2024. április 24., szerda

Senki sem maradt éhes

Disznótorban Topolyán

A farsangi időszak a lakomák, esküvők ideje volt hajdanán, és a disznótorokat is ekkor tartották. A téli esküvőknek több oka is volt, de az egyik az, hogy kellett a hús a lakodalomba, kellett a hízott disznó. Régen, s nem is olyan régen – e sorok írójának gyermekkorában is – a családok, a rokonok egyeztettek, hogy hol mikor kerüljön sor erre a téli tevékenységre: így segíteni tudtak egymásnak a munkában, meg szinte mindig volt kóstoló is a háznál.

A szalmával való pörkölés felidézése

A szalmával való pörkölés felidézése

Egy ötven évvel ezelőtt használatos pörkölőt is bemutattak

Egy ötven évvel ezelőtt használatos pörkölőt is bemutattak

Érkezik az áldozat

Érkezik az áldozat

Tóth József böllér megkezdi a bontást

Tóth József böllér megkezdi a bontást

Készül a kolbász

Készül a kolbász

Pásztor István és Kislinder Gábor a böllérekkel is beszélgetett

Pásztor István és Kislinder Gábor a böllérekkel is beszélgetett

Több százan érkeztek a finom reggelire

Több százan érkeztek a finom reggelire

A disznóölést hajnalban kezdték, s a segíteni érkezőket először is pálinkával kínálták meg. A legügyesebb férfi szúrta le a disznót, és aztán ő is bontotta fel. Amelyik családban nem volt ilyen ügyes férfi – de általában volt –, ott böllért fogadtak. Miután leszúrták a disznót, megperzselték, a szőrét lekaparták, majd a disznó bontása következett.
A disznóvágás folyamatában voltak külön női és férfimunkák. A leölés meg a bontás a férfiak dolga, a kolbász, hurka, disznósajt készítése is, az asszonyok feladata a bél tisztítása, a főzött töltelék elkészítése volt, valamint a friss ételek biztosítása is, mert a nehéz, tempós munka mellett az evésre és ivásra is gondolni kellett. A kiadós reggeli, ebéd után az esti órákban a fenséges vacsorára megérkezett a népes rokonság is. A hagyományos, gazdag disznótoros vacsora orjalevessel kezdődött, töltött káposztával, sült hurkával, kolbásszal, pecsenyével folytatódott, és hájas kiflivel, fánkkal fejeződött be.

– Egyre kevesebb háztartásban vágnak disznót manapság, főként nem hagyományos módon, így nem csoda, hogy az elmúlt években igazi közösségi eseménnyé nőtte ki magát a Gazdakör rendezvénye, szinte minden évben többen vesznek részt rajta. Előző nap már két 125 kilogrammos sertést levágtak a böllérek, hogy mindenkinek jusson a finom falatokból. Ami véleményem szerint tényleg hagyományos, az a disznótorunk hangulata: az elhangzó történetek, sztorik, a jó hangulat, hiszen a XXI. században ritka már az olyan disznóvágás, amelyen összejönnek a rokonok, szomszédok, barátok – mondta Tomik Nimród, a Topolyai Gazdakör alelnöke, amikor szombaton értékelést kértünk az esemény egyik főszervezőjétől. A kellemetlen ködös, nyirkos időjárás ellenére jó hangulatban, nagy érdeklődés közepette folyt a munka és a társalgás. Az eseményre csaknem négyszáz vendég érkezett.

A Topolyai Gazdakör, az önkormányzat támogatásával az idén hetedik alkalommal szervezett hagyományos  disznóvágást, disznótort, s végül bált a Vásártéri Otthonban.

Szombaton kora reggel az otthon épülete előtt Siska Béla és Tóth József főböllérek és segédeik, a hagyományokat tiszteletben tartva vágták le és bontották fel a hízót. A szalmával való pörkölést és a fapörkölőt is bemutatták az érdeklődőknek, s a délelőtt folyamán az érkező vendégsereg szeme láttára dolgozták fel a húst a szakavatott kezek. A sertést orjára szedték szét, s ahogyan régen, az állat minden részét felhasználták, a szalonnájából kisült a zsír, és töpörtyű is készült.

– A földön történt a disznó szétszedése, orjára szedtük, valamikor is így történt, nagyon szerettük az orjalevest. Mostanában otthoni vágáskor már felemeljük disznót. A hagyomány szerint a földön folyik a munka, le kell vágni a disznó fejét, levenni a két lapockát, a két sonkát, majd megfordítani, és a hátáról az egész szalonna kerül az asztalra. Aztán kell vágni a gerincet két oldalról, jobbról, balról végig. Utoljára jön ki a bél. Ez volt régen, de mi a könnyebb módot választjuk, már a hasáról szedjük szét a hízót – mesélte a nagy kést pár percre letéve Tóth József, aki hivatásos böllér, de mint mondta, már 4-5 éves gyerekként belekóstolt a disznóvágás különös világába.

– Nekem már akkor nagyon tetszett, szaladgáltam a munkálkodók körül, és figyeltem, lestem, majd felnőttként egy professzionális hentestől tanultam. Szeretettel, kedvvel csináltam mindig ezt a munkát, az idős hentes elárult pár titkot, vettem szerszámot, és azóta böllérkedem. A régi disznótor ünnep volt, összejött a család, a rokonság, az utcabeliek, a disznó hetven százalékát megették, de hát a következő hétvégén máshol volt disznóvágás, és ez így ment egész télen. Most már elviszik böllérhez, és pár óra múlva mennek a húsért. Nincs kotla, nincs nagy asztal a mai háztartásokban, a legkönnyebb az, hogy elviszik, kifizetik a munkát, és viszik haza a disznóhúsból készült termékeket – hallottuk a mestertől.

A topolyai Mezőgazdasági Iskola hentes és élelmiszeripari technikusi szakának diákjai is besegítettek a feldolgozásba és a finom falatok elkészítésébe, felszolgálásába is. Jó gyakorlat volt ez számukra, hiszen háztáji disznóvágást szinte csak ezen a rendezvényen láthatnak.

A konyhában az asszonyok, diáklányok serénykedtek: reggelire májat, tokaszalonnát, vért és lepényt sütöttek, de pálinkával, meleg teával, forralt borral és friss lángossal is kínálták az érkezőket.

A délelőtti órákban számos tartományi, községi elöljáró, a helyi közösségek képviselői mellett Kislinder Gábor polgármester és Pásztor István, a VMSZ elnöke is megjelent a rendezvényen.

– Fontos, hogy az emberek találkozzanak és kicsikét fölengedjenek, hogy szót váltsanak. Ebben nagyon fontos a civil szervezet munkája és fontos az a támogatás, ami érződik a civil szervezet mögött az önkormányzat részéről – mondta a topolyai disznótorban a VMSZ elnöke.

Egész nap folyt a munka a Vásártéri Otthonban, hiszen este klasszikus disznótoros vacsorával várták a Gazdakör báljába a vendégeket.