A rovatban részleteket találhatnak azokból a beszélgetésekből, amelyeket az eltelt 20 év folyamán jegyeztem fel. Minden történet valódi, csak a neveket változtattam meg a klienseim iránti diszkréció miatt. Bizonyára mindenki talál majd valami hasznosat a maga számára.
– Először is hadd mondjam el, hogy nagyon örülök, hogy jelentkeztem az álomfejtés levelező tanfolyamára, mert így végre lelkem mélyébe tudok látni. Volt több álmom már régebben is, ami rámutatott erre a problémára, amit eddig magam sem vettem észre, az álmaim üzenetét pedig előtte nem értettem meg. Most azonban, amikor megtanultam az álomfejtés lépéseit, rá kellett döbbenjek, hogy mit akartak üzenni. Nem örültem a megfejtésnek egy kicsit sem. Ám eszembe jutott, hogy mit mondott ön. Az álmaink ritkán dicsérnek bennünket, ritkán veregetik a vállunkat, hogy lám, milyen kitűnő emberek vagyunk. Az álmaink inkább elébünk tolják a nagyítótükröt, amelyben a hibáink szép nagyban látszódnak.
– Pontosan így mondtam. Az álmaink felnagyítják, esetleg különössé teszik azokat a dolgokat, amikre oda kell figyeljünk. Azért teszik ezt, hogy vegyük végre észre őket. Tehát, amikor végre ráeszmélünk a problémára, akkor már a bajnak a fele meg van oldva. Azért csak a fele, mert a másik feléért tenni kell valamit a valóságban is. Tehát, nem elég megtalálni a bajt, hanem orvosolni is kell. Hadd halljam, miket álmodott, és hogyan ismerte fel a jelentését?
– Hát az első álmom ez ügyben az volt, hogy a munkahelyemen voltam, s kávészünet volt. Nekem is ugyanolyan csészém volt, mint a többieknek, de nem kávé volt benne, hanem pálinka. Egy kicsit féltem, nehogy meglássák a színét, ezért a másik kezemmel takargattam. Sikerült, senki sem figyelt rám.
– Próbálta megfejteni az álmot?
– Nem igazán. Jót nevettem rajta, hogy milyen ügyesen cselekedtem, hogy eltakartam a kezemmel. Azután pár hét múlva ismét volt egy álmom az itallal kapcsolatban. Ünnepségen voltam, a párommal össze voltunk veszve, ő csak ott ült mellettem durcásan, én pedig italba szerettem volna fojtani bánatomat. Ám amikor a poharam után nyúltam először, alig volt benne pálinka. Intettem a pincérnek, hogy hozzon, hozott is, de amikor inni kezdtem volna, ismét alig volt benne. Ismét intettem neki, de ismét így jártam. Rákiáltottam a pincérre, hogy miért hoz nekem ilyen kevés italt, ő pedig azt mondta, hogy annyit hozott, mint másoknak, de sokkal többször. Én tovább hangoskodtam, hogy most még csak harmadszor hozott, ő pedig az asztalomra mutatott. Amikor az asztalra néztem, három sorban álltak az üres poharak, minden sorban 5-6 pohár volt. Alig hittem a szememnek. Hiszen úgy tűnt, hogy alig ittam, most pedig ennyi üres pohár volt előttem. Védekeztem, ha ennyi pohár is volt, de mindnek csak az alján volt egy kis ital, amikor elkaptam őket, de ő csak a fejét csóválta, és odébbállt. A feleségem pedig a fejét fogta, és sírt. Igen mérges lettem, hogy itt bömböl és szégyenít engem a társaság előtt. Borzasztó egy asszony, ezt mondogattam magamban, amikor fölébredtem. Ezen az álmon már nem nevettem, rosszul éreztem magamat. Nem tudtam pontosan, miért érzem magam rosszul, az álom erős nyomot hagyott bennem, ám nem értettem, vagy nem is akartam megérteni, hogy mit is jelenthet. Szerencsére ekkor hallottam erről a levelező kurzusról, s megrendeltem az első