Emléktábla-avatással és alkalmi előadással egybekötött megemlékezésen adóztak tegnap az ürményháziak az 1848–49-es hősök emléke előtt. A katolikus temetőben elhelyezett bronztábla az első tárgyi emléke a dél-bánáti faluban élők a forradalom alatt elszenvedett megpróbáltatásainak.
Az emléktáblát Móricz Elvira és Zakar Péter leplezte le (Fotó: Kecskés István)
– Nagy próbatétele volt a falu megmaradásának az 1848-as forradalom. Ugyanis a teljesen etnikailag idegen környezetbe telepített falu a szerb granicsároknak és a rablócsapatoknak a célpontjává válik, és 1848. szeptember 22-én a szerb csapatok felgyújtják és kirabolják a falut, harangját pedig elviszik. De az ürményháziak visszatértek az üszkös romokra és újraépítették a falut – mesélte Dulka Andor nyugalmazott történelemtanár, az emléktábla felállításának a kezdeményezője.
Az emléktábla a honvéd hadsereg jellegzetes viseletét, egy honvéd csákót, és egy huszárszablyát ábrázol, illetve a honvéd hadsereg piros-fehér-zöld farkasfogas zászlójából is látható egy részlet.
– 1848–49-ben az a különös helyzet állt elő, hogy míg a tömbmagyarság inkább Bácskában élt, Bánságban már akkor is eléggé szórványban élt a magyarság, mégis Bánságban a magyarok nagyon hősiesen harcoltak és kitartottak a szabadság eszméi mellett. Ez részben azzal volt magyarázható, hogy a helyi társadalom nagyon támogatta a szabadságharc ügyét, ugyanakkor a magyarok mellett a németek és a románok is. Itt 1848 nyarán, mikor a szerbek föllázadtak a törvényes magyar kormány ellen, egy dzsidás század próbált meg segíteni Szentmihálynak, illetve Ürményházának, hogy nehogy kirabolják őket, 1848. június 30-án került sor erre az ütközetre, amelyben néhány császári királyi katona hősi halált halt. Ekkor még, 1848 nyarán, az osztrákok is a magyarokkal együtt harcoltak. Ezeknek a katonáknak és az 1848–49-es magyar forradalom és szabadságharc valamennyi áldozatának állítottunk itt most egy kis emléket – mondta dr. Zakar Péter magyarországi történész.
Ft. Erős Mihály esperes-plébános szentelte fel az emléktáblát (Fotó: Kecskés István)
Az emléktábla szlovák, lengyel, cseh, német, magyar és szerb katonáknak állít emléket. A történész kihangsúlyozta, hogy nagyon fontos az, hogy minden egyes közösség a saját életéhez is hozzá tudja kapcsolni ezeket a sorsfordító időket. Ez a küzdelem alapvetően a magyarság megmaradásáért és a számunkra ma is fontos politikai és erkölcsi értékekért is folyt.
– A falu 1817-es telepítése után, az 1848-as események próbára tették a közösség fönnmaradását. A falu fölgyújtása és kifosztása után az elűzött lakosság óriási áldozatok árán újjáépítette a falut. Eddig sem a település szétszóródásának, sem az áldozatainak nem volt tárgyi emléke a faluban. Köszönet mindannyiunknak, hogy az emléktábla nem csak egy elgondolás maradt, hanem valóság lett.
Emlékeztessen ez a bronztábla mindenkit a tragikus történésekre, az áldozatokra, de a megújulásra és a falu élni akarására is – mondta Móricz Elvira, az Ürményházi Ifjúsági Klub elnöke.
Az emléktáblát az Ürményházi Ifjúsági Klub, a Délvidék Kutató Központ, a Nemzeti Civil Alapprogram, az Emberi Erőforrások Minisztériuma, valamint a helybéli polgárok közreműködésével állíttatták fel. Ft. Erős Mihály esperes-plébános szentelte fel, az alkalmi műsorban pedig felléptek az ÜIK és a VMPE anyanyelvápoló csoportjának a tagjai.
Az emléktábla-avatást követően az ürményházi Helyi Közösség nagytermében Zakar Péter a márciusi ifjakról, illetve a Batthyány-kormányról tartott előadást.
