2024. március 28., csütörtök
SZABADKAI HISTÓRIÁK

A száműzött turul

Múlt heti tárcánkban felelevenítettük a százhetven évvel ezelőtt lezajlott kaponyai csatát. Ahogy megírtuk, a győzelem nemcsak Szabadkát mentette meg a szerb felkelőktől, hanem Szegedet is. Felmerül azonban a kérdés, hogy a Tisza menti város lakói mennyire tartották emlékezetükben a csatát. Vajon az évfordulókon megemlékeztek-e arról, hogy a szabadkaiak helytállásának köszönhetően menekült meg a szabadságharc egy kritikus szakaszában? A kérdésre egy kilencven évvel ezelőtti újságcikkből kaphatunk választ.

A Délmagyarország című neves szegedi napilap 1929. március 1-jei számában így írt a csata jelentőségéről:

„Március 5-én lesz a kaponyai csata 80-dik évfordulója. Szabadka határában a kaponyai csárda mellett 1849. március 5-én megállította a délvidéki szerb hadosztály további előnyomulását és mintegy bevezetője volt a Perczell Mór tábornok diadalmas hadjáratának a délvidéken. Ez a kaponyai csata jelentősége.

Amikor a bácskai honvédhadtest 1849 január végén kivonult a verbászi táborból és a Felsőtiszához rendelték, a magyar állam ellen fellázadt szerbek újból mozgolódni kezdtek. A február 1-ei, Zentán rendezett vérfürdő után kezükre jutott csaknem az egész Bácska. Most már Szabadka és Szeged elfoglalása volt minden törekvésük. Az volt a céljuk, hogy Szabadka és Szeged elfoglalása után Jelasics hadtestével egyesüljön a szerb hadosztály és együttes erővel induljanak Debrecen ellen. A szerb hadosztálynak ezt a tervét hiúsította meg a kaponyai győzelem. Szabadka védelmével Gaál László alezredes honvédhadosztályát bízták meg. Segítségére jött Szegedről az 5. honvédzászlóalj, de ezzel együtt sem volt Gaál ezredesnek háromezer embere” – olvashatjuk a lapban.

A csata rövid ismertetése után magát a győzelmet méltatták, és megemlítették a csata néhány hősiesen harcoló egységét.

„A magyar vitézség és a magyar leleményesség fölényes győzelmet aratott a szerb tulerővel szemben. Az említett csapatokon kívül különösen kitüntették magukat a Pál Antal, a későbbi bácsmegyei alispán vezetése alatt álló bácskai feketesipkások és Czintula Antal őrnagy parancsnoksága alatt harcoló mozgó nemzetőrség, meg a budai gránátosok” – írta a Délmagyarország.

Az újságcikkben olvashatunk az 1899-ben felállított szabadkai emlékműről is, valamint egy kezdeményezésről, amelyet a trianoni határok meghúzásával Magyarországon ragadt szabadkai honvédek indítottak el.

„Szabadka város közönsége a kaponyai csata fél évszázados évfordulója alkalmából a város főterén a nemzeti kaszinó épülete előtt díszes obeliszket állított a kaponyai hősök emlékezetére. Ezt az emlékművet a szerbek 1919-ben megcsonkították, megfosztották díszétől. A megcsonkított, meggyalázott emlékmű tetején már nem őrködik a turul kiterjesztett szárnyakkal. Szabadkáról száműzték a magyar turult. A kaponyai csata 80-dik évfordulója alkalmából mozgalom indult meg, hogy a Szabadka városából száműzött turult Szabadka magyar területén, Kelebia községben állítsák fel. A volt szabadkai 6. honvéd gyalogezred bajtársi szövetsége az ezred hősi halottainak éppen Kelebián óhajt emlékszobrot állítani és ennek az emlékműnek méltó dísze lenne a magyar turul. Akik az eszmével rokonszenveznek, juttassák el adományaikat mielőbb az emlékbizottsághoz.”

Sajnos a Délmagyarország későbbi számai nem írnak arról, hogy vajon a kezdeményezés végül sikerrel járt-e.