Kétségtelen, hogy a hét legfontosabb világpolitikai eseménye Donald Trump amerikai elnök és Kim Dzsong Un észak-koreai vezető Hanoiban megtartott találkozója volt, amely két nap után, csütörtökön váratlanul megszakadt. Arra kérdésre, hogy pontosan mi történt a színfalak mögött, belátható időn belül valószínűleg nem kapunk érdemleges választ. Találgatni tudunk csupán. Azt, azonban mindenképpen figyelembe kell venni, hogy két merőben eltérő ország vetője találkozott Vietnamban, akiknek életútja teljesen más irányt mutatott, mielőtt Szingapúrban, majd most Hanoiban keresztezték volna egymást. A négyszemközti találkozóknál az emberi személyiség, jellem és világnézet komoly tényezőkké lépnek elő. Ezért, hogy a felsorolt szempontokra rávilágítsunk, Plutarkhosz Párhuzamos életrajzaihoz hasonlóan, a napilap nyújtotta szűk keretek közé szorítva, megpróbáljuk felvázolni és párhuzamba állítani a találkozó két főszereplőjének politikai pályáját.
ÜZLETEMBER A FEHÉR HÁZBAN
Donald John Trump pályája, Kim Dzsong Un életével ellentétben, nyitott könyv. Már elnökké választása előtt is széles körben ismert személyiség volt, akit hatalmas médiafigyelem övezett. Életéről számos könyv, újságcikk, dokumentumfilm készült. Trump 1946. június 14-én született, tehát idén tölti be hetvenharmadik életévét. Ez azt jelenti, hogy ő és Kim Dzsong Un között közel negyven év a korkülönbség. Trump kora egyébként is meghatározó tényező életében. Ennek köszönheti, hogy egy rekordot már most magának tudhat: jelenleg ő az Amerikai Egyesült Államok legidősebb elnöke. Idős kora és konzervatív politikai beállítottsága ellenére elnöksége kicsit sem nevezhető szokványosnak, vagy hagyománytisztelőnek. Ha kell több évtizedes íratlan szokásokat és elődei által nehezen kivívott megállapodásokat is képes felrúgni, hogy érvényre juttassa elképzeléseit.
Pedig Kim Dzsong Unhoz hasonlóan az ő életpályájának kezdete sem ígért politikai karriert. Sőt Trump elnökké választásig semmilyen politikai tisztséget nem töltött be. A Fordham Egyetemen tanult, majd a Pennsylvaniai Egyetemen szerzett közgazdaságból alapfokú diplomát, 1968 májusában. Ekkor zajlott a vietnami háború. Életkora miatt nagy volt az esélye annak, hogy a sok amerikai fiatalhoz hasonlóan őt is besorozzák katonának. Ez, azonban nem következett be. A rossz nyelvek szerint, mindezt apja Fred Trump megfelelő helyekre eljuttatott kenőpénzeinek köszönhette. Így az egyetem után a katonáskodás helyett az ingatlan szakmában próbálta ki magát. Apjánál tanulta ki a mesterség rejtelmeit, majd a nem csekély családi vagyonra támaszkova egyre nagyobb szabású vállalkozásokba fogott. Trump elmondása szerint életét alapvetően meghatározta Roy Cohntól, egy alvilági körökben is otthonosan mozgó ügyvédtől kapott tanács, amely így szólt: "Hogyha érvényesülni akarsz, akkor az a fő szabály, hogy tudj támadni, visszavágni és sosem sajnálkozni."
A hetvenes években ingatlan fejlesztésekbe kezdett New Yorkban. Számos régi, lelakott házat és lakást vett meg amelyet felújított, majd nagy haszonnal eladott. A nyolcvanas években Atlantic Cityben kaszinók és szállodák építésébe fektetett be. A kilencvenes években pedig a szórakoztató iparba tört be. Többek között Trump cégei rendezték meg a Miss Universe és a Miss USA szépségversenyt. Ettől kezdve egyre többet szerepelt a médiában és több kisebb filmszerepben is felbukkant. Üzleti ügyeiben következetesen tartotta magát a Cohntól kapott tanácshoz. Üzleti vállalkozásai azonban gyakran torkollottak csúfos bukásba. Az egyik ilyen kudarc éppen a sporthoz, pontosabban az amerikai futballhoz kötődik. A nyolcvanas években elvásárolta az NFL mellett létező USFL ligát, hogy aztán a két szervezetet egyesítse, de végül csődbe vitte a ligát. Ugyanígy szerepel kudarcainak listáján megszűnt vodka márka, légitársaság és egyetem is. Üzlettársai gyakran vádolták azzal, hogy fontosabb számára, hogy neve rajta legyen egy épületen, vagy a lapok címlapjára kerüljön, mint hogy pénzt keressen. Ennek a szemléletnek, pedig a csődbe jutott vállalkozások befektetői és dolgozói látták a kárát.
2012-ben fontolgatta, hogy indul az elnökválasztásokon, de végül 2015. június 16-án jelentette be, hogy indul a jelöltségért. A többi, ahogy mondani szokták már történelem, amit mindannyian a televízió képernyője előtt és a világhálón követhettünk nyomon.
