra a feladatokra készülve, amelyek ránk várnak. Március 15-e azt üzeni, hogy a nehézségek ellenére nem szabad feladnunk a küzdelmeket, tudnunk kell sikeresen magyarnak lennünk Vajdaságban és Temerinben – mondta a szónok.
A megemlékezés szórakoztató részében felléptek a Szirmai Károly MME csoportjainak tagjai és a Kókai Imre iskola diákjai.
Pénteken délben az emlékezők és ünneplők megkoszorúzták a Gulyáscsárda homlokzatán lévő Petőfi emléktáblát, majd délután az 1848–49-es forradalom és szabadságharc hőseinek tiszteletére a Nyugati temető kopjafájánál helyezték el a magyar pártok és civil szervezetek koszorúit. Beszédet Csorba Béla mondott, mondanivalójának középpontjába – amiről ritkán szoktunk szólni – az 1848-as forradalom szerb–magyar viszonylatát helyezte. Sok keserű tapasztalatot hozott ez mindkét nemzet számára, pedig – mint mondta – történhetett volna másként is, hiszen Pesten a szerb fiatalok a forradalom mellé álltak. Újvidéken pedig a városi polgárság magyar és szerb zászlók alatt szervezett rokonszenvtüntetést a pesti forradalom tiszteletére.
– Külső érdekek és nemkülönben az a tény, hogy nagy számban érkeztek a határon átdobott szerb fegyveresek a Vajdaságba, egyre lehetetlenebbé tették a megegyezést, mivel a Balkánról érkezők egyre erőteljesebb nyomást gyakoroltak az őslakos vajdasági szerbekre, akik szívesen hajlottak volna a magyarokkal történő megegyezésre olyannyira, hogy az őslakos szerbség köréből nagyon sokan magyar alakulatokban a magyar szabadság kivívása érdekében harcoltak. Többen is életüket áldozták részben a csatatereken, részben pedig kivégzett áldozatként. Az utóbbiak közül a legismertebb az Aradon kivégzett Damjanich János tábornok, de alezredesi rendfokozatban is öt szerb nemzetiségű főtiszt szolgált a honvéd seregben… – mondta egyebek között történelmi visszaemlékezésében a szónok.
