2021. október 23., szombat
BIRKÓZÁS

Érem az Eb-n, jöhet a pesti vb!

Magyarkanizsai beszélgetés az Eb-ezüstérmes Nagy Szebasztiánnal, a női mezőnyben bronzért küzdött Fábián Annával és edző-édesapjával, Fábián Ákossal

Ha igen precízek szeretnénk lenni, akkor úgy kell kezdenünk, hogy az Újvidéken befejeződött U23-as birkózó-Európa-bajnokságon három magyarkanizsai lépett fel, mert a kötöttfogású mezőnyben Dejan Petrović (60 kg) és Nagy Szebasztián (67 kg) versenyzett, a nőknél pedig Fábián Anna (59 kg), s utóbbi kettő éremért küzdött. Szebi végül ezüstérmes lett, Anna ötödik, a fiatal Dejan pedig súlyos technikai tusvereséget szenvedett a rajton, így vele a jövőben foglalkozunk majd többet, de az érmest és az egyetlen női versenyzőnket mikrofonvégre kaptunk Magyarkanizsán.

Szebi, sokan arra panaszkodtak, hogy nagyon korai időpontra tette ezt az Eb-t az UWW. Neked sem volt kellő időd felkészülni?

Magyarkanizsa két büszkesége, Nagy Szebasztián és Fábián Anna (a szerző felvétele)
Magyarkanizsa két büszkesége, Nagy Szebasztián és Fábián Anna (a szerző felvétele)

Őszintén szólva, én örültem neki, hogy ilyen korán volt ez az Eb, mert tavaly és tavalyelőtt is az év vége felé rendezték meg, s akkor úgy éreztem, teljesen ki vagyok égve, nem volt már kedvem birkózni. Ennek az éremnek a megszerzésében nagyon sokat segített az a bulgáriai verseny, amelyre az Eb előtt elmentünk, megnyertem a súlycsoportomat, meg a torna legjobbjának is megválasztottak. Ez nagy lendületet adott, fejben is jó voltam, s úgy indultam neki az Eb-nek, hogy én vagyok a legjobb.

Bolgár, fehérorosz és román ellenfeleid voltak a döntőig. Köztük az a fehérorosz, akinek junior-Eb-aranyérme már van. Te is tőle tartottál a legjobban?

Vele két évvel ezelőtt a dortmundi Eb-n birkóztam, akkor megvertem egy válldobással. Ismertük egymást, most ő vigyázott erre a fogásra, én meg a parterre-helyzetekre ügyeltem. Beszélgettünk néhány szót a meccsünk előtt, mondta, hogy érmet akar, ez sikerült is neki, de csak a bronz.

A döntőig vezető úton mindig állásból szereztél pontot, viszont nem emeltél. Miért nem?

Ez nagyon jó kérdés, még most is gondolkodom róla. Ezt a helyzetet már szinte mindenki jól védi, így amikor visszanéztem a meccseimet, azt vettem észre, hogy nem is nagyon tudtam, mit csináljak. Nem kontrolláltam az ellenfelet, nem tettem a lábukra a súlyt, és mindenki elmozdult. Egy kicsit fájt a derekam és a hátam, de meg kell nézni, miért viselkedtem akkor így.

A döntő aztán nem úgy sikerült, ahogy vártuk. Mennyire volt döntő szerepe annak, hogy téged küldtek le előbb, nem őt?

Ez taktikailag így volt megbeszélve, mert úgy gondolkodtunk, ha sikerül kivédeni, akkor nyerhetek. Tudtuk, hogy dob az orosz, de nem sikerült kivédeni. Ha csak két pontot szerez ellenem, talán lett volna még keresnivaló, de így, hogy négyet, és ismét leküldtek, nem.

A budapesti vb számunkra kiváló helyszín, mert több száz vajdasági szurkol nektek. Téged ez mennyire dob fel?

Nagyon. Ezt az érzést a 2017-es újvidéki felnőtt-Eb-n tapasztaltam meg először, pedig akkor én is szurkoltam. Teljesen más, ha az egész csarnok neked drukkol. Ez még az olyan dolgokat is kihozza az emberből, amelyekről nem is tudja, hogy megvannak benne. Most nagyon izgultam, az első meccs előtt rosszabbul voltam, mint a fogyás időszakában, de a szurkolás megnyugtatott és erőt adott.

67 kg-ban indultál. Ez tartható jövőre is?

Nem hiszem. A vb még belefér, de én már 72 kg-mal számolok jövőre.

Téged mindenki éremesélyesként könyvelt el már az Eb előtt, de titkon reménykedtünk még egy-két éremben, jó helyezésben. Hogyan ítéled meg társaid képességeit, szereplését?

Szerintem lehet bennük jó eredmény, de nem tudom, a fejükben most mi játszódott le. Meg voltam győződve, hogy legalább három érmünk lesz, olyan jó volt a sorsolás. A fogyasztás rendben zajlott, s reménykeltően alakultak az első percek. Hogy mi a baj, nem tudom.

A vb-ig hol lesz a felkészülés?

Azt tudom, hogy 18-án indulunk Magyarországra, aztán Bulgáriában lesz két edzőtábor, meg talán egy Romániában is. A pontos menetrendet még nem ismerem. Most egyelőre a pihenés esik jól, jó itthon lenni.

Egyetem és versenyzés

Anna, nyilván neked ez a verseny egész mást jelentett, mint Szebinek, mások voltak a prioritások és a feltételek.