leckét. Nemsokára megérkezett egy másik álom is. Szaladtam az utcán, sötét volt, valaki üldözött, meg akart ölni, láttam a nagy kést is, amikor hátrafordultam. Eszeveszetten rohantam, míg az otthonomhoz értem, ám alig tudtam belépni a házba, mert az ajtóban ott hevertek szétdobálva az üres italos üvegek, sőt poharak is. Az utolsó pillanatban sikerült bejutnom, de az ajtót alig tudtam becsukni, mintha láthatatlan sötét erők nyomták volna befelé, ezenkívül néha-néha egy üveg is odagurult az ajtó elé. Nagy erőfeszítéssel végre sikerült bezárni. Nagyon rosszul éreztem magamat, amikor fölébredtem. Itt már kénytelen voltam belátni, hogy az ital nagy problémákat okozhat, nemcsak a házasságomban, amire a múltkori álmom figyelmeztetett, hanem akár az életembe is kerülhet. Elhatároztam, hogy nem iszok ezután. Ki is bírtam majdnem egy hónapig, ám ahogyan lenni szokott, jött egy stresszhelyzet, jól összeszólalkoztam a feleségemmel, s amikor belegondoltam a mostani helyzetembe, nemigen találtam fénylő pontot az életemben. A pohár fenekére néztem ismét egy ideig. És akkor jött a megváltó álom. Álmomban egy vonaton utaztam, a vonat pedig egy hatalmas büfé volt. Igen kedvező volt az álom kezdete, iszogattunk, jó társaság volt, szólt a zene. Azután a hangok összekavarodtak, mind hangosabban üvöltött a zene, az emberek bukdácsoltak, eléggé forgott körülöttem a világ. Az ablakon keresztül néhány női arcot láttam, ezek a feleségek voltak, akik fölkapaszkodtak a vonatra, s invitálták volna haza a párjukat. Egyszer csak a vonat tetejét beszakította valami, s a sötét felhők olyan méreteket öltöttek, hogy megrémültem a látványtól. Elsötétült minden. Ekkor villám csapott a vonatba, s egy pillanatra megvilágított mindent. Körülöttem láttam a többieket, akik közül sokan meghaltak a csapástól, mások üvöltöztek, estek-buktak, a fejemben pedig megszólalt egy hang: „Most szállj ki, mert véged van!” Tudtam, hogy ki kell használjam ezt az utolsó pillanatot, amikor még világos van, s látok, vagyis „világosan látok”, mert a vonat azonnal kisiklik, s végem van. Ekkor fölébredtem, leizzadva, erős szúrással a szívem tájékán. És a valóságban is fölébredtem, a tudatom is, s ez volt a döntő pillanat. Tudom, ha nem foglalkoztam volna álomfejtéssel, simán megfordultam volna a másik oldalamra, hálát adva Istennek, hogy ez „csak álom volt”, s nem vontam volna le belőle semmilyen következtetést, s eszem ágában se lett volna, hogy komolyan vegyem e figyelmeztetést. Tudom, hogy az életem kisiklott volna, s nem úsztam volna meg. Most pedig tudtam, hogy nincs tovább halasztgatás. Sokadjára megfogadtam, de most be is tartom fogadalmamat, hogy elhagyom az italt. Másnap elmentem az orvoshoz, ahol olyan diagnózist kaptam, hogy sürgősen kórházba szállítottak. Most jöttem ki, s szeretném megerősíteni döntésemet azzal, hogy elvégzem azokat a rítusokat is, amelyek a szenvedélybetegségek ellen vannak. Erre azért lenne szükségem, hogy amikor ismét lesz egynéhány stresszhelyzet, nehogy visszaessek. Mert most már nem szabad. Álmaim mostanában szépek, nyugodtak, segítő kezekkel álmodtam legutóbb, amint felém nyúlnak. Mintha a párom keze lett volna. Vele is megbeszéltem a dolgokat, s egy nagyot lapoztunk, s tiszta lappal kezdünk. Tudom, hogy sikerülni fog, s hogy segítségemre lesz. Önnek is még egyszer köszönöm.
