Ég a ház, ideje lenne mielőbb eloltani a tüzet, ne váljon minden a lángok martalékává, s utána mielőbb felújítani mindazt, ami megmaradt. Erre (is) buzdítja a francia elnök az EU lakosságát. Emmanuel Macron szerint ugyanis a közös európai uniós építmény fogott tüzet, amiért a házon belül szembenálló két nagy tábor tehető felelőssé.
Az egyik a nemzetállami jogok megerősítéséért (visszaszerzéséért) kardoskodik, a másik az integráltabb unióért, a „több Európáért”, ami a tagállamok jogköreinek további megnyirbálásával járna. Macron úgy véli: a májusi európai parlamenti választások sorsdöntően befolyásolhatják a kontinens jövőjét. Ezért az EU mind az 508,5 millió polgárához intézett minapi felhívásában összefogásra szólított fel, hogy sikerüljön megakadályozni a populisták, nacionalisták és euroszkeptikus társaik előretörését.
„Az európai újjászületésért” című javaslatát kampányprogramnak és víziónak is lehet nevezni, de nem csak annak szánta. Inkább hadüzenetnek az EU ellen évek óta áskálódó belső erőknek, egyszersmind bátorításnak és útmutatásnak azok számára, akik támogatják a közösség alapos megújítását, erősítését és a közös értékek megvédését.
Macron egyértelműen az unió mellett teszi le a voksát, nem titkolva, hogy számára az igazi megoldás a jobb Európa lenne. Úgy véli: a két tömb eddigi marakodása, acsarkodása és viaskodása bajba sodorta az EU-t, ennek most véget kell vetni.
Javasolja, hogy az emberek együtt lássanak hozzá a legfőbb kérdések megoldásához. Már ha azt szeretnék, hogy az eddig legsúlyosabb válságával küszködő EU megújuljon, újjászülessen, s ne jelentéktelenedjen el, ne forduljon hanyatlásba.
A felmérések arra utalnak, hogy a lakosság jó része, sokfelé a (relatív) többsége pozitívnak tartja az EU-tagságot, még azokban a tagországokban is, ahol a kormány nem fukarkodik a Brüsszel elleni bírálatokkal. Az uniós statisztikai hivatal, az Eurobarométer legutóbbi kutatásából az is kiderül, hogy a megkérdezettek többsége derűlátóan ítéli meg az unió jövőjét, csaknem 58 százalékuk jóra számít.
Macron azonban óvatosságra int, sőt figyelmeztet. Szerinte a „nacionalista elfordulás” az EU-tól „nem kínál megoldást, csak egy program nélküli elutasítást”, ráadásul olyan csapdaként működik, amely egész Európát bajba sodorhatja. Az EU jövőjét fenyegető másik veszélynek pedig azt tartja, hogy „minden marad a régiben.”
A francia elnök nemcsak a buktatók elkerülését tanácsolja, hanem azt is, hogy az európaiak forduljanak szembe a bezárkózással és a megosztottsággal, együtt hárítsák el a válságot, s alakítsák ki a közös civilizációs modelljük új formáit. Megoldásként a szabadság, a haladás és a védelem három pillérére építkezve erősítené, illetve reformálná meg az EU-t, hogy az képes legyen megvédeni értékeit és határait.
Üzenetében, (kampány)stratégiájában konkrét javaslatként fogalmazza meg a menedékszabályok (bevándorlási politika) szigorítását, az uniós külső határok közös erőkkel történő hatékonyabb ellenőrzését, a katonai kiadások növelését, a kereskedelmi együttműködés javítását, de a – közösség egyik legfontosabb vívmányának számító – schengeni rendszer felülvizsgálatát is. Javaslatai között szerepel még az egységes európai szociális ellátórendszer és minimálbérszint kialakítása, valamint egy demokráciavédelmi ügynökség megalakítása. Az utóbbinak egyebek mellett azt a feladatot szánja, hogy akadályozza meg a választások eredményének számítógépes manipulálását. Az interneten terjesztett álhíreknek, hazugságoknak, valamint gyűlöletkeltő és erőszakra buzdító megnyilvánulásoknak is hadat üzent; mindegyiket közös európai szabályozással tiltatná le.
Felvetette azt is, hogy összeurópai tanácskozáson vitassák meg a közös jövőt, mert – mint írja – a II. világháború óta soha nem volt ennyire szükség az ókontinensre, mint napjainkban. Igaz, azt sem titkolja, hogy „Európa azóta sem volt akkora veszélyben, mint most”.
Az EU megújítására, megerősítésére vonatkozó felvetéseit, ötleteit vegyesen fogadták. Andrej Babiš cseh miniszterelnök azt mondta, hogy a javaslatok rossz irányba mutatnak, Sebastian Kurz osztrák kancellár pedig bírálta a terv több elemét.
Az Európai Bizottság üdvözölte ugyan a francia elképzeléseket, ám lelkendezésnek jelét sem mutatta. Talán azért, mert Macron néhány olyan indítványt is megfogalmazott (köztük az uniós határvédelemi rendszer átalakítását vagy a netes dezinformációs kampányok blokkolását), amelyekkel Brüsszel már régóta foglalkozik.
Feltűnően tartózkodóan reagált a visszavonulni készülő Angela Merkel német kancellár. Bár Berlinből az utóbbi időben alig érkezik az Európa-politikára vonatkozó kezdeményezés, a CDU kormánypárt elnöke nem hagyta szó nélkül Macron „menüjét”. Annegret Kramp-Karrenbauer kiállt az EU megerősítése, illetve annak alapértékei és -elvei mellett. Ám Kurzhoz hasonlóan elutasította a francia elnök programjának több pontját, s helytelenítette, hogy a társállamok további nemzeti hatásköröket ruházzanak át Brüsszelre.
Gyengécske hozzászólása alapján úgy tűnik, ő inkább már a Merkel utáni időkre készül. Ha úgy vesszük, Macron is, aki valószínűleg nemcsak az EU reneszánszára vágyik, hanem annak vezetői posztjára is. Hamarosan kiderül, sikerül-e megnyernie magának a tömegeket, vagy erre csak a szavakkal ügyesebben bűvészkedők képesek.