Három hónapunk volt felkészülni az egyetem mellett, és számomra azért volt korán, mert az 59 kg-ban 57,5 kilóval indultam, tehát nem sikerült felszednem azt az izomtöbbletet, amit kellett volna. Legutóbb kadét-Eb-n léptem fel, ez volt a második ilyen versenyem, erre viszont valóban csak a legjobbak jöttek el, nagyon erős volt a mezőny.

Ha jól számolom, ebben az országban nincs több húsz női versenyzőnél. Hogy lehet itt egyáltalán készülni?

Nagyjából ennyi, de javarészt még nálam is fiatalabbak. Edzéseken így többnyire fiúkkal készülök, de hátrány, hogy ők kötöttfogást birkóznak, és nehéz olyan edzőtársakat találni, akik azért szabadfogásban is jobbak, tehát lehet például gyakorolni a védekezést lábra, és fordítva. Ezért járunk minél több versenyre Magyarországra, most 21-étől Zentán lesz edzőtábor, tehát folyamatosan keressük a lehetőségeket.

Egyetem mellett nem könnyű a válogatott szintű versenyzés.

Igen, másodéves vagyok, és az egyetem az első, második a birkózás. Nem egyszerű ez a kettő együtt, de aki akarja, az véleményem szerint megtalálja rá a módot.

Budapesten lesz a vb…

Készülni fogunk, folytatjuk az edzést, edzőtáborozunk a nyáron, hogy az az említett izomtömeg meglegyen. Remélem, hogy ott jobb formát sikerül hozni. Mellette a vizsgák… Sikerült úgy kialakítani az órarendet, hogy szerdáig vagyok csak Szegeden. Addig ott, csütörtöktől pedig már itthon edzhetek.

Milyen az, hogy apud ül az edzői székben?

Nekem mindenképp pozitívak a tapasztalataim, sokat segít, hogy fejben fel tud készíteni, és sokat beszélgethetünk a versenyzésről, az ellenfelekről.

Nem minden évben lesz Eb Újvidéken és vb Budapesten. Távolabbi tervek?

Felnőtt szinten is szeretnék még birkózni, s annyi versenyre járunk, amit saját költségvetésünkből meg tudunk oldani. El szeretnék jutni a Balkán-bajnokságra és a tunéziai mediterrán bajnokságra is.

„Iszonyat ez a terhelés”

Ákos, te edzőként hogyan láttad a kötöttfogást és a női birkózást? Mintha egy kicsit foghíjas lett volna a mezőny…

Szerintem korai is volt a verseny, de a másik dolog az, hogy az UWW négy napra akkreditáltatja a birkózókat, az pedig napi 180 euró. Ide olyan versenyzőket hozni, akik nem éremesélyesek, nagy luxus. Újvidékre tehát a legjobbakat hozták el, ezért ugyanolyan nehéz volt ez a verseny, mintha dupla ennyien lettek volna. Meg merem kockáztatni, hogy a most látott versenyzők közül sokan az olimpián is ott lesznek, ezért tehát színvonal megfelelő volt.

Csoda-e az, hogy a kötöttfogású csapatversenyt nem az oroszok, hanem a grúzok nyerték meg?

Szerintem nem, az oroszok nyilván néhány versenyzőjüket „tartalékolták”, mert a közelgő felnőtt-Eb-n szeretnék őket indítani. Köztudott, hogy az orosz birkózófilozófia szerint nem lehet egy évben több tornára felkészíteni a versenyzőket. Az is közrejátszhat, hogy közeleg az olimpiai selejtező. Nem igazán vagyok annak a híve, hogy a birkózókat évi 200–250 nap válogatott szintű terhelésnek tegyék ki. Ez olyan iszonyatos tempó, hogy a végére kiégnek. Hétről hétre, hónapról hónapra nemcsak fizikailag, de pszichikailag is óriási megterhelés.

Az egyik legjobb produkció mindenképp Lévai Zoltáné volt, aki addig űzte-hajtotta a döntőben orosz ellenfelét, hogy 10 másodperccel a lefújás előtt csak elkapta valahogy. Szerinted is egy leendő felnőtt világbajnokot láthattunk most?

Ennél azért egy kicsit összetettebb a birkózás. Mindenesetre a „Lévai-birkózógyár” egy igen elszánt, nagy munkabírású versenyzőjét láthattuk, akire most nagyon odafigyelnek.

Anna említette, hogy tervben van a Balkán- és a mediterrán bajnokság is, és köztudott, hogy ezt a saját zsebedből kell finanszíroznod, ráadásul ott van kisebb lányod, Orsolya is, aki szintén birkózó. Hogyan győzöd?

Eb-re vagy vb-re csak akkor tudunk eljutni, ha épp hazai vagy magyarországi rendezésű, és nem kell kifizetni a teljes összeget. Besegít a város, a nagyszülők, mindenki, de inkább olyan tornákat kell megcélozni, ahol sikeresek is tudnak lenni, mert annak nincs értelme, hogy több ezer eurót költsünk olyan megmérettetésre, ahol „agyonverik”. A kisebb versenyek emberi léptékűek, kisebb a részvételi díj is, ezt egy kis önkormányzati vagy szponzori segítséggel ki tudjuk gazdálkodni. Ezeken meg lehet csípni egy-két érmet, ami növelheti az önbizalmat, s aki elhivatott és akar, annak meg kell adni a lehetőséget a nagyobb versenyekre. Magyarországon a női birkózás is fejlett, tehát nem kell messzire menni, de Annának volt egy könyök- és egy bokasérülése, ez másfél évre visszavetette, bár a serdülőknél magyar bajnok volt.