Ha a politika nem szól közbe, az óbecsei Petőfi Sándor Általános Iskola diákjai már szeptembertől másik tanintézménybe lesznek kénytelenek járni, az iskola dreai és mileševói kihelyezett tagozatait a Samu Mihály Általános Iskola venné át, az iskola épületét pedig középiskolai diákotthonként hasznosítanák.
A Közgazdasági-Kereskedelmi Iskolába, a Műszaki Iskolába és az Óbecsei Gimnáziumba a tanulóknak majdnem a fele (nagyjából 40 százalékuk) vidékről utazik vagy bérel itt magának szobát, lakást – az igazgatók szerint egy ilyen diákotthon nagyban segítené az óbecsei középiskolák megmaradását.
A 80 százalékban magyar diákokat befogadó Petőfi iskolának a kormányrendelet szerint minimumként meghatározott 480 helyett csak 253 diákja van.
Suzana Đukić, a községi iskolahálózat kialakításával megbízott munkacsoport elnöke szerint az iskola bezárása akkor is törvényes megoldás, ha az iskolában a kormányrendelet egyik másik kitétele szerint meghatározott legkevesebb 16 helyett 20 osztály működik, ugyanis egy általános iskola csak abban az esetben maradhat talpon 480-nál kevesebb diákkal, ha két kilométeres körzetben nincs másik iskola, illetve akkor, ha az iskola kétnyelvű, és két kilométeres körzetben nincs másik iskola. Az indoklás szerint Petőfi iskolától nagyjából egy kilométerre található a Sever Đurkić Általános Iskola, ott és a község összes többi iskolájában is van magyar nyelvű oktatás. Elgondolkodtató adat, hogy se a Sever iskolában, se a bácsföldvári Svetozar Marković Általános Iskolában nincs meg a minimumként elvárt diáklétszám, de Bácsföldváron két kilométeren belül nincs másik iskola, a Severben pedig a felnőttképzéssel együtt éri csak el a 480-at a létszám. Jelenleg a községben 2700 általános iskolás diákot tartanak számon, ebből 1800-an Óbecsén járnak iskolába. A becslések szerint a következő négy évben 600 diákkal lesz kevesebb a községben, és tavaly október elsejéig csupán 160 gyermek született.
A Petőfi iskolában most már harmadik éve, hogy csak egy magyar osztály indul. Bár a közvéleményt egyelőre csak ennek az iskolának a sorsa rengette meg, idén márciusig minden önkormányzat köteles kidolgozni a területén működő általános iskolák észszerűsített hálózatának a javaslatát, ami iskolabezárásokat, összevonásokat és egyéb intézkedéseket von maga után. A középiskolák is keményen küzdenek a fennmaradásukért, közülük a számítások szerint az aktuális és a soron következő tanévben közel 40-re kerülhet lakat úgy, hogy hozzácsatolják egy másik tanintézményhez vagy a diákokat irányítják át másik iskolába. Lesújtó adat: ma Szerbiában 36 ezerrel kevesebb a középiskolás, mint 2010-ben.
A Blic nemrégiben egy névtelen minisztériumi forrásra hivatkozva írt arról, hogy a racionalizáció jegyében a „horizontális” iskola-összevonások mellett akár arra is sor kerülhet, hogy egy épületben működnek majd általános iskolák és középiskolák – e terv szerint országos szinten 30 iskolát vonnának össze, és 15 vegyes jellegű tanintézmény létrehozását valószínűsítik. Bár ezzel sok pedagógus vesztheti el állását, a minisztériumi illetékesek szerint közülük senki sem marad majd munka nélkül. Ennek viszont ellentmond az az adat, mely szerint csak tavaly nyáron kétezer tanügyes lett munkaerő-felesleg Szerbiában, és összesen 4800-an keresnek reménytelenül állást a szakmájukban. Óbecsén állítólag 200 betöltendő állás van az oktatásügyben.
A városban jelenleg mindegyik helyi közösségben működik általános iskola, a belvárosban kettő is. Ma már nem kötelező a lakhelyhez legközelebbi iskolába járatni a gyereket, ezért van az, hogy Alsóvároson több magyar szülő a Petőfi helyett inkább valamelyik belvárosiba viszi a gyerekét. De azok, akik ragaszkodnak a Petőfihez, ezt nem csak az iskola közelsége miatt teszik, hanem azért is, mert az Alsóváros szívében egy meghitt, családias, hagyománytisztelő közösség részeként láthatják felnőni a gyerekeiket.