Trump elnöksége lassan véget ér. 2020-ban újból megméretteti magát a választásokon. És bizony számos kudarcot tudhat maga mögött. A beígért mexikói falat a képviselőház ellenállása miatt egyelőre nem sikerült felépíttetnie. Elnökségét végigkísértette az orosz befolyásolási vád. Számos közeli munkatársa otthagyta, és tettek igen lesújtó nyilatkozatot a Trump adminisztrációban uralkodó állapotokról, és magáról az elnökről. Így Donald Trumpnak Kim Dzsong Unnhoz hasonlóan érdeke egy látványos külpolitikai siker szülessen. A Fehér Ház már jelezte nyitottak a tárgyalások folytatására. De nem csak az ő érdekük, hanem a világ érdeke is, hogy a két felvázolt életút tovább keresztezze egymást a tárgyalóasztalnál, mert egy háborúnak beláthatatlan következményei lennének.
A NAGY UTÓD
Minden életrajz a születési dátummal kellene, hogy kezdődjön, de az a tény, hogy Kim Dzsong Un Észak-Koreában, a világ egyik legelzártabb országában, született megnehezíti a dolgunkat. Születési dátuma, ahogy életének számos pontja bizonytalan. A kommunista országban a vezető születésnapja hivatalosan 1982. január 8-án van. Dél-koreai titkosszolgálati források, azonban tudni vélik, hogy Kim Dzsong Un valójában egy évvel később született. Úgy gondolják, hogy a dátumot propagandacélokból, szimbolikus ok miatt változtatták meg. 1982-ben volt ugyanis Kim nagyapjának, az államalapító Kim Ir Szen születésének hetvenen éves, apjának Kim Dzsong Ilnek pedig hivatalos születésnapjának negyven éves évfordulója. Amerikai értesülések szerint viszont a valódi születésnap 1984. január 8-ára esett. Bárhogy is történt annyit megállapíthatunk, hogy Kim Dzsong Un harmincöt év körüli, tehát a politikában még fiatalembernek számít. Hatalomra kerülésekor éppen fiatal életkora kapcsán sok elemző gondolta róla, hogy reformer vezető lesz belőle. Nem is tévedhettek volna nagyobbat.
Pedig diákévei valóban biztató jeleket mutattak. 1993 és 1998 között a svájci főváros közelében lévő angol nyelvű nemzetközi iskola diákja volt Pak Un álnéven. Az egykori osztálytársainak visszaemlékezési arról árulkodnak, hogy a fiatal Kim igen jól beilleszkedett a nyugati környezetbe. Sok barátja volt. Politikáról soha ne beszélt. Az Egyesült Államokra nem tett bíráló megjegyzéseket, sőt rajongott a hollywoodi színészekért. Osztálytársai előtt gyakran utánozta Jean-Claude Van Damme és Jackie Chan karate mozdulatait. A filmek mellett megszerette a kosárlabdát. Kedvenc csapata a Chicago Bulls volt. Sok barátot szerzett, akik csendes, visszafogott és humoros fiúként emlékeznek vissza rá. Egyikük azonban elmesélte róla, hogy, amikor vendégségben voltak nála svájci otthonában, a személyzet egyik tagját durván leszidta, csak azért mert nem találta elég melegnek a felszolgált spagettit. Talán éppen a nyugaton eltöltött ifjú évei szolgálnak magyarázatot, arra, hogy miért pont ő lett az első Észak-koreai vezető, aki hajlandónak mutatkozott tárgyalóasztal mellé ülni, a nagy ellenségnek számító Egyesült Államok vezetőjével. A svájci évek után 2002 és 2007 között a nagyapjáról elnevezett phenjani Kim Ir Szen Egyetemre járt. Ezt az intézményt a Koreai Munkapárt vezetőinek gyerekeinek tartják fenn.
Kim Dzsong Un, Kim Dzsong Il legkisebb fia. Így nem számított komoly tényezőnek az utódlásban. A helyzet azonban az évek során megváltozott. Kim Dzsong Il kedvenc fia Kim Dzsong Nam 2001-ben kegyvesztetté vált, miután Japánban letartóztatták, mert hamis útlevéllel lépett az országba. Kim Dzsong Un másik bátya pedig azért minősült alkalmatlannak, mert az apa gyengének tartotta. Kim Dzsong Un apja 2011. december 17-én bekövetkezett halála után került az ország élére. Az új diktátor azonban fiatal és tapasztalatlan volt. Az, hogy a hatalomátvétel zökkenőmentesen lezajlott, azt nagybátyának Csang Szongthek köszönhette, aki fontos tanácsokkal látta el.
A „Nagy utód”, ahogy az új vezetőt szólították, gyorsan megmutatta, hogy semmiben sem különbözik elődeitől. Hatalomra jutása után a becslések szerint mindegy százötven embert végeztetett ki az édesapja idejéből megmaradt pártvezetőkből és katonatisztekből, mert veszélyesnek ítélte őket hatalmára nézve. Erre a sorsra jutott Csang Szongthek is. Kim Dzsong Un állítólag légvédelmi ágyúval lövette agyon, majd holttestét lángszóróval égettette el. Hatalmát így senki nem meri megkérdőjelezni országában.
Az Észak-Koreából kijutó hírmorzsák arról árulkodnak, hogy éhség tombol az országban, így Kim Dzsong Unnak most égető szüksége lenne az országát sújtó gazdasági zárlatok feloldására. Mindeközben arra törekszik, hogy világpolitikai befolyásának egyetlen zálogát, az atomrakétákat ne vagy csak komoly eredmények árán keljen feladnia. Sajtóhírek szerint a mostani tárgyalások is éppen e miatt szakadtak meg. A gazdasági nehézségek azonban nem szűnnek meg egyhamar, így a kudarc ellenére Kim Dzsong Unnak érdeke a tárgyalások folytatása.
