Hol laknak az emlékek?

Török Erna

2019. február 12., 16:23 >> 2019. február 12., 17:24

Kommentek száma 0  A cikkhez tartozik képgaléria  Megjelent nyomtatásban

Találtam egy cédét. Emlékeket. Fotók egyetemista éveimből. Barátnőm rendszeretete révén dátum szerint, szervezetten emészthető a tömérdek emlékanyag. Így szinte hétről hétre lekövethető és újraélhető, hogy merre jártunk szórakozni, sétálni, tanulni az akkor igen divatos csípőnadrágokkal felfegyverkezve.

Volt mit látni és elemezni a fotókon. Barátok, barátnők, boldog s boldogtalan ismerősök, alkoholnyomok, kellemetlen hatású festett sárgás szőke haj. Szájfény mindenhol. Az elmaradhatatlan rendetlenség konyha- és szobaszerte.

Ezt is megörökítettük. Minden apró részletet örömmel dokumentáltunk fotó formájában. A helyszínek, szituációk és tárgyak alapján leolvasható az akkori gondolataink jellege. Az érzelmek sokasága. Néhányra kristálytisztán emlékszem ma is: a fiú, akihez gyengéd szálak fűztek, szemet vetett a barátnőm húgára. Igen, van egy ilyen fotósorozat is. S olyan is van, ahol az apró részletekből tetten érhető éppen egy új kapcsolat szövődése.

Vannak teljesen homályos, ismeretlenül ható képek is – ki ez, kivel fényképezkedtünk, ki fényképezte? Hol vagyunk? Hova megyünk? Rengeteg fényes lárma.

– A városba mentünk… hát persze, mint minden pénteken és szombaton. Ez lehetett akkor is, annak az ismeretlennek tűnő fotónak is az apropója – írja pedáns barátnőm Angliából, válaszolva a kérdéseimre.

Az egyik albumban negyvenhat kép van, ebből huszonötön különféle hétköznapi tárgyak és zsúfolt szobarészlet szerepel. Már akkor sejtettem, hogy egyszer majd ez a látvány jól fog esni.

(Fotó: Török Erna)

Emlékszem, végigsétáltam fényképezőgéppel a kezemben, és bárminemű esztétikai igénytől mentesen kattogtattam a gépet. Fontos képelem volt a barátnő hajtincse és a bejárati ajtó kilincse is. A cipősszekrénybe is bekukkantottam. Egészségtelen ételek sorakoznak a hűtőben. Ez is egy jó kép. A lakótársnő krokodilos bögréjének és a lila fogkeféjének is szerepelnie kellett a dokumentációáradatban. A fürdőszobában függő melltartó és a zokni is kimerevedett csendéletté vált.

Egy kompromittáló fotó az alvó szobatársról – ez már szinte egy klasszikus darab. Az ágyán mindig rend volt. Ugyanő egy másik képen: a fiújával telefonál a folyosón lévő fekete tárcsázós telefonról. Minden este ugyanabban az időben beszéltek. Nem emlékszem hány órakor, akkoriban tudtam… Hogy miről beszéltek, azt is tudtam. Ma már csak a kellemes érzés maradt, vagyis az, hogy mindezt akkor tudtam.

Éjjel fél kettő van, eszünk a szobában. Marika tejfölt, én háromszög sajtot. Az asztalon éjjeli lámpa, a szemeteskosárban pedig egy üres csipszeszzacskó. Az emeletes ágyon nedves törölközők száradnak és egy fekete harisnya, amit majd vacsora után felveszek. Borzasztóan sárga a hajam. Beáta kabátban és kockás sálban lép be a szobába. Vajon merre járt? Nem szeretne magáról fényképet. De ez nem tartotta vissza Noémit, aki az emeletes ágy tetejéről örökítette meg a kettes szoba késő éjjeli hangulatát.

Mi változott?

Túl sok minden történt az utóbbi tíz évben. Az előző tízéves periódus – amelyben ezek a fotók készültek – ehhez képest kiszámítható és menetrendszerű volt. Az események lendületét tekintve nagy hév vette körül a történéseket akkor is. Azonban mindennek a könnyedsége irigylésre méltó a mai helyzetből szemlélve. Egyetemre jártam, másik városba költöztem, környezetet váltottam, fiúkat és hajszínt. Az utóbbi tíz év során szintén oly sok minden történt, hogy úgy érzem, nem egy évtized, hanem dupla annyi múlt el az életemből. Döntések sorozatát kellett meghoznom. Hiába a tettetett könnyedség, a következmények előbb vagy utóbb beütöttek. A város nevén kívül, ahol élek, minden megváltozott – a város is megváltozott. Dolgozni kezdtem, férjhez mentem, gyereket szültem, munkahelyet váltottam, továbbképeztem magam. Elvesztettem anyukámat, a ház, ahol felnőttem, üresen áll. Nyolcszor költöztem. Azt, hogy mit is nevezzek otthonomnak, már egyetemista koromban meghatároztam: ott ahova ezt a cédét magammal viszem és ahol a fehér olvasólámpámat leteszem. Odaköltöznek az emlékek is.

De miért nem mondta nekem senki egy szóval sem, hogy nem áll jól a sárga haj?


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége