A kegyelet virágait helyezték el vasárnap délután Bajmokon, a paprenyacsai temetőben Töröky Pál kántortanító síremlékén, aki katonaként vett részt a kaponyai ütközetben az 1848/49-es forradalom és szabadságharc idején. A volt bajmoki kántor sírjának koszorúzása után a helyiek a kaponyai összecsapás helyszínére vonultak.
Főhajtás a csata emlékműve előtt (Lackó Varjú Sára felvétele)
Fotó: Lackó Varjú Sára
– Minden hősről meg kell emlékezni, főleg akkor, ha az igyekezetüket siker koronázta. A szabadságharc ugyan megbukott, de a következő évtizedekben az akkori Magyarország felvirágzását segítette elő a 48/49-es honvédek hősiessége. A kiegyezés és a későbbi boldog békeidőként ismert periódus olyan gazdasági és kulturális felvirágzást hozott az akkori Magyarországnak, így a mi vidékünknek is, amiből hosszú évtizedekig lehetett táplálkozni – nyilatkozta a médiának Pásztor Bálint, a Vajdasági Magyar Szövetség köztársasági frakcióvezetője.
A pontosan 170 évvel ezelőtti kaponyai csatáról Horvát Tímea, Szabadka alpolgármestere tartott alkalmi beszédet.
– A Tavankút és Bajmok közötti Kaponyai-réten a szabadságharcos honvédek ütköztek meg a fellázadt szerb fegyveresek ellen, fényes győzelmet aratva, így Szabadka és Szeged sem került a szerb katonák megszállása alá. A történelmi esemény emlékére harmadszor a csata 150. évfordulójára emeltek emlékművet – mondta az alpolgármester.
A bajmoki Dózsa György Magyar Művelődési Központ köré gyűlt polgárok azóta méltó, koszorúzással egybekötött ünnepséget tartanak e neves dátumon. Ránk hárult a feladat, hogy mindennapjainkban ne a sérelmek, a kialakult előíteletek irányítsanak, hanem annak a felismerése, hogy csakis egymást tisztelve, egymás történelmét megismerve tudunk megmaradni, sőt jobban élni ezen a vidéken. Ha erősen él bennünk egy szebb jövő emléke, és képesek vagyunk együtt, egymásra támaszkodva nekirugaszkodni a megvalósításnak, méltók lehetünk 1848/49 örökségéhez. Ebben segít minket minden évben ez a megemlékezés, és értelmet ad az ünnepségnek, a koszorúzásoknak, a közös és békés emlékezésnek – emelte ki Horvát Tímea.
Az emlékművet Hajdú László káplán áldotta meg, majd Szabadka önkormányzata, Magyarország Szabadkai Főkonzulátusa, a Magyar Nemzeti Tanács, a Vajdasági Magyar Szövetség, a Magyar Mozgalom, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség, a Bácsalmási Németek Egyesülete, Mišićevo és Bajmok helyi közösség képviselői helyezték el koszorúikat.
A megemlékezés után a Dózsa György MMK klubtermében tartottak előadást a történelmi eseményekről.
