Az utókor boldogtalan fiai

Sándor Zoltán: A gonosz átváltozása

Mák Ferenc

2019. február 18., 18:03

Kommentek száma 0  A cikkhez tartozik képgaléria  Megjelent nyomtatásban

Sándor Zoltán tollából Otthon címmel döbbenetes erejű elbeszélést olvastam a Magyar Szó Naptár 2019 című kiadványban. „Titokban mindig fa szerettem volna lenni – áll az írás bevezető soraiban. – Ezeregy szállal kapaszkodva az alattam lévő rögökbe, méltóságteljesen állni egy helyben, és kinyújtott karral magasodni az ég felé. A földhözkötöttség biztonságos állapotából figyelni a világot magam körül.” Hangleütésében Sándor Zoltán írása a magyar ősepika égig érő fájának mítoszához közelít, amelyben a hős vándorlegény – a lombjai közé emelkedve, a gonosz erőkkel sikeresen megvívott küzdelmei nyomán – bebizonyíthatja életrevalóságát, egyszersmind megelőlegezve ezzel népe-nemzete, a magyarság történelmi küldetésének beteljesítésére való rátermettségét is. Innentől akár gyönyörű is lehetne a történet. Csakhogy a nevezett fa, a diófa valahol a sokat szenvedett Bánság közepén áll, s az emlékezet-közeli, rémült időkben ágaira a szerb partizánok „elrettentés gyanánt” a felesége és kislánya szeme láttára egy idős embert akasztottak föl. A küzdelemben fölmagasztosuló hős helyett Sándor Zoltán elbeszélésében a nép fia alantas indulatokból sarjadt gonoszság áldozata lett, úgy, hogy esélye nem volt a méltó megméretésre, az égi és a földi hatalmak között zajló küzdelemben történő helytállásra. A szerző így foglalta össze írása tanulságát: „bizonyos mértékben a múlt kétségtelenül meghatároz bennünket, és ettől nem szabadulhatunk”, s ennek kimondásával egyszerre új távlatokat nyitott jelenkori irodalmunk művelői számára.

Művészetek Háza, Veszprém, 2018, 116 oldal

Adott volt tehát a hangulat és az életérzés, amelynek a szerző A gonosz átváltozása című elbeszéléskötetében kibontakozási lehetőséget teremtett. Amíg Sándor Zoltán korábbi elbeszéléseinek hősei láthatatlan és kitapinthatatlan erők brutalitásai nyomán saját világuk útvesztőiben vergődtek – egyként kárhoztatva a lelkük mélyén támadt tehetetlenség érzését, és a le nem írható, meg nem nevezhető, külső hatalmaktól elszenvedett kényszereket –, addig novellistánk új korszakában megjelent a pontosan leírható és megnevezhető kegyetlenség, a háború, a terror teremtette világ borzalma. A címadó elbeszélés, A gonosz átváltozása elején a nádasból rongyokba bugyolált férfi lépett az országúton ballagó szekér elé, „szakadozott nadrágját kócmadzag tartotta, koszos ingjén lyukak éktelenkedtek, kopottas kalap volt a fején”. Villanásnyi az egész, csak a döbbenet, a rémület, a félelem marad utána – s egy, a terheit cipelő világ, amely lehetőséget ad, teret biztosít a gonosz térhódításának, hatalma kibomlásának. Innentől azután minden emberi történet a gonosz alakváltásaiban jelenik meg: az otthonát elhagyni kényszerülő vendégmunkás fájdalmas elveszettsége a nagyvilágban, a magányos ember menedékhelyen töltött ünnepeinek ridegsége, a terror nyomán támadt halálfélelem túszai a vendéglőben, vagy a családját elhagyó, hét évig a világban zavarodottan bolyongó férj érzésektől és érzelmektől elhagyott kallódása mind-mind a világra, a mindennapjainkra rászabadult gonoszság következménye.

A Háborúk gyermekei című elbeszélés csíkos pizsamába öltöztetett hőseinek egyike a száz éve kitört, a világ rendjét alapjaiban fölforgató, a lelkek mélyén mindmáig jelen lévő háború rettenetéről beszél társának, megjegyezve: „a múlt nálunk nem zárult le. És attól tartok egyhamar nem is fog. […] A történelem minden mozzanata, a legapróbb is, a jelen pillanathoz vezetett, a jelen pillanatban pedig mi élünk.” Hogy az évszázada lezajlott nagy háború milyen torzulásokat okozott a bácskai és a bánsági ember világában, azt magunkkal cipelt emlékeinkből – ha olykor megnevezhetetlen teherként is – mindannyian ismerjük. Hogy az a valamikori nagy háború a vidékünkön hogyan szült újabb és újabb vérontásokat, újabb és újabb háborúkat – nemcsak lelki megrázkódtatásokat okozva, de a vérszomjas hordák kegyetlenkedéseire emlékeztető, számlálhatatlan tömegsírt is maga után hagyva –, azt a közösségi és a családi emlékezet ma is híven őrzi. Az ördög fészke, az Átaludni a halált, a Kifürkészhetetlen utakon és az Elveszett emberek című elbeszélés határozottan és félreérthetetlenül a háború – a közvetlenül megélt, és a mindenkori, az immár száz éve tartó, magunkkal cipelt vérontás – hangulatát és rettenetes örökségét mutatja meg. Közben legfeljebb annyi változott, hogy akinek a nagyapja egykor az osztrákok oldalán a szerbek ellen harcolt, az most a szerb szabadcsapatok kötelékeiben horvátokat gyilkol halomra. Azt hihetnők: mindazoknak, akik szakadatlanul a hadba vonulás lehetőségeit kutatják, a lelkében ott van a gyilkolás ösztöne, amely a családi élet békéjével, az ünnep elcsöndesedésével, a teremtő munka áhítatával szemben mindenkor elsőbbséget élvez.

„A boldog embernek soha sem kell elhagyni az otthonát” – írja Sándor Zoltán Otthon című, kultikus elbeszélésében. Ezzel szemben új elbeszéléskötetének hősei mindahányan az otthon békéjének és csöndjének száműzöttjei: jól öltözött idegenként elrejtett sírok előtt álldogálnak, elmegyógyintézetek kertjeinek platánfái alatt töprengenek, vagy éppen börtönkamrák homályában latolgatják megmaradt lehetőségeiket, úgy, hogy a köréjük telepedett csöndbe titkosrendőrök fenyegetése, verőlegények üvöltése ver visszhangot. Az otthonaink küszöbén, a kert fáinak lombja alatt, a gonosz birodalmában szakadatlanul dúl a háború. Sándor Zoltán A gonosz átváltozása című elbeszéléskötetével új dimenziót adott a vajdasági magyar prózának: világunkba – száz évnyi megkésettséggel – minden determinizmusával együtt beemelte a történelmet. Írásaiban rámutatott keserves életünk kínjainak eredendő forrására. Mostantól nem lehet háttal a történelemnek hitelt érdemlő módon szólni az életünkről.


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége