Mindössze néhány négyzetkilométerre zsugorodott az Iszlám Állam (IÁ) terrorszervezet által 2014-ben kikiáltott „ország” (kalifátus) területe. Pedig az induláskor még nagy terveket szövögettek a dzsihadisták. Előbb gyorsan elfoglalták Szíria keleti és Irak nyugati részét, majd bejelentették igényüket az egész világra. Mindent uralmuk alá akartak hajtani. Nem sikerült. A terv sem, amivel létrehozóik Szíria esetében megbízták őket.
A Közel-Keleten ugyan nagy fölfordulást okoztak, a Bassár el-Aszad államfő vezette szíriai rezsimet azonban nem sikerült megbuktatniuk. A szépreményű harcosok végül kegyvesztettekké, ellenséggekké, páriákká lettek, a sehol el nem ismert államukkal együtt.
Az Aszadék ellen uszított egyéb lázadó (valójában iszlamistákból verbuvált terrorista-) csoportok is kudarcot vallottak. Nagy részüket fölszámolták, a meghódított területeket visszaszerezték tőlük. A hárommillió lakosú Idlíb kivételével. Ebben az északnyugat-szíriai tartományban még tartja magát a Hajat Tahrir al-Sám (korábban an-Nuszra Front) szélsőséges szervezet 70–80 ezer fanatikusa, ám a kormányerők átfogó támadása ellenük is megindulhat. Bár a szembenállók tavaly tűzszünetet kötöttek, a Moszkva és Teherán által segített szíriai hadsereg már készül a tartomány visszafoglalására.
Addig is elvégezne egy könnyebb munkát: hamarosan hozzá akar kezdeni a kalifátus utolsó maradványának felszámolásához. Az esélyek biztatóak, hiszen csak néhány falut kell felszabadítani, Szíria délkeleti részén (az Eufrátesz völgyében), nem messze az iraki határtól.
A hadműveletbe ismét bekapcsolódnak a zömében kurdokat tömörítő Szíriai Demokratikus Erők (SDF) is. Az Egyesült Államok által támogatott kurdok az elmúlt években látványos sikereket értek el mind az Aszad-rezsim ellen küzdő csoportokkal, mind az IÁ-val szemben vívott harcokban. Ennek köszönhetően Szíria területének negyedét vonták ellenőrzésük alá.
Főként az Eufrátesztől keletre elterülő, földgázban és kőolajban gazdag vidékek kerültek a kezükre. Aszad katonái inkább a folyótól nyugatra fekvő hatalmas térségeket tisztították meg az IÁ és a dzsihadista mozgalmak maradékától. Délkelet-Szíriában korábban megpróbáltak átkelni az Eufráteszen is, hogy visszavegyék az iraki határig terjedő országrészt, ám az amerikaiak vezette nemzetközi koalíció légicsapásokkal megállította őket. Washington lezárta előttük a kurd körzeteket.
Ezúttal talán engedékenyebb lesz. Az IÁ fennhatósága alatt maradt néhány település ugyanis az Eufrátesz keleti, vagyis kurd részén található. Ám a Fehér Házat ez mintha már nem foglalkoztatná. Inkább arra készül, hogy sietve kivonja mind a kétezer katonáját Szíriából.
Bár fogadkozik, hogy kurd szövetségeseit nem hagyja cserben, nem tudni, miként viszonyul hozzájuk a jövőben.
Donald Trump amerikai elnöknek mindenestre már fontosabb azzal hencegni, hogy legyőzték az IÁ-t (s hazaviszi a csapatait), mint a kurdokkal bíbelődni, akik ráadásul autonómiát akarnak. Hazájában sokan tapsolták meg a bejelentését. Szíria is örül az amerikai katonák távozásának, ám mások álságosnak tartják Trump győzelmi ódáit. Meggyőződésük ugyanis, hogy az IÁ-t épp Washington hozta létre (Ankara közreműködésével). Csak idővel a fejére nőtt.
A szíriai háború már nyolcadik éve tart, amiből az IÁ rettegett kalifátusa is jócskán kivette a részét. A fanatikusok állama ugyan hamarosan eltűnik, de a terroristák egy része megmarad. Szétszórtan az országban és a világban, ahol merényletekre, emberrablásokra vállalkozhatnak.
Uralmuk egy-egy terület fölött azonban az utolsókat rúgja. A háború is a végéhez közeledik. Az országban javul ugyan a biztonsági helyzet, illetve a lakosság ellátása alapvető áru- és élelmiszercikkekkel, gyógyszerekkel, ám továbbra is rengeteg a gond, könny, fájdalom, düh és a gyűlölet. Ennek ellenére a túlélők bizakodóak. Sokan már az újjáépítésre, a menekültek millió pedig a hazatérésre készülnek. Nem biztos, hogy házukat, otthonukat, rokonaikat, barátaikat, ismerőseiket megtalálják. A pusztítás ugyanis legalább 300 ezer ember életébe került, de az is lehet, hogy félmillióéba. Aszad túlzónak tartja a becsléseket. Szerinte a halottak száma inkább tízezrekre tehető.
Azzal viszont egyetért, hogy az anyagi kár óriási: dollárszázmilliárdokban mérhető, amit csak tetéz, hogy a gazdaság is romokban hever. Ennek egyik következménye, hogy az egykor 23 millió lakosú Szíriában jelenleg már csaknem 9 millió embernek nincs se képzettsége, se állása. Talán nemsokára lesz, mert a győztesek újjá akarják építeni az országot.
Kérdés, miből. Az viszont egyáltalán nem kérdés, hogy Aszadék a győztes oldalra kerülnek. Az sem vitás, hogy ki kell fizetniük a külső segítőiket. Moszkvát és Iránt az elsők között, de Ankarának is kell adni valamit. Az utóbbi követeli a kurdok megzabolázását is. Fő célja a népcsoport függetlenségi törekvéseinek blokkolása. Attól tart, hogy ha a szíriai kurdok követik az iraki sorstársaik útját (akik 2017-ben népszavazáson döntöttek az önállóságról), az felbátoríthatja a Törökországban élő 12 millió nemzettársukat, s ők is saját államot akarnak.
Ezt megelőzve Ankara szeretné elérni, hogy a török határ közelében, szír oldalon – kurd fegyveresektől mentes – biztonsági zónát hozzanak létre. Nem tudni, mi erről Oroszország és Irán véleménye. Ám az nyilvánvaló, hogy nélkülük nem lehet rendezkedni Szíriában, amely földrablásnak tartja a török javaslatot, és hallani sem akar róla.
Az csak sejthető, hogy Moszkvának és Teheránnak, de Washingtonnak sem érdeke a hősiesen harcoló szíriai kurdok megalázása, kisemmizése, miként Törökország regionális szerepének felértékelése sem. Ezért valószínűbbnek tűnik a kiegyezés Damaszkusz és a kurdok között a valamit (esetleg területeket) valamiért (például részleges autonómiáért) elv alapján.
