2024. március 28., csütörtök

Vasutasaink francia szuronyok közt

Legtöbben bizonyára jártak már a pályaudvaron. Valaki azért ült a váróteremben, mert valamelyik ismerőse, rokona érkezését várta, valaki pedig azért, mert maga is az egyik vonatjáratra váltott jegyet. Várakozás közben gyakran találkozunk a vasúti dolgozókkal, mozdonyvezetőkkel, jegyellenőrökkel vagy éppen a váltókezelőkkel. Kevesen hinnék el, hogy száz évvel ezelőtt pont a szabadkai vasutasok voltak a magyar érdekvédelem kulcsfigurái a szerb csapatok által alig néhány hónapja birtokba vett városban.

1919. február 21-én a „szerbek által be nem tartott, fegyverszüneti szerződési kötelmek, a tulkapások, a közigazgatási tisztségviselők, botbüntetések, a tisztviselőkkel és szervezett munkásokkal való erőszakos bánásmód” miatt sztrájkba kezdtek a délvidéki vasutasok. A munkabeszüntetés, az akkor szerb megszállás alatt lévő Temesvárról indult el.

„Leadott körtáviratként, Temesvárról – Szőregig.

A magyarországi szociáldemokrata párt vezetősége a Vasutas Szövetséggel a szerb erőszakoskodások miatt elhatározta, hogy pénteken délelőtt 10 órától a munka és forgalom teljesen beszüntettessék. Felhívjuk a csatlakozásra. A vonatok tartózkodási helyükön megállanak, a 711-es (Temesvárról-Szegedre érkező) személyvonatot kérjük a végállomásra továbbítani. A temesvári szervezet” – értesítették táviratukban a Magyar Vasutasok Szövetségnek szegedi helyi csoportját a temesvári vasutasok.

A temesvári vasutasok szabadkai munkatársaikat is tájékoztatták a sztrájkról. A hír hatására 14 órakor a szabadkai MÁV Üzletvezetőség teljes területén beszüntették a munkát a vasutasok. Az akcióhoz csatlakoztak a város gyári munkásai, a postások és a közhivatalnokok is. A szabadkai vasutasok munkabeszüntetése már a sztrájk napján incidenst okozott Szegeden, amelynek főszereplői a várost megszállva tartó francia katonák egy csoportja volt.

„Szabadka felé péntek délután negyed négykor a franciák erőszakkal indítottak el egy vonatot a rókusi fűtőházból. Ugyanis 600 francia katona utazott haza szabadságra Fiumén keresztül. A fűtőházban pihent egy szabadkai vonatkísérő csapat, amelynek már tudomása volt a sztrájkról. Haza kellett volna menniök, azonban a sztrájkra való tekintettel nem akartak indulni. A franciák, amikor megtudták, hogy a személyzet nem akar vonatra lépni; Kátay Gyula állomásfőnököt, Bérczy Gyula forgalmi tisztet és Lipistyák főhadnagy, állomási parancsnokot szuronyok közé fogták és kiadták a parancsot, hogy a vonatnak félórán belül indulni kell. Erre a személyzet elindult Röszke felé. A vonat további sorsáról hír nem érkezett” – írta a Délmagyarország című szegedi napilap az esetről.

Temesvár és Szabadka után Pécs és Zombor vasutasai is csatlakoztak a sztrájkhoz. A Magyarországi Vasutasok Szövetségének budapesti, aradi és szegedi helyi csoportjai a támogatásukról biztosították a délvidéki társaikat.

A szerb hatóságok erőszakkal törték le az ellenállást. A legnagyobb túlkapások február 24-én éppen városunkban történtek.

„500 szabadkai vasutast letartóztattak, 40 vasutast véresreverve végighurcoltak a városon és plakátokon értesítették a sztrájkolók hozzátartozóit, hogy családjaikat kitiltják a megszállott területekről” – tudósította a Délmagyarország.

Az erőszak és a fenyegetés megtette hatását. A szabadkai vasutasok, ahogy a temesváriak és a zomboriak is, még aznap felvették a munkát. A pécsiek tovább kitartottak, és csak március 12-én kezdtek el dolgozni. Így a sztrájk anélkül, hogy elérte volna célját, véget ért.