Nézünk, mint a moziban... aztán elfelejtjük

Horváth Zsuzsanna

2019. február 19., 16:23

Kommentek száma 0  A cikkhez tartozik képgaléria  Megjelent nyomtatásban

A hétvégén, pontosabban hazai idő szerint hétfőre virradó éjszakán tartják meg Los Angelesben az idei Oscar-gálát. Mint minden évben ilyentájt, párom és én is Oscar-lázban égünk, és igyekszünk az adott időpontig megnézni a jelölt filmeket, hogy aztán végigvirrasszuk azt a bizonyos éjszakát abban reménykedve, most az egyszer valóban az kapja meg az aranyszobrot, aki szerintünk a leginkább megérdemli. Rendszerint csalódunk, mert a legtöbbször nem egyezik az ízlésünk a Hollywoodban akkreditált külföldi újságírók szövetsége tagjainak ízlésével, tudniillik rajtuk múlik, kihez kerül az áhított szobrocska. Aztán miután kimérgelődjük magunkat, el is felejtjük az egészet, és egy év elteltével már nem csak arra nem emlékszünk, ki mondott köszönőbeszédet a feleségének, de arra sem, mely filmek voltak a jelöltek listáján. Persze ennek ellenére ismét lázasan várjuk a díjkiosztót, de némileg zavaró ez az érzés, ezért utánaolvastam, miért felejtjük el a legtöbb film tartalmát, amit láttunk.

Kiderült, azért történik mindez, mert az emlékezőképességünk igen korlátozott: azt követően, hogy valamilyen új ismerethez jutottunk, az első 24 órában felejtünk el belőle a legtöbbet. Hacsak nem nézzük meg ismételten az anyagot, vagyis nem ültetjük az információkat a hosszú távú memóriánkba, de így is annak nagy része szinte azonnal elillan, az elkövetkező napokban pedig egyre több emlék veszik a feledés homályába, míg végül az egésznek csak egy töredéke marad meg a kobakunkban.

(Illusztráció – vigyazo.blog.hu)

Valójában egészen a közelmúltig így működött a memóriánk, de a kutatások rámutattak, hogy a mai modern információfogyasztás és szórakozás módja rengeteget változtatott azon, hogy melyik memóriánkra hagyatkozunk. A jelek szerint nem arra, amelyik hosszú távon elraktározza az emlékeinket. De ez az internet korában teljesen természetes, hiszen kinek van manapság arra szüksége, hogy felelevenítsen egyes információkat és emlékeket, amikor minden ott van a világhálón, csak rá kell keresni, nincs szükségünk arra, hogy különösebben megerőltessük az agytekervényeinket. Az e témában végzett kutatások is azt bizonyítják, hogy az internet egyfajta külső memóriaként funkcionál: mivel tudjuk, hol találhatjuk meg a kérdéses információkat, nem kell azon törni magunkat, hogy előhívjuk az emlékeinket az agyunk rejtett zugából.

Természetesen azoknak is igazuk van, akik azt mondják, hogy már jóval az internet megjelenése előtt se kellett nagyon az emlékezőképességünkre hagyatkozunk, hiszen ott voltak (vannak) a könyvek és a videokazetták, azonban ma már sokkal egyszerűbben és gyorsabban, egy sima kattintással rákereshetünk történelmi eseményekre, dátumokra, idézetekre.

De amennyire jó ez nekünk, annyira rossz is. A modern kütyüknek köszönhetően nem hogy okosabbak lennénk, egyre ostobábbak leszünk. Gondoljunk csak bele. Az a tény, hogy bármikor elérhető mindenféle adat, teljesen lecsökkentette a memorizálás szükségét, és egyre kevesebbet használjuk a fejünket.

S hogy mi erre a megoldás? Talán nem ártana néha lejegyezni dolgokat, mert az, amit leírunk, jobban tudatosul bennünk. Ezt én is megfigyeltem egy egyszerű példán: amikor leírom egy cetlire, mit kell vennem a boltban, hiánytalanul észben tartom, elő se kell vennem a papírt. Ezzel szemben, amikor fejben készítem el a listát, gyakran csak a vásárlásból hazajövet eszmélek rá, nem vettem meg mindent, amit szándékoztam.

Ez persze, nem azt jelenti, hogy jegyzeteket kellene készítenünk filmnézés közben, hiszen az elsődleges cél ilyenkor a szórakozás, és az, hogy élvezzük, amit az adott mű nyújt számunkra. De sajnos számolnunk kell azzal, hogy (bármennyire is tetszett a film) az újabbnál újabb információk rögzülésekor az előbbiek elhalványulnak, majd teljesen eltűnnek.

És ez hatványozottan működik a „sorozatdarálók” esetében. Egy tavalyi kutatásban bebizonyították, hogy azok, akik egy szuszra nézik meg a kedvenc sorozataik összes epizódját, nagy eséllyel sokkal hamarabb el is felejtik azok tartalmát, mint azok, akik heti rendszerességgel nézik a sorozatot. Mondjuk ebben lehet némi igazság. De ki tudná megállni, hogy ne nézze meg mondjuk a Narcos összes epizódját, ha már ott várakoznak a gépén?

Egyébként lehet, hogy úgy érezzük, agyunk néha a legrosszabb pillanatokban hagy cserben bennünket, de kellemes meglepetéseket is tud okozni. Hiszen rengeteg emléket tárol, amely olykor a legváratlanabb pillanatokban tör felszínre. Például nekem épp most jutott eszembe, hogy tavaly az Oscar-díjkiosztó estéjén téliszalámis pizzát majszolva néztem a Winston Churchillről szóló filmet, majd néhány órával később az őt alakító Gary Oldman megnyerte a legjobb férfi főszereplőnek járó díjat, teljesen megérdemelten.

Nézzük, milyen következtetést vonhatok le ebből. Hm... Mivel a memória nem más, mint asszociációk sorozatának a tárháza, Churchill engem most már életem végéig a téliszalámis pizzára fog emlékeztetni.


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége

Magyar Szó© 2003 - 2019     Impresszum | Adatvédelem | Előfizetés | Kapcsolat | Marketing | Közbeszerzés (Javna nabavka) | Dokumenti i pravilnici

Támogato: Bethlen Gábor alap
ISO9001 sertified
ISO14001 sertified
IQ NET sertified

Development & Hosting by: CNT | Design by: Plakatila