2024. április 19., péntek

Azokért is, akik elmenni kényszerültek

Pénteken este második alkalommal tartották meg az Egy az ötmillióból elnevezésű, hatalomellenes tüntetést Szabadkán. A rendezvény a Jadran épülete előtt vette kezdetén, ahol Konstantin Stefanović, a tüntetés egyik szervezője szerb nyelven köszöntötte az egybegyűlteket, és gratulált az államiság napja alkalmából. Magyar nyelven Szűcs Dávid mondott köszöntőt, amelyben a megmozdulás legfőbb céljait ismertette, de üzent az ellenzéki pártok képviselőinek is.

A szabadkai tüntetők három nyelű transzparens mögött sétáltak (Patyi Szilárd felvétele)

A szabadkai tüntetők három nyelű transzparens mögött sétáltak (Patyi Szilárd felvétele)

– Nem undorodunk önöktől, sétáljanak velünk, fontos az önök részvétele is, de önöket is felügyeljük majd, és nyomás alá is helyezzük, ha nem a köz érdekeit képviselik majd – mondta Szűcs Dávid.

A Jadran lépcsőjén Nela Tonković művészettörténész, a szabadkai Kortárs Galéria korábbi igazgatója mondott beszédet, hangsúlyozva, hogy ő azokért az ismerőseiért vonult utcára, akik a megélhetés érdekében kénytelenek voltak elhagyni Szabadkát.

– Mindannyian ismerünk olyan személyt, aki külföldre távozott. Az a probléma, hogy túl sok ilyen ismerősünk van. Ma tegyük meg sétánkat őértük is – szólt a tüntetőköz Nela Tonković.

Végezetül Nebojša Milenković újvidéki művészettörténész szólalt fel. Arra hívta fel a tüntetők figyelmét, hogy az utóbbi tizenöt évben hatszázötvenezer ember hagyta el az országot, orvosok, buszsofőrök, jogászok és földművesek egyaránt.

A beszédek után a mintegy ötszáz tüntető az elmúlt héthez hasonlóan tiltakozó sétára indult.