2024. április 19., péntek

Vissza az anyaföldhöz

Jól szervezett a népzenei mozgalmunk – mutatott rá Németh István népzenekutató

Több mint egy héttel ezelőtt zajlott le Zentán a XXI. Hagyományaink Ünnepe, a község hagyományőrző, hagyományéltető közösségeinek bemutatkozó napja, amelyen a gyermekprodukciókon túl tíz felnőtténekcsoport, kórus, citera- és tamburazenekar mutatkozott be. A látottakat és hallottakat Németh István népzenekutató és Hézső Zsolt citeraoktató véleményezte, ők látták el a felnőttcsoportok vezetőit olyan tanácsokkal, melyekkel még színvonalasabbá tehetik a produkciókat a közelgő Durindóra.

Németh István népzenekutató arról beszélt, hogy érződik a nagy elődök tevékenysége, hatása, és hogy szerencsére van mihez nyúlniuk a csoportvezetőknek.

– Először vettem részt a Hagyományaink Ünnepén, és jó érzékkel összeállított műsorokat láttam, amiért a csoportvezetőket illeti dicséret. Az, hogy ilyen létszámban voltak jelen, azt jelenti, ennek itt van jövője. Szeretek Vajdaságba jönni, mert itt nagyon jól szervezett a népzenei mozgalom, nagyszerű alapjuk van a csoportvezetőknek és a pedagógusoknak ahhoz, hogy a zenéhez nyúljanak, mert olyan kiváló gyűjtők és publikálók tevékenykedtek itt, mint Kiss Lajos, Burány Béla, Bodor Anikó. Nekik köszönhetően nincs még egy ilyen tájegység, ahol ilyen módszeresen a teljes zenei anyag közzé lenne téve. Nagyszerű dolog, hogy egy ilyen kis körzetben ennyi ütőképes csoport van. Zenta egy város, ez a paraszti kultúra viszont a falusi, természetközeli közösségekben alakult ki ilyenné szépségével együtt, és ezt általában a városi közösségek, a városi életet élők, különösen a huszadik század végén, nehezen tudták megérezni és reprodukálni. Itt viszont azt tapasztaljuk, hogy ez a város nincs olyan messze az anyaföldtől, a termőföldtől és az onnan származó kultúrától, sőt mintha egyre közelebb kerülne hozzá. Ha visszaemlékszem a 15–20 évvel ezelőtti csoportokra, úgy érzem, azok sokkal inkább távolságot tartottak a hagyományosabb éneklési módoktól. A csoportvezetőknek azzal kapcsolatban adtunk ötleteket, hogy hogyan lehet a próba levezetésénél megoldani technikai problémákat, vagy hogyan érdemes figyelni apró dolgokra, mert itt rendszerint arról van szó, hogy kis munkával, egy kevés módosítással hirtelen sokkal jobb lehet a végeredmény. Nem arról szoktunk beszélni, hogy felejtsenek el mindent, és kezdjék elölről a munkát, hanem apróságokra igyekszünk rámutatni.

Hézső Zsolt citeraoktató úgy fogalmazott, kellemes meglepetés volt számára a sok felnőttkórus.

– Először véleményeztem a Hagyományaink Ünnepén, és igazán jól éreztem magam, mert üdítő produkciókat láttunk, és úgy vélem, színvonalas csoportok működnek a községünkben. Olyasmikre hívtuk fel a csoportok figyelmét, hogy ügyeljenek a viselet megválasztására, például ne fehér ingben és fekete szoknyában szerepeljen az asszonykórus. Javasoltuk, hogy viselet ügyben konzultáljanak Raj Rozáliával, akitől megfelelő tanácsokat kaphatnak. Ami a zenei produkciókat illeti, nagy többségük veretes népdalból állt, ami mindenképp dicséretes. Néhány esetben találtunk nem oda való dallamot, vagyis népies műdal kategóriát, és javasoltuk, hogy vegyék ki. Azzal kapcsolatban is adtunk tanácsot a csoportvezetőknek, hogy mit tegyenek, ha valaki hamisan énekel, hogyan lehet azt úgy kiszűrni, hogy ne bántsuk meg vele az illetőt, hogyan lehet arra rávezetni, hogy annál a résznél legyen kicsit halkabb, visszafogottabb. Ezek nagyon fontos kérdések egy csoport munkájában, és azt hiszem, ez ügyben is járható utat mutattunk a vezetőknek. Az énekesek és a hangszeresek együtt muzsikálásánál arra mutattunk rá, hogy legyenek dinamikai váltások, ami azt jelenti, hogy amikor az asszonykórus énekel, akkor a hangszeresek halkuljanak le, amikor azonban a hangszereseken van a fókusz, akkor mindenképp hangosodjanak fel, és ezzel a dinamikai váltással is színesebbé tehetik a produkciót. Láttuk, hallottuk, hogy az előadott népdalok többsége Bodor Anikó gyűjtéséből származik, az ő hatása nagyon érződik, és sajnos már a hiánya is. Nagyon jó viszont, hogy Tóth Rozália – Rózsi néni – segíti a zentai csoportokat, az ő áldozatkész munkája látszik a csoportokon, a szólistákon. Segíti őket, és tevékenysége roppant fontos mindannyiunk számára.